Heartbreak Hotel |e.d. [BEFEJEZETT]

❥2❥

Nebraska

A munka bűzös

A pohár csordultig

A hullámsír közeleg

Legfőbb álmom a feledés

Idétlenül tipegek a magassarkú csizmámban, miközben szorosabban fonom össze magam előtt a vékony kardigánomat. A sarki kisbolt neon feliratát figyelem, miközben az ajkaimat rágcsálom. Apám azt mondta, hogy addig haza ne menjek, amíg nem veszek neki két zacskónyi édességet. Előveszem a zsebemből a telefonomat és megnézem, hogy mennyi az idő. Este 11 óra. Idegesen dobbantok egyet, hisz későre jár a bolt pedig zárva. Félek haza menni, mert ha üres kézzel állítok haza, akkor biztosan nagy verést fogok kapni. Jobbra- balra pillantok, hátha akad egy hely, ahová meghúzhatom magam estére. Az egyik kuka mögül csörömpölés hallatszik, ezért ijedtemben sikítok egyet. Hunyorítok és megpillantok egy férfit. Egy feszítővas van a kezében . Felém sétál én pedig futni kezdek. A szemeimből potyogni kezd a könny, hisz mégsem kéne ilyen fiatalon eltávozni az élők soraiból. Előtte még szeretnék egy normális férjet, aki nem csal meg a hátam mögött és feltehetően két gyereket. Egy fiút és egy lányt. Léptek zaját hallok magam mögött, így gyorsabban kezdek el futni. Az elmenőben lévő hangom nem igazán segít a helyzetemen, hisz így kiabálni sem tudok. Befordulok egy kis utcába, ahol meglátok egy magas épületet. Az ég megdörren, az eső pedig esni kezd. Elég messze van még ahhoz az épület, hogy ne ázzak el. Ahogy odaérek az épülethez nagy lendülettel csapom ki az ajtót és futok be. Oldalra pillantok, ahol meglátok egy portást. A portás ijedten pillant rám, majd elővesz egy takarót és felém nyújtja. Hálásan pillantok rá, mire elmosolyodik. Ekkor beront az ajtón az engem üldöző férfi. A portás látva, hogy remegek a háta mögé bújtat.

"Te meg mégis mi a fenét akarsz? Azonnal takarodj innen!"

A feszítővasas férfi felnevet és felénk sétál. Ekkor a portás előkap a kabátja zsebéből egy pisztolyt. A férfi megrökönyödik és elejti a fezsítővast. A portás int egyet a fegyverével, mire a férfi kirohan az épületből.

"Köszönöm."

Suttogom magam elé, mire megsimítja a hajamat. Ránézek és mosolyt látok az arcán. Felém nyújtja a kezét, én pedig megrázom azt.

"Jeremy Steward."

Bólintok és felnevetek.

"Nebraska Lightwood."

Jeremy felnevet és leültet egy székre.

"Gondolom nincs hol aludnod."

Szólal meg Jeremy, mire bólintok.

"Örülnék, hogyha itt tölthetném az estét."

Húzom el a számat, mire Jeremy a pult mögé sétál és leakaszt egy ezüst alapon arany kulcsot. Felém nyújtja én pedig a kezeim közé veszem. Megforgatom és elmosolyodok a szám láttán. 32, a kedvenc számom.

"Megtarthatod, hisz neked mától bármikor nyitva van a Heartbreak Hotel."

Fogja meg a vállamat és felnevet. El sem hiszem, hogy jóformán még nem is ismer és máris ilyen kedves velem. Ezek szerint csak akad pár emberben még gerinc. Besétálok a liftbe, majd felliftezek a szobámig. Kinyitom az ajtót és leülök a szoba bal oldali részén lévő ágyra. A szobában csak az óra kattogását lehet hallani. Már éppen elnyomna az álom, amikor egy hangos nyögés megijeszt. remek, úgy látszik, hogy nem ismeri a szomszédom a csendet.