Naked Alien

#18

Másnap visszazökkentem a mókuskerékbe. Próbáltunk a héten, összeraktuk a Hey, Dad című új számunkat, Lukács szervezte a következő klipforgatást, Bálint meg Lukács szülinapját. Péntekre tűzték ki az időpontot, és Lukácsék házába. Ja, Lukács kertes házban lakik.

Csütörtökön elmentem Nickékkel deszkázni pár órára. Nem beszéltem nekik apámról, de érezhették, hogy valami nincs rendben, mert dupla annyit borultak a fiúk, mint szoktak, csak hogy nevethessek rajtuk.

A péntekem pedig amilyen jónak ígérkezett, olyan pocsékul indult.

Bevágtak egy matek egyest házihiányra, aztán taknyoltam egy brutálisat tesin. Zalán kiakasztott a szövegével, és rajtakaptam Bencét, hogy a seggemet bámulja. Ezek után elaludtam infón, lemerült a telefonom, amikor éppen Fall Out Boyt akartam hallgatni, majd hazafelé menet lekéstünk egy metrót, a lakótelep előtti úton pedig kiszaladt alólam a gördeszka. El ugyan nem estem, de két tizenhét körüli fiú jót röhögött rajtam. Otthon összekaptam a cuccom, amit felvenni készültem a buliba, meg a sminkcuccom és azt a pár dolgot, amit vinni akartam, aztán Rikáéknál készülődtünk, hogy addig is messzebb legyek apámtól. Azt hittem, innen minden jóra fordul, de ekkor kifogyott a szempillaspirálom, és észrevettem egy pattanást a homlokomon, ami reggel még rohadtul nem volt ott. Ha Rika nem fogja be a számat, isten bizony felüvöltök.

- Nyugi. Nyugi. Mit veszel fel? – kérdezte inkább, aztán meglátta a táskámból kikandikáló, kissé kivágott fekete fölsőt, és meg sem várva a válaszom, újat kérdezett. – És én mit vegyek föl?

Sóhajtottam egyet, aztán fejest ugrottam Rika ruhásszekrényébe.

Fél ötkor teljesen higgadtan és indulásra készen ácsorogtunk az ajtóban, és Edit, Rika anyukája bulik előtt szokásos fejmosását hallgattuk.

- Nem akarok a sürgősségin találkozni veletek, halljátok? – Öhm, ja, Rika anyukája orvos. – Maradjatok együtt, ha egyikőtök hány, a másik fogja meg a haját, de ne értsetek félre, nem kell annyit inni, hogy hányjatok! A fiúkkal vigyázzatok, nagyon vigyázzatok, nem kell ittas állapotban belemenni semmibe, de ha mégis, mindenképpen használjatok óvszert! – A szemem forgatva vártam, mikor lesz ennek vége, de Edit még nem akarta befejezni. – És a legfontosabb: semmilyen cigarettát ne fogadjatok el! Ki tudja, mi van benne. – Aztán mindketten kaptunk egy-egy puszit. – Értettétek?

- Igen, édesanya – bólintott Rika. Kábé hárommillió-hétszázhuszonhatezer-nyolcszáztizennegyedszer mentünk együtt bulizni, és Edit a hárommillió-hétszázhuszonhatezer-nyolcszáztizennegyedik alkalommal mondta el kottára ugyanazt a szöveget. Szerintem bemagolta. És Rika minden alkalommal csak annyit mondott, hogy „igen, édesanya". Én a helyében már a szónoklat elején leállítottam volna a muttert, hogy a könyökömön jön ki.

- Jó szórakozást! Aztán holnap ebédre itthon légy! Lilli, téged is várunk szeretettel! – búcsúzott. Az ajtó két oldaláról Rika öccsei kukucskáltak. Még mindig félnek tőlem.

- Köszönöm, jövök! – integettem, aztán kirángattam Rikát a lépcsőházból.

- Mindig ugyanazt mondja – grimaszolt Rika, már az utcán. – Komolyan, fejből tudom! „Nem akarok a sürgősségin találkozni veletek! Maradjatok együtt, ha egyikőtök hány, a másik fogja meg a haját..." – utánozta kissé affektálva az anyját.

Jártam már Lukácséknál párszor, mégis sikerült eltévedni, mire odaértünk. Bálint és Márk már ott volt, meg pár srác a suliból, akiket csak látásból vagy névről ismertem. Bálint öleléssel köszöntötte Rikát, én meg egy Editéhez hasonló fejtágítással fogadtam. Persze nem óvszerről meg hányásról, hanem vodka-Red Bull-ügyben.