Unexpected Selected

6. - Kaya

Csendesen állok, ott ahol Dorothea hagyott, és nézem, ahogy a többi lány, sürög-forog, és közben susog, meg felém pillantgat. Én vagy itt a műsorszám.

Van a teremben egy csomó szék, nagy tükrök, és gurulós ruhaállványok, amire szemet gyönyörködtető ruhákat akasztottak. Még sose láttam ilyen szépeket. A helységben fodrásznak, sminkesnek látszó emberek szaladgálnak, szép sorban leültetik azokat a lányokat, akiket még nem vettek kezelésbe.

Clarissa már az egyik forgószékben trónol, épp valami csicsás műanyag tiarát próbának kibogozni a hajából. Furcsamód 33 szék, asztalka és tükör van itt, nem 32, de ez biztos csak véletlen. Ahogy az én ittlétem is. Az egyik lánynak már a haját is elkezdték festeni. A lány hosszú barna haját lenszőkére kezdik változtatni, ami furcsa mód nagyon jól áll neki.

Egy srác jön oda hozzám, akinek ollók vannak a derékövébe tűzve. Egy fodrász csávó. Próbál az egyik székre ültetni, és kéri, hogy menjek vele, majd ő megcsinálja a hajamat. Úgy látszik a többiekkel ellentétben nem zavarja, hogy meglepetésként toppantam be ide. Válaszolok neki, hogy várjon egy kicsit, mert nekem még beszélnem kell a hercegnővel.

- Menj csak Juliusszal, ő nagyon profi – hallom meg a hercegnő hangját a hátam mögül. A Juliusnak nevezett fiú rögtön bókol, én meg hátrafordulok Dorothea hercegnő felé, és próbálom leutánozni azt, amit a fodrászfiú csinál. Itt így kell viselkedni.

- Julius, kérlek, egy kicsit hagyj magunkra. Ígérem, miután végeztünk, hozzád küldöm Lady Kayát, nem kell aggódni! – mosolyogja, mire a srác rögtön fejet hajt, és rajongó arckifejezéssel a képén visszamegy a 33. székhez.

- Ezt nem teljesen értem, de ez nem újdonság mostanában... Szóval, miről szeretne beszélni hercegnő? – próbálok minél illedelmesebbnek tűnni, még akkor is, ha ez enyhén lehetetlen az én helyzetemben, az én eszemmel.

- Attól, hogy most emberek közt vagyunk, még tegezhetsz! És hívj Theának! – bár egy parancsot ad ki, a hangjában hallom, hogy megkér rá, és nem rám parancsol, amit nagyra értékelek.

- Szóval Thea. Miről is van szó? Most mit is kéne csinálnom ahhoz, hogy a teremben lévő vérszemet kapott egyének ne kövezzenek meg rögtön, miután te lehagyod a termet. Nem mintha nem tudnám magam megvédeni, mégis, ha az emberek úgy néznek rád, mintha a tekintetükkel fel akarnának boncolni, az nem épp bátorító.

- Ugyan! Julius már most imád téged! – vigyorog.

- Imád, mi? Én és egy vézna fodrász igazán sokra mennénk több mint két tucat dühös, és felháborodott ember ellen – gúnyolódom. Ez is egy taktika. Egyesek – köztük én is – úgy gondolják, hogy gúnnyal, vagy szarkazmussal el lehet venni a meredek helyzetek élét. De ez persze nem olyan, mint a strucc-politika. Én igen is tisztában vagyok vele, hogy a helyzetem jelenpillanatban rettenetesen ramaty, csak szimplán nem érdekel. Persze, azt azért nem akarom, hogy az elszántabb lányok megfujtsanak egy párnával, miközben alszom. Az túl csúnya halál lenne.

- Ne nyavalyogj! – mosolyog a gúnyos modoromon. – Mind a ketten jól tudjuk, hogy ha kéne, te aztán meg tudnád védeni magad a csajok ellen! – vált hirtelen komolyra. – Ezért is vagy itt!

- Értem. Akkor, most ha jól gondolom, akkor oda kell mennem Juliushoz, hagyni, hogy megcsinálja a hajam, jó képet vágni az egészhez, és enyhébben, cenzúrázottan, de önmagamat kell adnom, és túl kell túlélnem a napot. Igaz?

- Igaz. Gyerünk, menj, Julius már vár! – lök a fiú felé.

Próbálom a legjobbat kihozni magamból, és a lehető legkecsesebben odasétálni a fekete gurulós székhez, és a fodrászkellékekkel felszerelt palihoz.