In love with my ex doctor

6.fejezet

- Csak szólj és abbahagyom. -csókolt bele a nyakamba, majd lefelé haladt és a kulcscsontomat vette kezelésbe, onnan pedig egyenes út vezetett a melleim felé. 

- Ne hagyd abba. -szabályosan könyörögtem neki, és hevesen visszacsókoltam. Hotch felkapott és az asztalára helyezett, majd fölém tornyosult, én pedig el sem hittem, hogy, ez komolyan megtörténik. Arrébb söpörtem az aktákat, sőt talán a névtábláját is és miközben megtámaszkodtam az asztalon, a lábaimat pedig rákulcsoltam a derekára, ezzel is közelebb húzva őt magamhoz.

Zihálva riadtam fel, ahol is megpillantottam a szemben lévő digitális órát, miközben tudatosult bennem, hogy ez csak egy álom volt. Egy álom, de mégis milyen? Bosszantó esetleg izgató? Egyáltalán van valamilyen valóságalapja? Úgy értem persze, kedvelem Hotch-ot, de mégis ennyire? Unottan előkerestem a telefonomat, miközben utána néztem az álom jelentőségének, csak hogy megnyugtassam magam.

Az álomkép a főnököddel szembeni komplexusodra mutat rá. Valószínűleg több hatalmat szeretnél, esetleg az ő helyére pályázol. Ha kellemetlen az álom, úgy érzed, hogy a főnököd elnyom téged, és titokban a bizalmára és az elismerésére vágysz.

Hát ez a „megnyugtatás", sem jött össze. Úgy értem, egyik sem jellemző, se rá, se rám. Ám amit, igazán érdekesnek találtam, vagy inkább, amin elgondolkoztam, az a harmadik mondat első fele volt „Ha kellemetlen az álom", valóban az volt? Szerintem nem...illetve nem tudom. Álmomban vágytam rá, az érintéseire a mozdulataira, de a valóságban?
Zavartan felkeltem az ágyból és miután elvégeztem néhány fontos emberi szükségletet, és viszonylag elviselhető külsőt kreáltam magamnak, a takarítgatások után, Aaronhoz léptem. Aki le is csapott egy nyűgös hisztit. Hiába, az én fiam. Miután tisztába tettem, megetettem, átöltöztettem és játszottam is vele, megindultunk a központba...papírmunka jiipii.
- Kiket látnak szemeim?-jelent meg előttünk rögvest Derek, miután kiléptünk a liftből.-Hát ki van itt?-gügyögte a babának, akit örömmel át is adtam neki és felsiettem Hotch irodájába a papírokért, szerencsére nem egyedül volt, Rossi volt a megmentőm, így rájuk köszöntem ,felkaptam az aktákat és le is ültem az egyik asztalhoz, ami mint, kiderült Spence-é volt.
- Lív.-állt meg mellettem Khal.-Nem láttad Morgant?-célzott a vőlegényére.
- Nem.-mosolyogtam rá, és az egyik pecsét után nyúltam.-Illetve de, Aaronnal van valahol.-mutattam körbe.
- Minden oké?-kérdezte zavartan.
- Persze.-bólintottam rá és újra a régi aktákba temetkeztem.-Illetve.-kezdtem bele, nagyot sóhajtva.-Rosszat álmodtam.
- Meghalt benne valakit?-dőlt hátra Spencer íróasztalán.
- Nem.-csóváltam a fejemet.
- Tudod, nem is rossz volt, sokkal inkább furcsa.-javítottam ki magamat.-Nem tudom értelmezni.
- És miről szólt?-vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Irodai szex.
- Ismerem az illetőt? -a kérdésére, azonnal kihúztam magamat, mire elvigyorodott. Hülye testbeszéd. -Ő is profilozó.-ámult el és a hangsúlyából ítélve, tudtam, hogy nem tippel. Rájött.
- Yeep.-tettem le a tollat, hogy teljes egészemben Khalra tudjak koncentrálni.-És ismered is.-bólintottam.-De nyugi.-tettem fel a kezemet védekezően-nem Derek az.-böktem ki, mielőtt még kombinálna.
- Akkor ki?-vonta össze a kezeit a mellkasa előtt.
- Hotch-al történt.-suttogtam felé, de előtte azért körbe néztem potenciális hallgatók esetén, de szerencsére ez nem CIA.
- Tetszik neked?-teljesen bezsongott, mint Garcia.
- Lív, gyere az irodámba.-kérte Hotch. Zavartan biccentettem neki, majd Khal felé fordultam.
- Nem lehetne, hogy ez az egész...
- Köztünk fog maradni.-szögezte le.-De most menj.-bökött meg.-Váltsd valóra az álmodat.-vonogatta a szemöldökét kajánul. Na, igen. Ilyenkor látszik, hogy Derek menyasszonya. Nevetve felsétáltam az irodába, egy kis gyomorgörccsel párosítva. A legjobb érzés. Nem tudom, de féltem. Féltem attól, hogy mit fog belőlem kihozni a közeg.-gondolok itt az irodájára.-Na, meg Hotch is.