Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

26. rész

A medve

- Nem tudom, hogy miért tettem amit tettem... Egyszerűen csak cselekedtem...

A tűzoltó elfordult, majd visszanézett rám. Egy ideig nézett engem, és én is a tűzoltót: ismerős volt... Oh... Eszembe jutott. Mikor felmásztam a háztetőre, ő volt az aki segíteni akart. Milyen rég is volt.

- Nem te vagy az aki miatt mindig ki kellett mennünk? - kérdezte a tűzoltó.

- Igen... Én vagyok az.

A tűzoltó mosolyogva elment. A többiek még mindig sokkolva néztek engem:

- Mindenki nyugodjon meg... Nincs semmi bajom.

Ránéztem az immár lángoktól mentes házra. A tűzoltóknak sikerült megfékezniük a lángokat, de a ház romokban hevert. A család vetett néhány szomorú pillantást a ház felé, de inkább jobban örültek annak, hogy mindannyian megmenekültek. A megmentett gyermek, Lucas odajött lassan hozzám, és annyit mondott halkan, hogy:

-Köszönöm...

Kedvesen bólintottam Lucasnak, majd a fiú visszament a szüleihez. Nehézkesen felállok, de elvesztettem az irányítást a lábaim felett, és majdnem elestem. Szerencsére Scott és Sara megfogott, így megúsztam. A kezeimet áttették a nyakuk felett, és bekísértek a házba. Felmentünk Sara szobájába, és befektettek az ágyba.

- Pihenj egy kicsit Helen... - mondta Sara.

- Még mindig nem értem, hogy miért tetted... De végül megmentettél egy emberi éltet...

- Büszkék vagyunk rád... - mondta Sara, és mindketten kimentek a szobából.

Tényleg megmentettem egy emberi életet... És ez csak most tudatosult bennem. De ha én nem megyek be... akkor már késő lett volna... és... Felejtsük el! Nem szabad ilyenre gondolnom. A gyermek megmenekült, és csak ez számít. A Nap kezdett felkelni, de én mégis fáradt voltam.

***

- Még mindig nem hiszem el ami történt... - mondta ijedten Maya.

- Mi se drágám, mi se... - válaszolt Charlie.

Így ültek egy órán keresztül mindannyian a kanapén, de végül Charlie megszólalt:

- Jól van... Azt hiszem, hogy ideje lenne magunkhoz térni. Ez megtörtént, és senki nem sérült meg.

- Szerencsére... - mondta Alex.

- Igen... - mondta Charlie - Megyek és segítek a családnak.

- Megyek veled én is. - mondta Maya.

A két szülő távozott a házból, Alex és Scott a konyhába mentek, Sara továbbra is a kanapén ült. A távirányítóért nyúlt, és bekapcsolta a TV-t. Az AnimalPlanet jött be, de Sara nem váltotta át: teknősökről volt szó, és az életükről. Sok érdekes dolgot elmondtak a teremtményekről, az élőhelyükről kapcsolatban, hogy vannak veszélyeztetett fajok is, melyek a kihalás szélére sodrottak. Sara lelkesen felkiáltott:

- Te jó ég, te jó ég, te jó ég!

- Mi történt Sara? - rohant be Alex a nappaliba Scottal együtt.

Sara kikapcsolta a Tv-t:

- Azt hiszem, tudom, hogy hogyan menthetnénk meg az erdőt!

A két fiú nagyot nézett:

- Hallgatunk Sara. - mondta érdeklődően Scott.

***

Felkeltem az ágyból, és lementem az emeletről. Senki nem volt a nappaliban. Ez furcsa. Hová lett mindenki? Abban a pillanatban nyílik az ajtó, ás belép a két fiú és Sara:

- Helen! Jó hírünk van a számodra! - mondta Scott.

- Rájöttem, hogy hogyan menthetnék meg az erdőt! - mondta Sara lelkesen.

Kikerekedett szemekkel, és felhúzott szemöldökökkel néztem rájuk:

- Tényleg? Hogyan?

- Gyere, üljünk le. - mondta Sara.

Helyet foglaltunk mindannyian a kanapén:

- Szóval... mielőtt bármit is mondanál, az ötlet a TV-ből származik.

- Folytasd. - sóhajtottam.

- Az erdőt meglehetne menteni, ha egy veszélyeztettet faj élne az erdőben, akkor az erdő védettségbe kerül.

- Jó ötletnek tűnik, bár nem hinném, hogy él ott veszélyeztetett állat...

- Biztos vagy ebben? - kérdezte Alex.

- Igen.

- Akkor most meg fogsz lepődni. - mondta Sara.

Scott furcsán nézett rám:

- Tudod Helen... Él egy veszélyeztetett állatfaj az erdőben...

Érdeklődve néztem Scottra.

- Az a veszélyeztetett állat egy medve... - Scott nyelt egyet.

- Ugye nem az a medve, amelyik megölte az apámat?!