Naked Alien

#17

Másnap apa nem volt otthon. Összetakarítottuk a romhalmazt a konyhában, aztán hirtelen felindulásból kipucoltuk az egész lakást. Elmeséltem Bálintnak az egészet, a pofont is. Az ő véraláfutásai szépen gyógyultak, de a szeméhez kapott, amikor említettem apa megmozdulását.

- Téged is ő ütött meg – suttogtam a felismeréstől elhűlve.

- Ááá, neem – mondta a bátyám, de nagyon hamisan csengett. – Ajj, nem sokra emlékszem, de berúgtam, meg volt az a vodka-Red Bull, és jöttem hazafelé, és akkor találkoztam apával. Ő is be volt állva, de látta, hogy én is, úgyhogy behúzott párat, aztán otthagyott az utcán. Másra nem emlékszem. Durva, mi?

- Erőszakos az apánk – vontam le a keserű következtetést. – Fantasztikus.

- Hé – lökött vállon Bálint, aztán átölelt. Nagyon szarul voltam, be is zárkóztam a szobámba a „Fuck everyone" lejátszási listával, és ki sem mozdultam, amíg valaki rá nem feküdt a csengőnkre. Úgy terveztem, ignorálom, de aztán kaptam egy esemest Márktól, hogy addig nyomja azt a ... gombot, amíg be nem engedem. Kibotorkáltam az előszobába, és kinyitottam a kaput. Pár másodperc múlva megjelent Márk az ajtóban, kettesével szedve a lépcsőfokokat.

- Szarul nézel ki – köszöntött, aztán szorosan átölelt, én meg a vállába fúrtam a fejem, és elbőgtem magam.

Végigfeküdtem az ágyamon, aztán, ahogy szoktam, gombócba kucorodtam, és Márk ölébe hajtottam a fejem. Ő a vállamat simogatta, és csendben várta, hogy befejezzem a szipogást.

- Tudom, mi a helyzet – mondta halkan.

- Honnan? – támadtam neki.

- Látszik. És Bálint egyszer elejtett egy fél mondatot, amit utána nem fejezett be, de kitaláltam a végét. Szóval a konklúzióm: apátok nagyban szarik a fejetekre, amikor meg nem, akkor ver titeket – vezette le.

- Valami ilyesmi... de pár hete még a pályaválasztásról faggatott, és nem bántott, és józan is volt – nyöszörögtem, és a kezembe temettem az arcom.

- Bocs, de kábé nem is ismeritek egymást. Honnan tudod, mi minden történt vele pár hét alatt?

Ebben igazat adtam neki, és inkább csöndben maradtam. Nem tudtam, honnan jött rá, hogy baj van, nem tudtam, mit keres a szobámban, de örültem neki.

Pár perc, vagy talán pár óra múlva szólalt meg legközelebb.

- Írj neki egy dalt!

Erre felkaptam a fejem.

- Miii? Megverte a bátyámat, felpofozott engem, és akkor írjak neki dalt?

- Aha. Kezdd azzal, hogy nem tudod, mi van vele, meg nem ismered, meg ilyesmi, aztán... küldd el a búsba.

Támadt egy ötletem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy nézhet ki az ábrázatom, amíg előkerestem a füzetemet meg egy tollat. Biztos felpüffedt a fejem és elfolyt a sminkem. Váá, viszolygok magamtól.

- A szám kezdődhetne azzal, hogy csak beszélek. Arra a szövegre van ötletem is – fejtegettem, és közben egy csontot rajzoltam a lap sarkára. – És utána a zene részben Bálinttal mindketten énekelhetnénk.

- Jó – hagyta rá Márk. – Mi lesz az a beszéd?

- Hey, Dad, I hope you speak English, 'cause I won't write a song in Hungarian. I have no idea who you are, and I think you don't know me as well. So please, if you hear this, give me a sign that you understood me. Maybe we can talk or something like that. Thanks – mondtam, miközben leírtam a lapra.

- Nagyon jó. Na, a többit próbáld meg rímbe szedni! Én ebbe egyáltalán nem akarok beleszólni, de ha elakadtál és szeretnéd, segítek.

- Kapok egy múzsacsókot? – kérdeztem reménykedve, és az arcomra mutattam.

- Kettőt is – mosolyodott el Márk, és mindkét arcomra adott egy-egy puszit. Jajj, azt hiszem, most már beleszerettem. Legalább egy kicsit.

Hey, Dad, listen to me, I have the right to be.

Hey, I don't know you, And I wanna say 'screw you'

I hate your violence But I give you a chance

Hey, I wanna hear your voice, Rather than the other boys'

I understand that you ignore me, It's better than just hit me

I could live alone as well, But now I have something to tell...

És így tovább. Írtam Bálintnak egy piszok hosszú rapet, és magamnak a refrént. Azt persze énekelni. Isten őrizz, hogy én rappeljek.

Please, be my Dad, or leave me alone

I've lived without you for a long time

I don't need you, but at least don't hit me

Not to be my Dad is not a crime

Márk csak bólogatott, és egy pillanatra sem engedett volna el. Mire kész lettem a szöveggel, három dologra jöttem rá.

1. Már kitaláltam hozzá a dallam nagy részét is;

2. Majdnem teljesen megnyugodtam;

3. Beleszerettem Márkba.

- Szuper jó lett – motyogta az új szerelmem tárgya. – De figyelj, ha nagyon vészesek lennének a dolgok, elaludhatsz a garázsban. Van kulcsod, nem?

Kipréseltem magamból egy félmosolyt, és bólintottam.

- Sietsz? – kérdeztem aztán.

Kivárt egy pillanatig, és csak aztán válaszolt.

- Igazából nem.

- De gondolom nincs kedved itt maradni és egy frissen kialakult depresszióval küzdő hülyelány érzelmeit pátyolgatni, úgyhogy...

- Maradok – döntötte el. – Persze csak ha azt szeretnéd.

- Én szeretném, de ha te nem akarsz maradni, akkor menj.

- Ajj – rázta meg a fejét.

Végül maradt, és a gépemen játszott valami online lövöldözős játékkal, amíg én törit próbáltam magolni. Aztán este nyolckor elment. És én nyolc óra hat perckor azon kaptam magam, hogy hiányzik.

Apával szerencsére nem találkoztam, de a bátyámmal se. Nyomorultul éreztem magam, és nem tudtam, mit gondoljak.