|Genovia (Harry Styles fanficton)|

04 - Közeledés

"Nos, mit szeretnél ma csinálni?"Szólalt meg hirtelen, amire felugrottam.Az ételem előttem párolgott, a frissen kisütött rántotta szinte kérte, hogy egyem meg.

"Magával semmit."Talán kicsit bunkónak hangzott, de nem tagadhattam le.Nem akartam vele lenni és bármit is csinálni.Közben jóízűen elkezdtem falatozni az ételt.

Felnevetett.

"Ugyan, Rosalia"Nézett rám."Nagyon sok dolgot fogunk mi átélni.Jobb, ha már az elején hozzászoksz."

"Sajnos ez csak maga gondolja így.És ne hívjon Rosalianak, senki sem hív így és ez idegesítő."Válaszoltam ridegen.

"Tetszik a neved, olyan szépen hangzik, ha kiejtem."Mosolygott, majd közelebb hajolt."Rosalia."

"Hagyja abba ezt a közeledést."Szaladt ki a számon.Felnéztem rá, mire ő felvont szemöldökkel nézett vissza rám.

"Nem hagyom abba."Válaszolta, de már nem mosolygott.

"De igen."Erősködtem.

"Ha azt mondom hogy nem, akkor nem."

"Mi lenne, ha nem minden úgy alakulna, ahogyan maga akarja?"

Miért nem tudom befogni a számat?

"Elég legyen, Rosalia.Még a végén feldühítesz és az csak neked ártana."

"Mit számit az magának...Ha lehetne, napi szinten ártana másoknak."
Nem csináltam semmit, csak a szemeibe néztem.Elmúlt a jókedve.

"Nem ismersz, Rosalia.Ne alkoss rólam előre véleményt."

"Sajnos késő.Azok után, amit leművelt velünk, nem tudok más véleményt felajánlani."

"Én viszont ismerlek."

"Ezt hogy érti?"Honnan veszi azt, hogy ismer, mikor még csak tegnap óta vagyok itt?És azokban a percekben is csak civakodtunk egymással?

"Már egy ideje figyellek, Rosalia.Tudom, hogy reggelenként kiszámolod hány órát aludtál.Tudom, hogy Anna néninek minden nap segítettél a terigetésben.Tudom, hogy soha nem voltál egy férfival sem kapcsolatban.Tudom, hogy rengeteget dolgoztál mindenhol, hogy jusson a mindennapi kenyérre.Tudom, hogy sokat szenvedtél azért, hogy segíthess másoknak.Tudom, hogy nem szereted a kinézeted és a legjobban az ajkaidat szeretnéd megváltoztatni azért, mert annyira kerek felül és olyan senkinek sincs a városban, csak neked.Mindent tudok rólad, Rosalia.Talán többet, mint amennyit te tudsz magadról.És tudod miért van ez?Mert felfigyeltem rád.Már akkor, amikor elsőnek teregettél ki Anna néninek.Már akkor tudtam, hogy nekem te kellesz.És látod, itt vagy.Szóval nekem te ne mond, hogy nem lehet minden úgy, ahogy én akarom."A túl sok információtól, és a sokktól, amit ott kaptam, szinte elszédültem.

Figyelt engem?Minden pillanatomat látta?Az...Az nem lehet!

"Nem lehet, hogy minden percben ott voltál és figyeltél engem!"Emeltem feljebb a hangom.Zaklatott voltam.Ez az állat fejből tudja az életem!

"Sajnos nem, de küldtem ki katonákat titokban, hogy akkor is figyeljenek téged, mikor én nem tehettem meg.Minden információt később elmondtak rólad.Muszáj volt, Rosalia.Nem hagyhattam, hogy valami férfi közeledjen hozzád anélkül, hogy én ne tudjam."Kezét hirtelen az enyéimre helyezte, majd smaragdzöld szemeit rám vezette.

"Maga...Maga egy beteg, pszichopata állat!" Álltam fel hirtelen, kezeimet kikapva az övéi közül.Dühös voltam.Dühös voltam, hogy a tudtom nélkül figyelt engem!Egyáltalán semmi joga nem volt hozzá, még is megtette!

Csodálkozva nézett fel rám, most az egyszer meg se tudott szólalni.

"Attól még hogy király, nem jelenti azt, hogy az emberek jogait is megsértse!A szabályokat!A szabályokat be kell tartani, elsősorban a magánélet szabályait!"Kiabáltam.Fogalmam sincs, mi volt velem.Én, kiabáltam a királlyal?

"Édesem, a szabályokat én írtam, és azt szeghetem meg, amelyiket csak akarom."Vigyorgott, majd felállt, túlságosan közel hozzám.Most én néztem fel rá."Fogadd el végre, hogy felettem senkinek sincs hatalma."

"Rendben."Néztem szúrósan az ő szórakozott szemeibe.Én végképp nem tartottam ezt mulatságosnak, ellentéttben vele."Elfogadom, hogy maga felett senkinek sincs hatalma.De azt nem, hogy felettem uralkodjon.Azt is megértem, hogy maga a király, de ezúttal nem parancsolhat nekem.Önálló nő vagyok, nincs szükségem arra, hogy megmondják, micsináljak."

"Óh, pedig nagyon is szükséged van rá, most is."Nyúlt hirtelen derekamhoz, ezzel igen csak közel húzva magához.Arca közel volt az enyémhez, mire a szívem azonnal hevesebben dobogott a kelleténél.

"Engedjen el!"Ficánkoltam karjai közt, de lehetetlen volt kiszabadulnom onnan.Erős, izmos karjai képtelenné tették a szabadulást még akkor is, ha csak egy kézzel fogott.

"Soha."Hajolt még közelebb, orrunk szinte egybeért.Aztán elfordult a fülem irányába."Soha nem engedlek el, Rosalia."Majd egy csókot hintett a nyakam egyik hajlatába.

____________________________________

Nos, itt lennék a negyedik résszel is.Szerintem kicsit szórakoztató, ahogyan a tudatlan Rosalia veszekszik a mindent tudó királlyal, Harry Styles, nem de? :)
Na, remélem tetszett nektek, ha igen szavazzatok vagy kommenteljetek, mindkettőt elfogadom!
Hamarosan új résszel jelentkezek.
                                                 Xoxo Evelyn