|Genovia (Harry Styles fanficton)|

08 - A medencénél

Amint felfogtam volna, egy erős kézbe voltam, ahogyan fut velem, majd hirtelen elkiáltja magát."Fogd be az orrod és csukd be a szemed!"

Pár másodperc múlva mérhetetlen erővel csobbantunk bele a vízbe.Kezei derekamon voltak, majdnem megfulladtam az ijedségben.Az adrenail előbújt bennem és nem kívánkozott egy hamar elmúlni.Gyorsan felvezetett a felszínre és én alig vártam, hogy levegőhöz jussak.Kapkodtam az oxigénért, nem nagyon tudtam befogni az orrom, annyira gyorsan történt minden.

"Mi a francot..."Köhögtem."Mi a francot képzelsz!"Dühösen néztem szemeibe, idegeségemben csapkodtam a vízben.A lábam alig ért le annak ellenére, hogy tartott engem.A víz a mellkasomig ért, de ha Harry elengedne talán a számig.Ezen a részen eléggé mély volt a víz és én azonnal ki akartam menni.

"Nyugi már, ez csak egy kis adrenail volt számodra.Hát nem frissültél fel?"Nevetett gödröcskésen felém.

Legszívesebben felpofoztam volna.

Látja, hogy itt nyelem a vizet és nem segít nekem.Még mindig az orromban van az az idióta lötty és sehogy sem akar onnan kijönni.

"Ó, úgy látom itt valakinek szüksége van egy szájba lélegeztetésre."Vigyorgott le rám.

Összehúztam szemeim."Engedj el!"

"Ha elengedlek, elmerülsz, Kedvesem."Incselkedett szavaival, majd közelebb húzott magához.Megijedtem, amikor megériztem azt a bizonyos dudort a shortjánál.Arcom enyhén pirosra változott és ezt ő is észrevette.Fülemhez hajolt, majd csábítóan bele suttogta:"Ez csak is miattad van."

"Elég!"Kiabáltam, majd ficánkolni kezdtem karjai közt.Esélyem sem volt nagy tenyerei és hosszú ujjai ellen amik megakadályozták, hogy elszabadulhassak.

Mérgesen néztem zöld, csillogó szemeibe amik csak engem néztek.Egy pillanatra elmerengtem tekintetében.Nagyon vonzó volt a külseje, pláne ezekkel a szemekkel, nem tagadom.De a viselkedése, a személyisége...Tönkre tesz mindent.Még mindig fogalmam sincs, hogy miért pont én vagyok most a karjaiban és nem más.Ugyan úgy magára erőszakolhatott volna egy hercegnőt is, nem?
Csak most jöttem rá, hogy igazábol semmit sem tudok a családjáról, a szüleiről kivéve Elizabethékről.Tudom, mennyire perverz és...törődő tud lenni egyszerre, bármennyire is hihetetlen.

Ha nem lenne kedves, nem aludt volna a saját nevére hallgató cicával még a múltkor.Tudom, hogy ez nem jelent sokat, de...Egy ilyen kegyetlen gyilkos mint ő, miért tart egy fehér macskát otthon, akivel este alszik?

Ekkor jöttem rá, hogy valami történhetet a múltjában, akár a szüleivel kapcsolatosan, ami a gyilkolásra késztette őt.Lehet, hogy régen teljesen olyan személy volt, mint akivel most állok itt szemben, de valami...Valami megváltoztatta a véleményét és a hozzáállását a dolgokhoz és nem képes más döntéseket hozni, csak a rosszat.

Már lassan két perce, hogy folyamatosan egymás szemébe bámulunk.Ajkaimat elhúzva néztem feljebb rajta, a göndör tincsekre, ahogyan vizesen csepeg le a vállára a víz.A sapka még mindig rajta volt, egy pillanatra sem vette le.Vastag szemöldöke tökéletesen illet az arcmimikájához, ahogyan orra és a szája is.Vastag, rózsaszón ajkai vannak amik ha szétnyílnak egy vakítóan fehér fogakat takar.

Nagyon szép volt.

Észrevette, ahogyan folyamatosan őt kémlelem szemeimmel majd kicsit közelebb hajolt.Alig pár centi volt köztünk és ő szüntelenül az ajkaimat bámulta.

A szívem hevesebben dobogott ahogyan hirtelen beugrott, mit is akar csinálni.

"Meg akarlak csókolni."Lehelte, majd kicsit az arcomhoz dörzsölődött.

Nagyot sóhajtottam, a pániktól megszólalni sem bírtam.Olyan volt mintha a torkomban egy irtó nagy gombóc keletkezne, és bárhogyan próbálok nyelni, nem tudom lenyelni.A mellkasomban valami furcsa érzés terjedt szét, miközben a szívem olyan erővel vert hogy azt hittem, kiugrik onnan.

Mi ez az érzés?
Mit jelent ez?

Harry a derekamba markolva húzott annyira közel magához, hogy elérje az ajkaimat.Hosszasan beszívta az alsó ajkamat, szemei csukva voltak.

Az érzés...Jó volt.Követtem őt és én is lecsuktam szemhéjaim, élveztem, amit csinált.

Éreztem, ahogyan kicsit megtántorodva, óvatosan helyezi ajkait az enyéimre, hogy biztos legyen benne, nem fogok elfutni előle.Fejét oldalra döntve fért közelebb az arcomhoz, ezzel az enyém is jobban elfért.Elkezdte mozgatni az ajkait az enyéimen, és én még csak fel sem tudtam fogni, hogy mi is történik most, ebben a pillanatban.

Én hagyom, hogy a király megcsókoljon? És mellesleg élvezem is?

Azonnal ellöktem magamtól, majd ahogy csak tudtam a vízben, elfutottam tőle.A lábam lassan érte a földet, mellesleg már újból nyelem a rossz, klóros vizet, de nem törődtem vele.

"Rosalia!"Kiabált utánam a király, hátra néztem, láttam,ahogyan elkezd úszni felém.

Egyre gyorsabban szedtem a lábaimat és végül kiértem a lépcsőn, azonban egy kéz a bokámért nyúlt, mire ijedtem felsikoltottam.

"Rosalia, miért futsz el?Ez csak egy csók volt."Szemeivel furcsán nézett rám.Nem mosolygott, teljesen komoly volt, ami csak még jobban rám hozta a frászt az eléggé sokkos állapotomban.

Nagyot nyeltem."Hagyj békén, Harry."Majd nagyot rántva a lábamon elengedte a bokámat és én úgy rohantam be a kastélyba, mint akinek az életét akarják ki ontani.

Jesszusom.Ez volt az első csókom, egy olyan embertől, akit szinte nem is kedvelek, de még is...Még is éreztem azt a különös érzést, amiről eddig csak olvastam.És lassan rájöttem, hogy mi az.Vonzalom.

____________________________________

Na helló!
Hú, bocsánat, hogy kicsit késtem a résszel, de nekem is elkezdődött az iskola, mindenki kapkod ide - oda, stb...Szóval biztos, hogy később fogom hozni a részeket, remélem nem olyan nagy gond.
Továbbra is jól esnek a szavazatok és kommentek, sziasztok!❤

                                                 Xoxo Evelyn