BTS Yaoi OneShots - HUN [befejezett]

I can't hear you /VMin/ - Pt. 2

Cím: I can't hear you

Páros: VMin (Taehyung & Jimin - BTS)

Figyelmeztetés: Trágár beszéd, smut, erotikus tartalom!!! Nagyonerotikus! Aki nem kedveli, ne most akarja elkezdeni! :")

Műfaj: AU, romantikus

Korhatár: +18

Megjegyzés: *tapsvihar meg egy-két repülő krumpli* Annyira profi vagyok...najó, nem. Elkezdődött a nyár - kjdnvjkb -, szóval elárasztalak titeket minden cukisággal, köztük ezzel az aranyosan nagyonszaftosmegminden, régebbre beígért, de most, a nagyon kései órákban megszületett folytatással. Remélem, nem tértetek még ki a hitetekből, és vártátok már. :D

Nagyok kiváncsi vagyok, hogy fog nektek tetszeni, remélem nem lett nagyon...rossz. :")

Szóval igen, jó olvasást! ♥ Remélem, tetszeni fog. :)

A hibákért elnézést, ha találtok, nyugodtan jelezzétek, hogy javíthassam. Már nincs erőm... :")

Taehyung

Ajkaim harapdálva járkálok össze-vissza a szobámban, és bár kerek két óráig takarítottam a szerencsétlen helyiséget, még most is úgy érzem, nem elég tökéletes. 

Egy óra...mindjárt...mindjárt itt van.

– Taehyung, drágám! Vendéged van! – édesanyám sejtelmesen csengő hangjára összerezzenek, és remegő lábakkal indulok meg le, ahol már ő is ott van. 

Hevesen verő szívvel lépem át a konyha küszöbét, ahol anyukám épp a kávét főzi, Jimin pedig ott ül az asztalnál, és gondtalan mosollyal beszélgetnek. Érkezésemre felkapja a fejét, és szélesen elmosolyodva áll fel a helyéről, hogy elém sétálva, arcom meleg tenyerei közé fogva, egy rövid csókot leheljen ajkaimra, amibe teljes testtel beleremegek, és egy apró sóhajjal viszonzom ajkai mozgását, izmos felsőteste köré fonva karjaim.

Miután elválik tőlem, egy szívdöglesztő mosolyt küld felém, majd ujjaink összekulcsolva vezet az asztalhoz, ahol helyet foglal, én pedig mellette ülök le a székre. Kezünk combomra teszi, úgy, hogy közben hüvelykujjával néha-néha végigsimít a rövidnadrágomnak köszönve szabadon hagyott bőrömön. 

– Úgy örülök, hogy megint itt vagy – néz anyukám egy pillanatra Jiminre, ahogy leteszi elé a jegeskávét. – Nem láttalak azóta, hogy Taehyung bemutatott nekem. Többször is elhívhatnád ide a barátod, nem gondolod? – célozza nekem a kérdést, szúrós szemekkel illetve, de tudom, nem gondolja komolyan. Édesanyám a kezdetektől fogva tudta, hogy nem épp a női nem vonz, nem éreztem úgy, hogy szégellnem kellene, és hazudni sem akartam neki. Az első perctől kezdve elfogadta ezt, és mondanom sem kell, milyen nagy rajongással fogadta Jimint. Elvégre ő mindenkit képes levenni a lábáról...

– Félig-meddig az én hibám is volt. Nem tudtam, mennyire...gond az, hogy itt vagyok – Jimin mondata után zavartan elmosolyodik, megsimítva a tarkóját.

Halványan elmosolyodom, kissé megszorítva ujjait. Emlékszem, mikor először láttam ennyire bizonytalannak és elveszettnek. A Nagy Park Jimin, a suli legmenőbb és legjóképűbb sráca, aki megkérdez egy nyomi gyereket, nem akar-e a párja lenni. Nevetséges, mégis csodás helyzet volt. Most is alig hiszem el, hogy Az a Park Jimin ül itt mellettem, az én kezem fogva. Bár bizonytalanul indult minden, ő furán érezte magát, új volt neki, bizonytalan volt, én meg félénk és tapasztalatlan, most mégis itt vgyunk, három hónapja együtt, ami nem tűnik hosszú időnek, számomra mégis rengeteg. Kerek 100 nap, mellette, majdnem, mint egy álom. De mégis valóság, és ez a tudat mérhetetlenül boldoggá tesz.

– Semennyire. Én nagyon örülök, hogy vagy Taehyungnak, Jimin. Hálás vagyok, hisz végre teljesen boldognak látom a fiam. Ha megszólal a telefonja a külön neked beállított csengőhanggal, olyan izgatott és boldog lesz, mint amilyen már nagyon rég volt. Köszönöm – érzékenyül el anyukám, Jimin pedig meglepetten néz rám, majd lágyan elmosolyodik, és meghajol anyukám előtt, aki csak kuncogva legyint egyet, megtörölgetve a szemeit.