Huszonkettedik rész

72 3 0
                                    


Mély levegőt vettem felkészülve a dobásomra. Mostanra már sikerült valahogy kizárnom a háttér zajokat, csak egy ember lebegett a szemem előtt, Kazuya. Miután sikerült csak rá koncentrálnom figyeltem milyen labdát kér, az ütőre épp hogy egy pillantást vetettem, nem akartam elég időt hagyni nekik ahhoz, hogy belelendüljenek a játékba. Az első ütős kidobása mindig kulcsfontosságú a játékban. Kifújtam a levegőt és lazábban fogtam a labdát, valamiért nem lep meg a választása, mindig is meg tudta lepni az embereket vakmerő játszásaival. biztosan ezért is néztek fel rá annyian. Pontosan ezért nem hozhattam rá csalódást.

Bal kezemmel eldobtam a labdát, az ütő nevetségesen hamarabb lendített. A szívem hevesen dobogott, mikor elkapta Kazuya a labdámat, újra sikerült eldobnom a change up-ot. Már csak két dobás maradt, pontosan három labdával sikerült lezárnom az ütőst, de még távol voltunk a játék végéről. A következőt nehezebb volt lezárni, kellett többet dobjak, csapattársam viszont eltalálta a legtöbbet, viszont még így is foul lett az összes. Az első cserét sikeresen végigjátszottuk, nem sikerült pontot szerezniük a többieknek, a csapattársaim viszont viccelődve leszidtak, hogy hagyjak nekik is valamilyen munkát hátul, mert eddig nem csinálnak semmit.

Mivel csak a játékosok változtak körülöttem, és én maradtam, olyan volt mintha nem is három cserém lenne, hanem hat. Mindig más ütős ellen játszottam, ezért is volt nehéz ez az egész meccs. Mielőtt dobtam volna még egyet oldalra pillantottam, nem tudom mire számítottam, mégis meglepett, hogy Satoru és Eijun már a dobó résznél álltak és kezdtek a fogónak dobni egymás után labdákat, mintha csak most lenne a soruk. Ettől én is kicsit feltöltődtem energiával, szemeimmel határozottabban néztem Kuramochira, aki most velem szemben állt az ütőnél.

- Hmpf, mintha átadnám valakinek ezt a helyet. Meg a frászt. - idegesen megszorítottam a labdát és eldobtam egy gyorsat, amire nem tudott reagálni semmit.

A másodiknál Harucchi eltalálta a dobásaimat, ezért mikor Kazuya kért egy change up-ot megráztam a fejemet, amitől meglepetten nézett rám. Megfogtam a sapkámat megmozgatva, ez volt a jel amit még az elején megbeszéltünk. Nagyokat pislogva nézett rám pár pillanatig, utána vigyorogva bólintott és feljebb állt. Neki elmondtam, hogy megtanultam egy új dobást, persze nem árultam el honnan, viszont a dobás magáért beszélt, nem is kellett mondjam kitől tanultam el, rögtön leesett neki.

Kifújva a levegőt megpróbáltam a fejemből teljesen kitörölni a megalázó hazafutást, amit Harucchi ütött. Jelenleg Maezono áll előttem, veszélyes játékos, tehát a tökéletes célpont arra, hogy kipróbáljam élesben Mei dobását. A labda sokkalta sebesebben repült, mint eddig, lehet a súlyok levevése miatt, vagy mert pont jól indítottam, de hatalmas csattanással landolt a kesztyűben, ezzel ledermesztve mindenkit, még az ütőst is. Nem engedhettem meg, hogy hamar észhez térjen, ezután hamar egy change up-ot dobtam, majd lezártam egy újabb gyors labdával. Megint veszélyesen játszott Kazuya, pedig ezek után már megszokhattam volna.

Nehéz szívvel hagytam el a kis dombot, utat engedve Satorunak, aki szó szerint égett a vágytól, hogy bizonyítson. Figyelmesen követtem a fejleményeket, nekem is sikerült pár ütőst sétáltatnom, és Harucchinak még egy hazafutást is engedtem, amit normális körülmények között egy ütéssel vissza akarnék szerezni. Az adrenalin még mindig járt bennem, a kezeimet tördeltem miközben mellém sétált Eijun a váll fagyasztóval és egy pohár vízzel, határozott tekintettel az arcán. Hamar elfogadtam őket, utána előre dőlve néztem a játék menetét. Nem tudtam mire számítsak, ezért csendben néztem az edző tekintetét akárhányszor Satoru, vagy utána Eijun hibázott. Már egyáltalán nem voltam olyan biztos abban, hogy megkapom az első számot, a végére inkább nem is gondoltam semmire.

It is my real love (magyar)Where stories live. Discover now