Érted adtam a lelkem

31. fejezet

– Érted adtam a lelkem! – kiáltom, s a könnyek rohamosan törnek ki belőlem. Letörölgetem őket az arcomról, és próbálok megnyugodni. Mély levegőket veszek. – Bármit... – zokogom –, megadtam volna, hogy életben maradj! – A kezem a szívemhez kapom, és belemarkolok a felsőmbe, mert fáj.

– Nos, ennyi elég is lesz! – lép közben Melzenor. – Nektek már semmi közötök egymáshoz! Elengedlek, de Evelynnek még mindig az a feladata, hogy megöljön téged. Nem érdekel, hogy szerelmesek vagytok! – kiabálja ingerülten. Nem értem ezt a kirohanását, szerintem nem kellene egy Istennek így viselkednie. Ha én Isten lennék, akkor mindig úgy viselkednék, ahogy illik.

– Szerelem ide vagy oda... – igazgatja a nyakkendőjét. – Ellenségek vagytok!

Nem tudunk mit mondani, mert teljesen igaza van. A tény, hogy meg kell öljem, nevetséges. Öljem meg pont azt az embert, akiért egész életemben sóvárogtam, és akiért feladtam az életem, s azzal együtt a lelkem, a megnyugvásom, s helyette végzek egy olyan munkát, amit senkinek sem kívánnék. Végig nézni mások szenvedő halálát úgy, hogy semmit sem tehetek, pedig képes lennék rá.

– Evelyn! – parancsol rám, s én meghajolva várom, hogy mit kíván tőlem. Ha meg kell ölnöm a szerelmem, akkor megtörök és nem leszek már csak egy üres lélek. Egy olyan valaki, aki már csak gyilkolni képes. De az igazi célpontja, saját maga.

– Mondd, mit tegyek, s megteszem – mondom a földre rogyva, a könnyeim potyognak újra a homokba, vizes köröket alkotva.

Melzenor nem szólal meg csak egy nagyot sóhajt, közben csóválja a fejét. Egyik pillanatról a másikra megjelenik előttünk Eron. Kezdem kellemetlenül érezni magam. Persze, szeretem még mindig Eront, de az igazi szerelmem az Chris. Mindenem feladtam érte. Nincs nála fontosabb.

– Ez meg mit keres itt? – fordul Melzenor felé kérdőn. Látom, kezd ingerült lenni, főleg, mikor észreveszi, hogy a földön fekve sírdogálok. Hozzám siet, és leguggol elém.

– Kedvesem, jól vagy? – Chris szeme kidülled. Szinte vicsorog, ahogy végig kell néznie, mikor Eron megfogja a vállam, magához húz és megölel, amit én gyengeségemben hagyok. A vállába temetem a fejemet és zokogok. Egyszer majd elfogynak a könnyeim, és akkor abbahagyhatom a sírást.

Mivel nem reagálok, így feláll, és Chris felé fordul, akiről még nem tudja, hogy valójában kicsoda. Pontosabban ki volt számomra. Dühösen néz rá.

– Ez az a lélekfaló, akit meg kell ölni? – néz Melzenorra, aki csak helyeslően bólint egyet.

– Végezzek vele? – tér a lényegre, hiszen tudja, hogy itt a lehetőség, nem kell keresnie. Helyettem akarja elvégezni a munkát. Hátitáskájából előhúzza a tőrt, amivel társaink ölték meg. Egy szúrás a szívbe, és a lélekfalók is meghalnak... Veszélyes az a tőr, mindegyikünkre nézve. Remeg a testem, hiszen újra elveszíthetem őt.

Melzenor a bal kezét az állához rakja, s látni, hogy erősen gondolkodik, mit tegyen, hogyan döntsön. Mérlegelnie kell a következményeket rám nézve. Mindent megoldana, ha sokadjára kitörölné az emlékeim, és Istenként van is joga hozzá. Megtehetné, de reménykedem benne, hogy nem tesz ismét ilyet, mert nem akarom. Nem akarom, hogy újra elvegye őket, leginkább a Chrissel közöseket. Egy apró pillanatot sem akarok elfeledni.

– Melzenor, itt a lehetőség! Miért hagynánk elmenni? – kiáltja rá a férfi, mert látszólag nagyon elmerült a gondolataiban. Hirtelen feleszmél és Eronra tekint. Nagyot sóhajt, majd leengedi a kezét, és hozzám sétál. Chris csak meredten áll ott, mint egy szobor.

– Evelyn – szólít meg kedves hangon, de tudom, jóra nem számíthatok. Talán elengedi most, de akkor is szenvedni fogunk Chrissel mindketten. Ebből nincs kiút.

– Meg kell halnia, te is tudod. Olvastad az aktáját, hogy miket tett, hány ember lelkét falta fel.

Néma lettem, meg sem tudok szólalni, csak zokogok hangosan, s kapkodom a levegőt.

– Eron elvégzi helyetted – mondja, s erre felkapom a fejem. Könnyes szemmel tekintek Melzenorra, akinek smaragd zöld szemében csak ridegséget látok. Úgy csinál, mintha az én érdekemben is tenné. Örülnöm kéne, hogy nem nekem kell megölni?

Az Isten feláll, majd Eron felé fordulva jelzi neki, hogy ölje meg. Rémülten kapkodom a fejem, s ugranék közéjük, de a testem nem mozdul. A szemem előtt pedig ott lebeg a pillanat, amikor kettőjük közé állok, s a tőr az én mellkasomban landol a két férfi közt, akik szeretnek engem. Igaz, nem lennék előrébb, hiszen hiába halok meg, utána ugyanúgy megölnék őt.

Eron megindul Chris felé, aki sokkoltan áll egyhelyben. Mikor közel ér hozzá, nem hagyja magát, verekedni kezdenek, de Eron hamar megunja, ezért megragadja a bal kezével a vállát, majd nagy lendülettel belevágja Chris szívébe a tőrt, ami kioltja az életét.

Sziasztok ismét! Őszintén sajnáltam Evelynt, amiért ennyire megkínoztam őt. Nincs egyszerű és átlagos élete, ha ezt lehet annak nevezni.