Akiket hülyére lehet venni [Suga ff] - BEFEJEZETT ❤

28. A vallomás

* Írói szemszög *

Jina ismét szívet tépő zokogásba kezdett, mely akár több száz éves szobrok szemébe is könnyeket csalt volna. A mellette ülő srác torkát is a sírás folytogatta tanácstalansága miatt és persze a lány, apadni nem akaró könny áradata miatt.

Eközben J Hope-nál

YoonGi hasogató fejfájással ébredt. Tudta a miértjét, ám nem számított ilyen durva fájdalomra. Miután belegondolt, hogy napokig csak az alkohol tartotta életben, hisz egy falat ételt nem gyűrt le torkán, a hideg rázta ki és akaratlanul is elképzelte, mit szólna Jina, ha mindezt látná. Valószínűleg jól megszidta volna és megtömte volna valami finomsággal, ami a saját keze munkája.
Gyengéd mosoly kúszott a fiú ajkaira, ahogy erre a gondoskodó természetű lányra gondolt. A huszonéve jéghideg szívet, hirtelen melegség ölelte körül ezzel a dobbánasait is meglódítva.
Álmodozásából egy, a vállán csattanó tenyér rántotta ki.
- Na készen állsz haver? - hajolt látószögébe Hope, kinek izgatott mosoly terült el arcán.
- Majd, ha már emberi külsőm, lesz. Hiába nem érzem magam annak. - válaszolta fáradtan a másnapos ifjú.
- Akkor ugorjunk neki a hadműveletnek. Új borotva a kis szekrényben van, dezodor mellette. Minden mást megtalálsz. - hadarta Hope.
- Kösz haver. A hálám egy életen át üldözni fog.
- Csak úton ne érjen. - kuncogott a mindig vidám srác.
YoonGi a fürdőbe indult, ahol levette magáról piszkos és büdös ruháit, melyet nemes egyszerűséggel belehajított a nagy barna szennyestartóba. Oly megszokott volt ez körükben, mint hogy levegőt vegyenek. A banda tagjainál széthagyott ruhadarabok, végül úgyis mindig visszakerültek tulajdonosukhoz.
YoonGi a forró víz alatt állva, hatalmas adagot nyomott tenyerébe a zselés anyagból, szét kente testén, majd a körömkeféért nyúlt, hogy azzal vakarja le magáról azt a mocskos valakit, aki egészen addig volt amíg el nem rabolták jeges szívét. Testén hangtalanul folytak lefelé a vörös csíkok, a kiindulási pontjukat pedig kellemetlenül csípte a tusfürdő. Úgy érezte ennyi büntetés jár neki mindazért, amit tett Jina-val és magával. Belebukott a játékba, amit ő kezdeményezett egy jó szex reményében. De amit kapott végül, az sokkal több volt. Végre megkaphatta azt az érző lényt, akit sok - sok évig mélyen eltemetve őrzött magában.
A zuhanyt hidegre állította, hogy az álom utolsó maradványait is kimossa magából, és fáradt teste újabb erőre kapjon. Ha szerelmet vall, mégsem lehet egy elgyötört, megtört valaki. Össze kellett szednie minden bátorságát, hogy elmondja érzelmeit annak a lánynak akibe életében először beleszeretett. A vallomás gondolatától is kisebb pánik kapta el, de tudta, hogy meg kell tennie, vagy világa teljesen atomjaira hullik. Már az a pár nap is amit Jina nélkül kellett eltöltenie megerőltető volt számára. Mindennèl jobban vágyott arra, hogy hallja a hangját, mely lelkét simogatta, érezze selymes bőrét és telt párnáit, melyek oly sok új dalt fogalmaztak meg fejèben és érezze bódító illatát mi kellemesen nyugtatóan és izgatóan hatott elméjére. Már csak a lány fotójának látványára is furcsa fájdalom feszítette mellkasát, mi valahol gyönyörű is volt, de sokkal inkább keserű. Nem tudta volna megmagyarázni mit is érez.
Tiszta boxerben indult ki barátjához, ki már elpakolta a hatalmas fehér díványról az ágyneműt és helyébe YoonGi tiszta, illatos, vasalt ruhái kerültek.
- Hope! - méregette gyanakodva a darabokat - Te mikor tanultál meg vasalni?
- Fenébe! Lebuktam... - motyogta orra alatt Hope szégyenlősen - Még senkinek sem meséltem. Megismertem egy lányt. Jenna a neve. Amerikai. Vörös haja van és csodaszép zöld szemei. 2 hónapja randizunk. Múltkor megpróbáltam kivasalni az ingemet, mikor vacsorázni mentünk, de szörnyen ment. Átvette a vasalót és minden ruhát kivasalt amit leszedtem a szárítóról. Szóval még mindig nem tudok vasalni. - mondta félénk mosollyal.
- Hát legalább neked összejött... - sóhajtotta YoonGi.
Magára rángatta ruháit, remélve, hogy ez egy ilyen alkalomra megfelelő szerelés.