Unexpected Selected

7. - Thea

Mikor Kaya egy pukedlizés után otthagyja a bátyámat, hogy másik párt keressen, ezzel ne hívja fel a figyelmet Charlie-ra, én sebes léptekkel a testvérem felé veszem az irányt és visszahúzom a tánctérre.

- Mi újság? – kérdezi ártatlanul, de a szája szélében bujkál egy mosoly. Rögtön kitalálom, hogy megkedvelte Kaya-t.

- Ne tegyél fel nekem ártatlannak tűnő kérdéseket! – háborodok fel halkan és meglegyintem a karját. – Hogy tetszett Kaya?

- Kedves lány – biccent egyszerűen a bátyám, de érzem, hogy emögött bőven több minden van. – Őszintén, Thea, mi volt ez a „gerillaakció" amit beadtál anyáéknak? Tudom, hogy nem tervezed ezt hónapok óta. Nem tartottad volna titokban előttem. Szóval... mikor találkoztál te Kayával?

- Tegnap este – vallom be kelletlenül, mert tudom, hogy Ő nem árulna be anyáéknak. – És kipattant a fejemből ez az ötlet...

- Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem reggel – kér bocsánatot, de nem is értem, hogy miért, amikor nem sértődtem meg. Vagy igen? – Én csak... elegem volt a Párválasztóból, pedig még el sem kezdődött.

- Beszéltél már valamelyikükkel? – kérdezem kíváncsian és körülnézek a termen. Amikor megpusziltam Andrew arcát, a fél mezőnnyel elhitettem, hogy Andrew a herceg és nem az Ördögjelmezbe bújt srác, aki eddig két angyallal is táncolt.

- Nem – Charlie megrázza a fejét. A lányokat elég hamar le szokta venni a lábukról, mármint amennyi lánnyal találkozik, aki nem én vagyok. Ha próbálkozna, ha beszélne velük, garantálom, hogy 33 lányból 20 rögtön belezúgna.

- Kaya... más, mint a többiek – jegyzi meg a bátyám. Helyeslően bólintok egyet. Kaya valóban más. Üdítően más. Soha, senkivel nem tudtam ennyire elengednem magam, mint Kaya-val. Andrew-n kívül.

- Nem is azért, Charlie, de... én remélem, hogy nyitott leszel felé. Érzek köztetek valamit... ami eddig szerintem hiányzott az életedből – mondom és megsimítom a vállát. Ahogyan a táncukat figyeltem, láttam köztük a szikrát, ami tagadhatatlan volt. Nagyon remélem, hogy nem lesz vele távolságtartó, mert ez is része a lényének, akármennyire is lehengerlő.

- Könnyű külső szemlélőként figyelni az eseményeket – kezd el ellenkezni, de megrázom a fejemet.

- Előre megjegyzem – mondom, és fenyegetően felemelem a kezemet. – Nem leszek külső szemlélő. Ebben biztos lehetsz, mert...

Ekkor valami elterelte a figyelmemet, a bátyám háta mögött. Nem az, hogy Andrew le se veszi rólam a szemét, nem mintha azon átcsusszannék, hanem az, hogy Kaya közelebb sétált az éppen lepihenő zenekarhoz és körözött egyet a hangszerek között.

- Mit művel? – hallom az összesúgásokat a hátam mögül.

- A kivételezetteknek mindent szabad? – hátranézek és érzékelem, hogy a bátyám is a rosszindulatú lány felé kezd el pislogatni. A lánynak precízen elkészített vörös kontyban van a haja, a ruhája, pedig mintha egy történelemkönyvből lépett volna ki. Abroncsos szoknya és fűző, amiből majdnem kibuggyannak a mellei. Első látásra egy baba jut róla eszembe, amivel kiskoromban játszottam. Ártatlannak nézném, ha nem hallottam volna a jeges hangját.

Észreveszem, hogy Charlie egy olyan pillantással méri végig, ahogyan csak egy fiú mér végig egy lányt.

Majdnem felhorkanok és csak egy kicsi választ el attól, hogy nekirontsak a lánynak. De nem szabad elfelejtenem, hogy hercegnő vagyok, nekem kell példát mutatnom, és nem azt kell kimutatnom, hogy a királyi család minden beszólogatóra ráugrik.