Unexpected Selected

11. - Innocent Children (Thea)

Amint Charlie és Kaya elhagyják a szobámat, Zackary és a többi jelenlévő palotaőr is kivonul. Nagyot sóhajtok. Valamiért csalódottságot érzek.

Szinte úgy válik kint az ég feketévé, hogy észre sem veszem. A szobalányok bejönnek, figyelmeztetnek, hogy holnap hosszú napunk lesz – mint ahogyan minden este megteszik – és megeresztik nekem a fürdővizet. Titokban reménykedek benne, hogy lesz látogatóm, mielőtt elaludnék, de az agyam nem tart rá sok esélyt. Így fújtatva vakarom le magamról a ruháimat és szétdobálom őket a szobámban, majd bevonulok a fürdőmbe.

Megkérem a szobalányokat, hogy menjenek el (konkrétan rájuk ordítok idegességemben, de már megszokták, hogy szeszélyes vagyok) és miután remegő kezekkel behúzták maguk után az ajtót, veszek egy nagy levegőt és a fejem búbjáig merülök el a habos, levendulaillatú vízben. Egészen addig ott maradok, nyitott szemmel, ameddig el nem vesztem az összes levegőmet és a szememet csípni kezdi a folyadék, ami a víz mellett van, és könnyezni nem kezdek. Akkor szoktam ezt csinálni, amikor túlságosan sok hullám csap össze a fejem fölött és elvesztem az irányítást saját magam felett. Csak a buborékok és a víz létezik. Nincsenek hangok, nincsenek felelősségek, sem elítélések, nincsenek szabályok, sem illem, semmi sem létezik. Nincs levegő, nincsenek szagok. Csak a csend.

Nagyokat lélegzek, amikor felbukok a vízből és hátrasimítom a vizes hajamat.

- Halló? Thea! – hallok meg egy selymes hangot a háló felől. Feljebb emelkedem a kádban, de egyúttal szeretném összehúzni magam, hogy még véletlenül se találjon meg.

- Charles? – kiabálok vissza neki.

- Én vagyok – válaszol a bátyám egyszerűen.

- Várj egy pillanatot! – szólok ki, miközben kimászom a kádból, letörlöm magamról a vizet, felveszem a pizsamámat, majd vizes hajjal, nagyot sóhajtva kinyitom a fürdőszoba ajtót és nekitámaszkodom az ajtófélfának. – Mit keresel itt?

- Jöttem meglebegtetni a fehér zászlót – mondja egy mosoly kezdeménnyel az arcán. Látszik rajta, hogy nem tudja, hogy mit kezdjen a szituációval. Hogy mit kezdjen velem.

- Akár kezdheted is – teszek egy mozdulatot a kezemmel, hogy hecceljem, még nincs eléggé zavarban.

- Szeretlek, Thea – várok, hogy mondjon még valamit, de nem teszi, szóval csak hápogni tudok. Ennyit akart mondani? És azt várja, hogy ennyitől megoldódik minden? Hát, baromira nem! Rohadt sokat kell dolgoznia, hogy jóvátegyen nekem mindent.

- Több is telhetne tőled, elvégre... folyamatosan azért gürcölök, hogy a tiéd legyen a Vastrón, mint abban a huszonegyedik századi sorozatban, amit apáék tudta nélkül bámultunk – morgom szemrehányóan. Egy pillanatra a vállán látszik az a bizonyos súly, ahogyan a cipőjét kezdi el bámulni bűntudatosan. El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz számára, amikor ő fog ülni a trónon apa helyett.