~More Than Friends~ (Miraculous FF.) [LASSAN HALAD]

Prológus

~Marinette szemszöge~

Szörnyen pocsékul érzem magam. A gombóc csak nő és egyre nagyobb lesz a torkomban. Még az a szerencsém, hogy nem lát senki, mivel éppen be vagyok zárkózva a mosdóba. Csak most annyi a különbség, hogy nincs itt az a személy, - akinek most nem szívesen ejtem ki a nevét - hogy megvigasztaljon. Bár ezek után nem vágyom rá... Ja, igen, semmi kedvem bemenni az órára, leülni meg végképp nem amellé a lány mellé. Az sem nagyon érdekel, ha igazolatlant kapok. Egyszerűen nem tudnék nyugodtan ülni, mert ő ott ülne mellettem.

A szemembe már könnyek gyűlnek, mikor Tikki előbújik a táskámból. (Már próbált lelket önteni belém, nem nagy sikerrel... Így rám hagyta, hogy tárgyaljam meg magammal ezt az egészet.)

- Marinette, nem ülhetsz itt egész nap! Ha mindenképpen egyedül akarsz gubbasztani, akkor jelents beteget és menj haza! - csipogja a kis kwamim.

- Igazad lehet... - sóhajtom félig remegő hanggal.

Meghallottam a csengőt. Kiszaladtam a folyosóra, áttörtem a tömegen és már oda is értem az osztálytermünk ajtaja elé.

,,Kérlekkérleknelegyenbentsenkicsakatanárkérlek" - könyörögtem magamban, miközben a kilincsre tettem a kezem. Majd benyitottam.

Elnézést kértem a hiányzásomért és megkértem, hogy engedjen haza, mert rosszul érzem magam. Őszintén, a veszekedéstől is vele görcsbe rándult a gyomrom, ha rá gondoltam. Amint megbeszéltük Ms. Bustierrel, összeszedtem a cókmókomat és haza indultam. Apropó, veszekedés. Igen, összevesztem valakivel. Méghozzá a a volt legjobb barátnőmmel, Alyával...

Nya, sziasztok! Remélem tetszett ez a kis részecske,ami elég rövidke lett. Bocsi, ha el is követtem benne egy két helyesírási és egyéb bakit. Ha észrevettetek valamit, nyugodtan írjátok meg kommentben! Építő kritikát is nagyon szívesen fogadok! :3 Legyetek jók!