Hogyan törj meg egy ártatlan lelket

Inkább ne

Brian szemszöge

Mikor bementem utána, csak azt láttam hogy kis poharakat vesz elő majd utána a gyanúsan tiszta és hosszúkás üvegbe tárolt folyadékot.
-Nem gondoltam volna hogy alkoholista vagy -ültem le a kanapéra, és onnan figyeltem ahogy még néhány különféle alkohol tartalmú piát tesz ki egymás mellé.
-Kérsz vagy sem? -nézett rám az egyik kezében kis kupicás pohár a másikban pedig a pálinka. Odamentem, kivettem a kezéből az üveget, és színültig töltöttem a poharát, majd elvettem egyet magamnak is, amit szintén ezzel a mozdulattal megtöltöttem.
-Ránk -emeltem magasra a poharat
-Nincs olyan hogy "ránk". A furcsa, kitaszított, pszichopata kiskorúakra akik szülők nélkül kellett felnőjenek és nem kívánt társagot kapnak. -koccintotta az enyémhez a poharát.
Tipikus Elara volt. Nyers, kíméletlen és ugyan olyan rosszul leplezte az érzelmeit, mint amilyen szörnyen hazudott. Tetszett neki az én egyszerű, de sokat mondó köszöntőm is. Bár az istenért se vallotta volna be, én mégis tudtam hogy így van. Legalábbis reméltem.
Újabb teletöltött poharak. Újabb hazugságtól bűzlő köszöntők. A negyedik kör következett.
-Szerintem már nem tudnál egy ujjad szellemes és egyben lealacsonyító szónoklatot mondani.
Vette a célzást. Azt kértem tőle hogy álljon le, mert mára már eleget ittunk. Viszont ha ezt így kerek perec kimondom, lehúz még 2 kört magában. Így legalább egy kis esélyem volt arra, hogy hallgasson rám.
Egy ideig csak bámult rám. Már kezdtem benne reménykedni, hogy leteszi a poharát és elmegy szépen zuhanyozni amíg én megágyazok a kanapén. Ehelyett újratöltöltött, és lehúzta. Mikor újra rám nézett egy gyors fintor hagyta el az arcát, jelezve hogy már nem esik neki jól a torkát égető érzés.
Ha rám nem is, a saját érzékszerveire csak hallgatni fog.
Azonban ezt nem akartam megvárni. Tudtam mivel kergethetem el a pia közeléből.
-Sosem voltál szerelmes? Sosem csókoltak meg? Vagy esetleg....
Annyira meglepődött ezen a kérdésen hogy a szájánál lévő kővetkező feles az arcára majd a ruhájára folyt. Csak mosolyogni tudtam az elért hatás miatt.
-Te a legjobb barátomra vagy a lelki társamra ittad magad? Mert sajnálattal ki kell ábrándítsalak, egyik sem vagy.
-Egy egyszerű kérdés volt, pusztán kíváncsiságból. De ha nem akarsz rá válaszolni akár el is mehetsz aludni ugyanis én addig fogok itt állni míg választ nem kapok rá.
A szemében megjelenő harag villámokat szórt, melyet a pokol összes démonja megirigyelt volna. Be kell valljam, még sosem láttam ilyet, azonban a legnagyobb meglepetésemre töltött még egyet.
-Egyszer csókolt meg valaki. Még évekkel ezelőtt.
Csendben maradt. Nem tudom meddig feszegethetem a témát, de el akartam menni a legvégsőkig.
-Mi történt annál a bizonyos csóknál? Meséld el. Nem futok el vagy nevetlek ki.
Szemében a harag pillanatok alatt szomorúságba csapott át.
-Elhívott egy romantikus piknikre ide a közeli Hallor-tóhoz. Minden a legnagyobb rendben ment. Szerettem vele lenni. Ő nem piszkáld, nem nézett rám fekete bárányként. Mellette valahogy normálisnak éreztem magam.
A randi végén, mikor megcsókolt....elcsuklott a hangja. Nem bírta a könnyeit visszatartani. Képtelen voltam tovább ilyen messze lenni tőle, közelebb léptem és letöröltem a kicsorduló könnyeit.
-Minden rendben van már -suttogtam olyan megnyugtatóan amennyire tudtam. Elérte a hatást. Folytatta a történetet.
-Amikor megcsókolt, egyszerűen a szemem ragyogni kezdett elmondása szerint és megsúgtam hogyan fog meghalni. Nekem ebből csak annyi rémlik, hogy abban a pillanatban ahogy a szám az övéhez ért, mintha egy gyorsított kisfilmet játszottak le volna előttem. Láttam hogy együtt vagyunk évek óta, láttam hogy miatta sírok esténként, láttam ahogy összeköltözünk és azt is ahogy először kezet emel rám. Mindent. A legvégén pedig....azt ahogy kileheli lelkét és az nem tud távozni.
Ahogy ezt kimondta, zokogásba tört ki és a padlóra zuhant.
-Ez nem sokkal azután volt, hogy a nevelő szüleim is elhagytak. Nem bírtam több fájdalmat elviselni ezért elfutottam és itt kezdtem új életet.
Azt hittem levegőt is képtelen vagyok venni. Mivel a történelem során csak 2 hozzá hasonló esetet ismertek, azokat is még a középkorban, így vajmi kevés információnk volt arról, mire és hogyan képesek. Letérdeltem mellé. Felemeltem az állát olyan finoman hogy értse, szeretném ha a szemembe nézne.
-Tudod mi történt? A lelke beszélt a tiedhez. Megmutatta az igazat, az őszinte énjét szavak nélkül. Ez volt a legőszintébb kommunikáció amit valaha kaptál. És tudod, néha a kendőzetlen igazság fáj a legjobban, de te semmi rosszat nem tettél. Csupán egy olyan jó lélek mint te, képtelen elfogadni valakit akinek a lelke ennyire romlott.
Láttam a szemében azt a megkönnyebbülést mely levette a terhet a válláról, ami éveken át azt súgta neki, hogy az ő hibája volt.
Elkezdett feltápaszkodni.
-Remélem ebből a beszélgetésből holnap semmire sem fogok emlékezni. Ott alszol ahol szeretnél, mindent megtalálsz gondolom, de ha nem, megoldod te hangulatromboló.
Ezekkel a végszókkal indult el a zuhanyzó felé.