|Genovia (Harry Styles fanficton)|

04 - Közeledés

Soha nem láttam még ilyen szép ruhát.Egyáltalán nekem van - e ez ide készítve?

Jaj, hát még szép, gondolom más lányok nem járnak ide be, csak én.Az úr biztos nem venné fel.

Honnan van ez a ruha, amikor egy nő sem volt még ebben a kastélyban?Mármint, hercegnő, vagy ilyesmi...

Nos, ez örökké rejtély fog számomra maradni, mivel soha nem merném megkérdezni a királyt.

Félve, de megérintettem a ruhát, mire egy kellemes érzés szaladt át rajtam.Úgy éreztem, ezt muszáj felvennem! Körülnéztem, majd berohanva a fürdőbe óvatosan magamra húztam.Kilépve a szobába a tükörhöz léptem, majd alig kaptam levegőt.A ruha tökéletesen simult a testemhez, olyan, mintha rám öntötték volna.

Épp sajnáltam magam, hogy legelőször van rajtam még ilyen ruha, amikor berontottak az ajtón.

"Óh, sajnálom, Rose!Azt hittem, még mindig nincs itt."Mentegetőzött rögtön Emili, majd mikor meglátott, csodálkozva végig mért."Ez nagyon jól áll magának, Rose.Most pedig elkészíthetem a smimkjét és a haját?"Mosolygott rám.

"Smink?Haj?Minek?"

Felnevetett."Ez nálunk normális, kisasszony."Ültetett bele a székbe, majd elkezdte kifésülni a hajam.

"Mi megbeszéltünk valamit, Emili."Néztem rá mérgelődve.

"Nem tehetek róla, meg van szokva ez a magázás."

"Legalább próbálja meg."Tanácsoltam.

"Mindent megteszek."Attól a perctől fogva egyszer magázott, egyszer tegezett.Egyszer kisasszonyomozott, egyszer a nevemen szólított.Végül ráhagytam ezt az egészet.Fölösleges erősködni.

Kis idő múlva kész lettem."Meg is van!"Vigyorgott, majd a tükör felé fordított.

Hátrahőköltem.A meglepettség annyira pofoncsapott, hogy majdnem hátra estem.
Egy natúr smink volt a szemeimem, enyhén cicásan kilinkáva.Vörös, matt rúzs, ami gondolom eléggé nehezen fog lejönni.Smink csupán csak ennyi, még is eszméletlen a végeredmény.A hajam ki volt vasalva, így a derekamig ért, elől pedig a mellemig.

Őszintén, most az először, elégedett voltam a külsőmmel.

"Ez nagyszerű lett, Emili.Köszönöm!"Öleltem át hirtelen, ami nagyon meglephette, talán még engem is, de ez nem számított.Most először érzem azt, hogy nem annyira elviselhetetlen a külsőm.Pár másodperc után, de vissza ölelt.

"Ugyan, nincs mit, Rose..."Mosolygott rám vidáman."De most mennünk kell, az ebédlőbe, hogy reggelizhessen."

"Rendben."Bólintottam, majd követtem őt.

Minden annyira szokatlan volt.Még soha nem reggeliztem mást egy pohár tejen kívül.Vajon itt milyenek lesznek a kaják? Erre a gondolatra felmordult a gyomrom, mire végig simítottam rajta.

Legalább nem kell éheznem.

Kis idő múlva egy nagy teremhez vezetett, ahol egy hosszú asztal helyezkedett el középen.A szélén ott ült a király, aki azonnal észrevett minket.Többször is végig mért engem, majd elmosolyodott.

Óh, biztos nevetségesnek tartja, ahogyan kinézek!Bár, miért is érdekel ez engem?

Emili a mellette lévő székhez vezetett, majd meghajolva elsétált.Habozva, de leültem.Senki más nem volt ott rajtunk kívül, ami nyugtalanított.Csendben voltunk, egyikünk sem szólt a másikhoz.

Igazából nem volt merszem megszólalni a nem rég történt incidensünk miatt.Nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen az ilyesmi.Eléggé közel volt hozzám és ez zavart.Ahogyan most is.Nem vagyok hozzá szokva ehhez.Még soha nem voltam ennyire közel senkihez sem, pláne férfihez.Még a gondolatra is libabőrös leszek és enyhén pánikba esek, de azonnal elhessegetem.Nem, nem szabad ennyire félnem.