Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

15. rész

A nagyvilág

- Először is elmegyek a legjobb haveromhoz, az ő apja ügyvéd és segíthet nekünk. Csak az a gond, hogy neked is jönnöd kell. Te vagy az első számú tanú.

- Ha ezzel egy lépéssel közelebb kerülök az erdő megmentéséhez, akkor elmegyek.

- Rendben. Csak akad még egy bökkenő...

- Mi az?

- Hogy is mondjam...

- Csak mond.

- Az öltözékeddel túlságosan kitűnnél a városban. Itt a természetben ez a viselet megfelelő, hisz rejtettséget biztosít... De ellentétben a várossal, ott viszont kitűnnél.

- Értem... - furcsán néztem Scottra.

- Én most titokban haza megyek, remélhetőleg apám nem lesz otthon.

Bólintottam, majd Scott a motorjával együtt elment. Ottmaradtam hűséges társammal. Alfa közelebb jött hozzám, és meg megsimogattam dús fehér szőrzetét.

***

Scott eközben az otthonát figyelte biztonságos távolból:

- Nincs itt apám limuzinja. Nincs itthon. Szerencsém van.

Scott elindult a ház felé gyalog, majd halkan beosont. Felment az emeletre, és megállt egy ajtó előtt:

- Sajnálom Kate, de most be kell hogy lépjek a szobádba.

Kate, Scott nővére, aki jelenleg nem tartózkodik a városban. Nem szereti ha bemennek a szobájába.

Kate szobája rendezett volt, mint mindig. A fehér falon néhány piros és rózsaszín virág díszelgett. Egy ágy volt a szoba közepén, vele szemben egy szekrénysor, rajta a TV, majd az ágy mellett egy íróasztal számítógéppel.

- Bocsi Kate - szólt újból Scott, mikor a lány szekrényéhez lépett - De kölcsönveszem az egyik ruhádat.

Scott kiakasztott a szekrényből egy fekete nadrágot, és egy ujjatlan piros pólót.

- Biztos jó lesz...

Eközben Victor hazaérkezett. Scott elindult kifelé mikor észrevette az apját, de szerencsére az apja nem vette őt észre.

- Most, hogy menjek ki!?

Victor a telefonja után nyúl, és felhív valakit:

- Megtalálták már?

- Még nem uram...

- Miért is kérdeztem... Gyerünk! Találják meg a fiamat és az indiánlányt! Nincs vesztegetni való időnk! - lerakta a telefont.

- Úristen... apám embereket állított rám, hogy megtaláljon!? Mi történt az apámmal... nem ismerek rá...

Scott nagyon halkan, még a lélegzetét is visszafogva bement a saját szobájába, majd kimászott az ablakon át a tetőre:

- Csak egy ugrás... Gyerünk!

Scott leugrott a tetőről. Elég hangosan ért földet, amire az apja is felfigyelt:

- Scott? Te vagy az? - Victor felindult az emeletre.

A fiú eközben a földön feküdt, de nagy nehezen feltápászkodott, és bicegve szalad egészen a motorjáig. A motorra felpattanva elindult a város felé.

Útközben megállt egy boltnál, és bement. Egy ideig járkált a boltban, majd megállt a samponos részlegnél:

- Minek ennyi samponféle? Most melyik legyen? Ajj, mindegy...

Scott egy sampon után nyúlt, de a mellette álló szőke hajú lány furcsálta, így hozzászólt Scotthoz:

- Magadnak akarod venni azt a sampont? Mert ha igen, akkor nem ajánlanám.

- Nem nekem lesz... Milyen sampont ajánlanál egy veled egykorú lánynak?

- Milyen színű haja van?

- Öm... hát talán sötétbarna.

- Értem. Ez talán jó lesz. - a lány megfogod egy sampont, majd odaadta Scottnak.

- Köszi! - Scott tovább ment, vett még egy fésűt, majd fizetett, és távozott az üzletből.

Felszállt a motorjára, majd meg sem állt egy autó kölcsönzőig. Ki akart kölcsönözni egy autót, de nem volt nála elég pénz:

- Uram, várjon! Mi lenne ha itt hagynám a motoromat zálogként és úgy adnának egy kocsit? Ez a motor többet ér mint egy autó!

A férfi alaposan szemügyre vette a fekete motort:

- Hm... Rendben van. Áll az alku. - kezet ráztak.

Scott végül kapott egy nagyobb szürke kocsit, beszállt majd elindult visszafelé. Az autóban elgondolkodott:

- Miért is csinálom ezt az egészet?