Áʟʟᴀᴛɪ Ösᴢᴛᴏ̈ɴᴏ̈ᴋ [Bᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ]

19. rész

A divat őrület

- Jesszus... ez az apám telefonszáma...

- Biztos vagy benne? - kérdezte Alex.

Scott megvető pillantással nézett Alexre:

- Még jó, hogy biztos vagyok benne! Csak megismerem az apám telefonszámát?!

- Hát igen, jogos érv. - mondta az orra alatt Alex.

- Mindenki nyugodjon meg! - csitított minket Sara.

- Én nyugodt vagyok... - válaszoltam.

Sara elmosolyodott, majd kiment, hogy kivegye a poharát.

- Későre jár már, szóval pihenjetek, ha pedig éhesek vagytok a konyhában találtok ennivalót. - mondta Alex.

- Rendben... Köszönjük Alex.

- Szívesen. - Alex is kilépett a szobából. Ott maradtam Scottal:

- Holnap elkezdődik a háború első csatája. Amit meg is fogunk nyerni.

Bólintottam, majd végül Scott is kiment. Egyedül maradtam a sok narancssárga színnel. Törökülésbe ültem, lehunytam a szemem, majd próbáltam kicsit relaxálni: de nem sikerült. Hiányzik az erdő, hiányzik hűséges társam, hiányzik a gondok nélküli világ. Habár... már nem is gond nélküli... De azért vagyok itt, hogy újból gond nélkülivé tegyem. Bármi áron...

Kicsit megéheztem, szóval Alex tanácsa szerint a konyha felé vettem az irányt. Mikor lementem, egy ideig néztem a szekrénybe épített szürke hűtőt:

- De rég láttam már hűtőt...

Kinyitottam, és megcsapott a hideg levegő és az étel illatának keveréke. Rég éreztem már ilyen szagot. Mindenféle étel volt a hűtőben, azt se tudtam, hogy mit egyek. Végül kivettem egy gyümölcsös joghurtot, és bezártam a hűtő ajtaját. Leültem egy székre, és felbontottam, majd elkezdtem enni/inni.

Scott bejött a konyhába, majd leült mellém, és mosolygott:

- Mi olyan vicces? - kérdeztem.

- Semmi. - felállt a székről, kivett az egyik fiókból egy kiskanalat, és elém tette - Ezzel könnyebb lenne.

Egy ideig néztem az előttem lévő kis ezüst kanalat, de nem vettem fel:

- Szeretem a kihívásokat. - tovább foglalkoztam a joghurttal.

- Értem. -mosolyogva leült mellém, és az előttünk lévő kosárból kivett egy almát, majd beleharapott.

- Ízlik a joghurt?

- Fogjuk rá.

Mikor befejeztem a joghurt evését/ivását, felálltam, és elindultam az ajtó felé.

- Hova mész Helen?

- Csak levegőzni.

- Rendben.

Kimentem a házból, és bezártam magam mögött az ajtót. Vettem egy mély lélegzettet, majd a számon keresztül kifújtam. Sétáltam az Alex háza körül egy kicsit, majd megálltam az egyik szomszédos ház kerítésénél: gyerekek játszottak az udvaron. Boldogok voltak és elevenek. Eszembe juttatták az én gyermekkoromat. Hirtelen egy piros labda repült át a kerítésen, ki az utcára. A gyerekek rohannak a kerítésig, majd bánatosan nézik az elguruló labdát. Majd meglátnak engem:

- Visszahoznád kérlek a labdánkat?

Elindultam a labda irányába, felvettem, majd vissza adtam a gyerekeknek. Szemük újból elkezdett csillogni a labda láttán.

- Köszönjük! - kiáltották egyszerre örömükben.

- Szívesen. - mosolyogtam rájuk.

Újból elkezdtek önfeledten játszani, de kilépett egy nő a házukból:

- Be a házba gyerekek! Mára elég volt a játszadozásból! - szólt kedves hangon a nő. Bizonyára a gyerekek anyukája volt. Mivel már nem volt több látnivaló, visszaindultam a ház felé.

Beléptem az ajtón, Scott és Alex a nappaliban TV néztek, Sara a lépcsőn ülve a telefonját nyomkodta, de mikor meglátott engem, felpattant a lépcsőről és elindult felém:

- Helen! Helen! Helen! - közben ugrált.

- Mi a ba... - nem tudtam befejezni, megfogta a karom, felrángatott a lépcsőn, be a szobájába. Mikor beértünk bezárta az ajtót:

- Még mindig nem hiszem el, hogy sikerült! - majd kiugrott a bőréből őrömében.

Nyugodt tekintettel néztem Sarat, már kezdem megszokni, hogy ilyen eleven. Régen én is ilyen voltam:

- Úristen! Úristen! Úristen!

Szerintem Sara csak a kérdésemre várt, szóval megkérdeztem:

- Mi történt?

Boldogan hátradőlt az ágyában:

- Engem választottak!

- ?

- Pár hónapja az egyik divatmagazin versenyt hirdetett, melynek nyereménye egy divatbemutató, melyre eljön az összes divat szakértő! És én nyeretem meg a versenyt! Jó érzés, hogy az a sok munka most kifizetődik!

- Örülök. - préseltem ki magamból.

- Én is! Jaj nee..... - Sara vidám arca hirtelen aggodalmassá vált - Jesszus! Ez még több szervezéssel jár! Már is munkához kell látnom! - felpattant az ágyból, elővett rengeteg papírt és ceruzát.

- Azt se tudom, hogy hol kezdjem!

- Talán nyugodj meg.

Sara tágra nyitott szemekkel nézett rám:

- Hogy nyugodjak meg?! De hisz ez lehetetlen! Ráadásul egy hónapom van rá!

- Miért csak nekem mondod?

- Alex és a szüleink tudta nélkül neveztem a versenyre... nem nagyon rajonganak a divatért. Nem akarják, hogy ezzel foglalkozzak... pedig én szeretnék.

- Oh, értem.

- Ezzel be szeretném bizonyítani nekik, hogy igen is értek hozzá! És hogy van hozzá tehetségem is! Kérlek ne mond el senkinek! Oké?

- Oké.... akkor nem is zavarlak tovább. Hagylak dolgozni. - kimentem a szobából.

Bementem a Sara szobájához tartozó fürdőbe:

- Hogy mik vannak?