Szeretlek, cicám! 🐱 [Ereri]

5. rész 🐱❤️

Levi

Reggel bekopogtam Erenékhez. A másodikon vannak, mint mi Hanjival.

Ajtót Mikasa nyitott, de épphogy kinyitotta már majdnem be is csukta volna, ha a lábam nem teszem oda.
-Khm, elnézést. Erennel szeretnék beszélni.
-Alszi--
Ki se mondta, Eren megjelent mellette az ajtóban.
-Gyere, beszélni akarok, amut mondtam.

Bementünk a szobámba és csak ketten voltunk. Hanjit elküldtem Erwinhez.

-Figyelj Eren, el kell mondanom egy dolgot... vagyis kettőt. - hadartam és kicsit furán éreztem magam, mert nem szoktam hadarni.

Leültünk az ágyam szélére és belenézett a szemembe. El kell mondanom neki, hogy mi vagyok. De előbb...
-Hadnagy, --
-Ne hívj hadnagynak! - rivalltam rá.
-Oké akkor Levi... én, nem szoktam ilyet mondani, de kicsit zavarban vagyok...
-Tudom, kínos a helyzet de tényleg mondanom kell valamit. Nagyon nehéz, nem jönnek a szavak. - mondtam és megértően bólintott. - Eren, én...

Végre sikerült rávennem magam, hogy megmutassam, ki is vagyok. Megjelentek a füleim.

Eren

Furcsa volt a hadnaggyal lenni, egyre kínosabb volt, de egy percét se bántam, utólag visszagondolva. Főleg hogy ő egy... egy macska?
Elakadt a lélegzetem, köpni, nyelni nem tudtam, csak szorosan átöleltem. Nagyon szorosan. Nem akartam elengedni, könnyekkel küzködtem és azon voltam, hogy konkrétan rávetődjek. Valaki, aki olyan, mint én és elmondja nekem...

-E-ren... mhostmár elengedhetsz. - szuszogta karjaim közt. Lazítottam az ölelésen és én is előhívtam füleim, így majd ha elengedem látni fog.

És elengedtem.

Szemei elkerekedtek és a szájához kapott. Aranyos, amikor meglepődik.
-Te...
-Igen - bólintottam mosolyogva.
-Van még valami amit el szeretnék mondani. Azért követtelek mindenhova, mert ismerősnek, furának és kicsit khm... vonzónak tűntél. Mostmár tudom, miért. Megéreztem.

Levi

Még soha nem mondtam, vagy éreztem még ilyet, de most kijelenthetem, hogy fülig szerelmes vagyok... Erenbe.

Ráadásul, hogy ő is macska, így mégjobban szeretem, de nem biztos, hogy ő is ezt így viszonozza. Az az ölelés akár csak az is lehetett, hogy megörült, hogy én is olyan vagyok, mint ő. De azt is jelenthette, hogy... szeret? Nem, ezt ki kell vernem a fejemből. Miért szeretne bárki is egy ilyen magamfajta zombifejű törpét? Tényleg el kell felejtenem őt. Reménytelen és esélytelen.

-Mondd Eren...
-Igen?
-Mit érzel irántam? - néztem rá komolyan és nyelt egyet.
-Hát, őszíntén? Nem tudom...
-Akkor szeretsz?

Nem mondott semmit és meg is tudom érteni. Ha ő nem meleg és úgy kérdezgetem tőle az kínos, de ha esetleg mégis meleg, akkor meg azért kínos. Sehogy se jó ezt megkérdezni. Éreztetnie kell velem. Ő ezt tudja, nagyon jól.

Vártam a jelet, vártam, hogy kimutassa véleményét. Megkaptam, kezét a combomra tette. Jel van, de mi a jelentése?

Eren

Mit mondjak arra, hogy mit érzek iránta, ha én se tudom? Valamit érzek, de fogalmam sincs mit. Jót? Rosszat?

-Tudod Levi, egy dolgot érzek. Z-zavarban vagyok. - dadgotam és elpirultam. Nemáár, ne piruljaaaak!
-Érzés kölcsönös.
-Dehát--
-Nincs dehát. - mondta, megfogta az arcom és megcsókolt.

Megcsókolt?!! Váááááááá!!! Najó, beismerem, tényleg szeretem.