Unexpected Selected

14. - Kaya

14. - The tale of the fragile girl

- Lady Kaya! Kérem, ébredjen!

Lottie kedves hangjára ébredem, ásítozva ülök fel. Hátrasimítok egy hajtincset a fülem mögé, félig lehunyt szemekkel lesek körbe. Glory is ott áll az ágyam tövében, alig pár lépéssel a testvére mögött. Ám ami kizökkent a fél-kómás állapotomból az nem más, mint hogy meglátom Charles-ot az ajtókeretnek támaszkodva várakozni.

- Charles herceg! Mit keresel itt? – kérdezem döbbenten, a hajamat alig egy pillanat alatt próbálom madárfészekből elfogadható állapotúra tornázni.

- Randevúnk van, tán elfelejtetted? – kérdezi egy kedélyes mosoly kíséretében.

- Hogy felejthettem volna el? Csak nem hittem, hogy ilyen korán érkezel – válaszolok én is enyhe mosollyal.

- Hisz' már dél van.

- Dél? – kérdezek vissza riadtan. – Mélységes elnézésedet kérem, hercegem!

- Semmi gond, Kaya. Nem vagyunk elkésve sehonnan sem. Mit szólnál, ha kint megvárnálak? Mit gondolsz, tíz perc alatt el tudsz készülni?

- Legyen inkább húsz, Charles herceg – kéri illedelmesen Glory egy pukedli kiegészítve.

- Legyen húsz – bólint kellemesen Charles, majd becsukja maga mögött az ajtómat.

Fürgén kipattanok az ágyból, mosolyogva beletúrok a hajamba, kérem a lányokat, azonnal varázsoljanak vállalhatóvá. Alig pár rövidke pillanat alatt szétkapják a hajam, lehámozzák rólam a tegnapi szűk ruhámat, és a sminkemet is letörlik, a lehető leggyorsabban dobnak fel az arcomra egy másikat, ám ez jóval szolidabb.

A hajamat úgy hagyják, ahogy van, pont olyan göndören omlik a hátamra, ahogy tegnap is tette. A sminkem egy egyszerű alapból, egy kis világos rózsaszín szájfényből és egy a szájfényemre nagyon hajazó, fényes rózsaszín színű szemhéjfestékből áll. Hogy tovább erősítsük a babarózsaszín vonalat, a lányok egy ilyen árnyalatú, egy kicsivel térd fölé érő, konzervatív tüll ruhát adnak rám, csekélyke tüll mennyiséggel, szívalakú, ujjatlan kivágással. Belebújtatom a lábam az előkészített magas-sarkú topánkámba, ami természetesen pontosan illeszkedik az öltözékem többi részéhez, s izgatottan az egészalakos tükröm elé tipegek. Pörgök párat, bárhogy is nézem, mintha csak Greert látnám tüllbe öltöztetve magam helyett.

- Kész vagy? – lép be a szobába Charles, egy kedvesen mosolygós pillantást vet rám.

- Azt hiszem – bólintok én is hasonlóképp, a székemhez kopogok, felnyalábolom a ráterített palotaőré zakót, amit még az éjjel terítettem oda.

- Hát ez meg? A bátyádé? – kérdezi a kezemben tartott ruhadarabra célozva.

- Nem, még mindig nem békültünk ki. Andrew-jé.

- Levinsoné? – kérdez vissza csodálkozva. – Hogy került hozzád a zakója?

- Tegnap beszélgettünk – vonom meg a vállam, majd belékarolok, mosolyogva elköszönök a lányoktól.

- Beszélgetettek?

- Persze. Mi olyan furcsa ezen? – kérdezek vissza összevont szemöldökkel, miközben már a folyosón sétálgatunk egyenesen a központi lépcső felé.

- Semmi, valóban nincs ebben semmi szokatlan.

- Mit fogunk csinálni? – kérdezek rá kíváncsian, egyik kezemmel Charlesba csimpaszkodva, a másikat pedig a korláton csúsztatva.