Hogyan törj meg egy ártatlan lelket

Álom

Egyszerűen nem, nem lehetet itt. Nem szeretnék szellemet látni, még akkor sem ha az a nevelő anyám. Éppen elég érezni őket. Hátrálni kezdtem tőle, de megakadtam a korlátban.
-Ne félj Elara -szólt újra. Én még mindig nem tudtam felfogni a dolgokat.
-Emili....te....te nem lehetsz itt -mondtam akadozva
-De kincsem, itt vagyok. Semmi baj -nyúlt felém a kezével. Nem akartam, hogy hozzám érjen. Mivan ha hozzám ér és innentől kezdve mindig látni fogom? És minden egyes alkalommal emlékezetet rá hogy miattam halt meg!
Pánikroham kezdett rámtörni. Féltem a saját "anyámtól". Aki persze halott volt, de akkor is....
És ekkor, éreztem hogy valami langyos ér a kezemhez.

Újra otthon voltam. A régi házban. Éreztem a fahéj illatát, és a frissen mosott ruhákat. Körül néztem. Minden patyolat tiszta volt és hófehér. Nem voltak színek. Olyan volt mint a másik világ, ahonnan Jacket visszahoztam, azzal a különbséggel, hogy nem volt fagyos hideg, se más, rajtunk kívül. Emili előttem állt. Ugyan úgy mosolygott mint ezelőtt mindig.
-Kincsem nem kell félned -mondta megnyugtató hangon
-Miért vagyunk itt? -kérdzeztem könnyekkel teli szemmel -Nem akarok itt lenni. Túl sok emlék van -ekkor már küzködtem a sírással. Nem akarok megint sírni. Már túl vagyok ezen. Viszont itt nem csak az emlékek zavartak. Ott voltam, abban a házban ahol meghalt Emili. Ahol miattam halt meg.
-Nem miattad távoztam el az élők közül -mondta mintha csak a fejemben olvasna -Én kértelek, hogy Jacket mentsd. Helyesen cselekedtél -simítja végig az arcom, ezzel együtt letörli a könnyeimet amik idő közben kiszabadultak, a tudtom nélkül.
Érzem a kezét az arcomon. Igaz, hogy nem olyan meleg, de nem is jég hideg. Ráteszem a kezem az övére. Annyira hiányzott az érintése. Megint sírni kezdek. Holnapra tuti be lesz dagadva mindkét szemem ennyi sírástól. De most nem azért itatom az egereket mert valami tragikus vagy szomorú történt velem. Hanem azért mert annyira boldog vagyok, hogy újra itt van. Velem.
-Elara. Azért vagyok itt, hogy elmondjam mennyire büszke vagyok rád. Arra akivé váltál azok után ami történt veled. Nézd meg mit építettel fel. Van célod az életben  -mondta büszkén és nyomott egy puszit a homlokomra - Tudom hogy soha nem beszéltünk neked az igazi szüleidről de megvan ennek is az oka amit nem mondhatok el. Viszont hamarosan meg fogod tudni ki vagy valójában. Addig is folytasd az életed. Én mindig veled leszek és vigyázok rád. Viszont arra kérlek, hogy többet ne idézz meg. Tudom hogy megnyugtat az ha láthatsz, de így nem tudok békére lelni....
Halvány köd telepedett körénk. Tudtam, hogy lassan mennie kell.
-Szeretlek kincsem -mondta elhalkuló hangon majd eltűnt a fehér ködben.

Mikor kinyitottam a szemem a verandán álltam, egyedül. Már nem állt előttem senki sem. Olyan volt ez az egész mint egy álom, de tudtam hogy nem az volt. Hogy tényleg megtörtént. Emili itt volt. Bár nem értettem sokat abból amit mondott, de eleget teszek a kérésének bármennyire is nehéz. Mostantól csak a jól ismert idegen marad velem.
Besötétedett. Elindultam zuhanyozni, hogy egy ilyen hosszú nap után végre lefeküdhessek aludni. Ha normális lennék, várnám az álmokat amik alvás közben szoktak jönni. De az én álmaim mások voltak. Míg aludtam, láttam mások halálát és, hogy hogyan mennek át a túlvilágra. Sok halált láttam egy éjszaka alatt. Mindenféle fajtát. Erőszakosat, balesetet, öngyilkosságot....
Férfi és nő, gyermek vagy idős egyaránt szerepelt egy este alatt. Utáltam erőszakos halálokat látni. Pedig abból volt a legtöbb. A kedvencem, mikor egy idős hal meg. Csak szépen elalszik, felidézi a legszebb emlékeit aztán arra "kel fel" hogy szellemként bolyong ki tudja meddig. Ez se lehet túl kellemes de még mindig jobb mintha megfojtanának vagy halálra késelnének.
Lezuhanyoztam, bevettem a gyógyszereimet amik ahoz kellettek, hogy tudjak aludni. Ezek nélkül képtelenség lett volna akár még lehunyni a szememet is. De sajnos ezek sem gátoltak meg abban, hogy álmodjak.
Bezártam az ajtót, lekapcsoltam a lámpákat majd lefektüdtem.
Felkészültem egy újabb gyilkosságokkal vagy éppen békés elhalálozásokkal teli álomra....
Ahogy becsuktam a szemem, éreztem hogy ez az álom más lesz mint a többi....