Unexpected Selected

9. - Gasoline (Thea)

Pislogok egyet, majd még egyet, hogy teljesen elérjen az agyamig az információ. Egy pillanatig az egész terem néma csendben van, miután Kaya után becsapódott az étkező ajtaja. Majd a családom folytatja az evést, hogy jelezze, nincs semmi látnivaló. De én, ellentétben a másik 35 emberrel a teremben, nem veszem újra a kezemben a villámat. Csendben hátratolom a székemet és felállok. De persze, a cselekedetem nem megy feltűnés nélkül. Érzem az anyám szúrós tekintetét a hátamba fúródni, mint egy hegyes kést. A szemem sarkából látom csak, hogy Apa erőtlenül megrázza a fejét, de Ő ismer engem. Tudja, hogy nem bírom ki cselekvés nélkül. Egyedül a bátyám reakcióját nem sikerül elcsípnem, ha egyáltalán volt neki.

Próbálom puhán becsukni magam után az ajtót, de legszívesebben tombolnék. Miért mindig nekem kell lennem a rossznak? A rossz gyermeknek, a rossz hercegnőnek... A lánynak, aki mindig a legrosszabbat teszi. Mármint.... Én jót cselekszem, ami... A családomnak rossz.

Lehunyom a szemem és a fejemet rázva mentem végig a folyosón, a mosdó felé. Minden lány ott rejtőzne el.

Kaya megkönnyíti a dolgomat, mert nem vonult be egy fülkébe, hanem a mosdókagylók mellé telepedett le.

- Menj el! - morogja a lány, amikor bedugom a fejemet.

- Nem! - mondom határozottan és bemegyek a mosdóba, nekidőlök az ajtónak és Kaya-ra nézek. - Minden rendben?

Ennél átlagosabb kérdést nem is tudtál volna kitalálni, Thea!

- Ha azt te annak nevezed, hogy Winter-t mind a tíz manikűrözött körmömmel akarom megtépni, akkor igen, minden rendben velem! - vágja rá, a hangja csöpög a gúnytól, a megvetéstől és a dühtől.

- Tudod, én ismerem az ilyen lányokat - mondom gyengéd hangon és a ruhámmal mit sem törődve, letelepedek mellé. - Mert ezeknek a köreiben mozgok én is. Nehéz megállni, hogy ne válj... ilyenné.

- És az milyen is? - kérdezi felhorkanva, és rám emeli a tekintetét. Fél. Tudom. Látom a csillogást a szemében. De azt is látom, hogy nem akarja feladni a küzdelmet.

- Az olyan lányokat, mint Winter Dale vagy Clarissa Hensport, Illéa idejében Ketteseknek nevezték, azt hiszem, hogy az ősei is azok voltak. A Kettesek voltak a királyi család után a legrangosabbak és leggazdagabbak. A legjobb esélyük volt arra, hogy Ők maguk is királyok lehessenek. A Schreave dinasztiában az én őseim is Kettesek voltak, onnan kerültek a trónra - magyarázom, jól megfontoltan. Igazán... hercegnősen, amin még én is meglepődök.

- De ti mások vagytok! Távol álltok Winter-től! - ellenkezik rögtön Kaya.

- Nem ismered még az anyámat - rázom meg a fejemet és rögtön még egy név ugrik be az anyám után. Új-Zéland hercegnője, Alice. - Szerencsére, én és a bátyám, apám génjeit örököltük.

Megvonom a vállamat és pár percig mindketten gondolkodunk a szavaimon.

- Miért teszik ezt? Velem vagy mással. Mindannyian emberek vagyunk, nem? - Kaya nekidönti a fejét a csempének és ismét rám néz.

- Valakinek ez nem számít annyira, mint másoknak. Ebben a világban, amiben én élek, és aminek most már, miattam, te is része vagy, az embereknek sokkal inkább a pénz vagy a hatalom számít, még a saját gyermekük életénél is jobban. És nem hívei a fair play-nek. Winter látja rajtad, hogy fenyegetés vagy, valamint azt is látta, hogy milyen környezetből jöttél és sejti, hogy milyen személyiséged van.

- Milyen is?

- Olyan, amit a közönség egy pillanat alatt megkedvelne, mert pontosan olyan vagy, akinek hercegnének akarnak látni. És Winter is tudja, hogy ha esetleg, bármilyen okból kifolyólag, Ő nyer akár helyetted, a nép konkrétan meglincselné - azt sejtem, hogy ezt mindketten elképzeltük, mert gonosz módon kuncogni kezdünk. - Winter azért szólt be neked, mert fenyegetést lát benned. Ezért fogja eljátszani a kamerák előtt, hogy teljesen más, mint amilyennek mi látjuk.