In love with my ex doctor

2.fejezet

- Szia.-köszöntöttem.
- Szia, bemehetnék?-pillantott rám bocsánat kérően.
- Persze , gyere.-álltam félre az útból.-Kérsz valamit, most főztem egy...-hirtelen el is felejtettem ,így gyorsan elővettem a tea dobozát, majd folytattam.-...áfonyás teát.
- Elfogadok egyet, igen.-mosolyodott el, majd leült a kanapéra.
- 2 cukorral, igaz?-sandítottam rá.
- Igen. Köszönöm.-vette át tőlem a bögrét.-És hogy van Aaron?
- Jól.-mosolyodtam el, majd mellé ültem.-De ,te honnan tudsz erről?
- Kerestelek lent, a többiek pedig azt mondták, hogy el jöttél, mert történt valami a fiaddal.
- Belázasodott.-vontam vállat.-De már jól van.
- Hűtő fürdőztetek?-pillantott rám aggódva.
- Persze.
- Az jó.-nyugodott meg.-Jacknél ez mindig bevált.
- Tényleg mi van vele?
- Jól van, osztálykiránduláson van.-mesélte.-De nem zavarok?-kérdezte hirtelen.
- Dehogy.-legyintettem.-Sőt talán segíthetnél is.
- Ha tudok.-húzta el a száját, mire átadtam neki a vázlatomat.-A szanatóriumi fosztogató?-nézett rám kérdőn.
- Ismered az ügyet?-lepődtem meg.
- Az apósomat is kirabolták. Segíteni, akartam a nyomozásban, de egyenesen megtiltotta. -feszült meg hirtelen, majd kimondta-Szerinte én öltem meg Haley-t is.
- Nem a te hibád.-fájt Hotch-ot így látni.
- Dehogy nem. Túlságosan alábecsültük Foyet-et. De ez nem hozza vissza Haley-t.-engedett el egy fanyar mosolyt, a felesége emlékére. -Szóval...-fordult felém segélykérően. Megismertem a pillantását. Attól félt, ha nem hozom vissza a jelenbe, akkor teljesen összeroppan.
- Két fontos szemtanunk van, nagyjából ugyanazokra emlékeznek.
- Várj. -vágott közbe.-Mi az hogy nagyjából?
- A rabló szemszíne mind két esetben különbözik. A kamera felvétele pedig nem mutatja.-böktem ki, mire Hotch elnevette magát.
- Mi van?-néztem felé kérdőn.
- Egy szemszín miatt aggódsz?-nevetett tovább.- Miért nem adod le a rajzot? -bökött a vázlatomra.
- Aaron ez nem ilyen egyszerű. -masszíroztam az orrnyergemet. -Egy szemszín teljesen megváltoztatja az egész arcszerkezetet. A fosztogatónk.-éltem a szavaival.-Egy fehér férfi, 1.70 és kopasz. Körülbelül a harmincas és negyvenes éveiben járhat. De most őszintén, Virginiában ez minden negyedik férfire illik.
- Mutasd mégegyszer a kamera képét.-kérte. Miután teljesítettem a kérését, felém fordult.
- Ez heterokrómia.-motyogta felém.
- Amikor a két szemszín eltér.-bólintottam.- Jézusom, tényleg.-kaptam észbe és hirtelen ötlettől fogva a nyakába vettettem magam.-Mire is mennék nélküled?-tettem fel a költői kérdést.-Nekem telefonálnom kell.-hebegtem zavartan.-Mindjárt visszajövök.-Nevettem fel és besiettem a hálóba a mobilomért. Miután elküldtem a fantomképet az alosztálynak, és beszéltem a nyomozókkal, visszamentem a nappaliba Hotch-hoz , aki épp csomagolt.
- Mész is?-pillantottam rá.
- Igen.
- De miért?-túlságosan is meglepett a hirtelen hangulatváltozása. Mintha menekülne.
- Késő van már.-dadogta felém.
- Ilyenkor már nem jár metró.-csóváltam a fejemet.-Ha gondolod nyugodtan itt alhatsz.-vontam vállat lazán.-Simán megágyazok neked a...
- Autóval jöttem és hidd el ez nem jó ötlet.-vágott közbe.
- De miért?-kérdeztem már megint.-Valami rosszat mondtam?
- Majd beszélünk.-itta ki a bögre tartalmát.-Vigyázzatok magatokra.-hagyta el a lakást, még hozzá sietősen.