Érted adtam a lelkem

22. fejezet

Evelyn

– Megmondtam, hogy szállj le róla! – kiáltja ingerülten a férfinak, akit a falhoz nyomott. Én csak pislogok, hogy most miért van kettő Eronból. Valahogy elsőre nem esik le...

– Kevin, fejezd be! Változz már vissza! – üvölt rá, és szinte kezd szétesni a férfi arca. Mintha apró homokszemek szóródnának ki a képéből, de abbamarad az egész, amint visszaváltozik.

Kevin? – kérdezem sokkolva. Homlokon csapom magam. Kevin az egyetlen, akit ismerünk, s aki alakváltó, de nem gondoltam volna, hogy visszaél vele. Nem szabadna neki. Melzenor biztosan megbüntetné emiatt.

– Igen, ő az! – Még erősebben szorítja őt. Már egyre több darab hiányzik az arcából.

– Elég! – kiáltok rá, majd a képességem használva húzom hátra Eron testét, de nagyon nehezen megy, hiszen még alig ismerem ezt az erőt. – Eron! – ordítok rá újra, mire forgatni kezdi a szemét, de ellöki magától Kevint.

– Ha még egyszer... – fenyegeti a férfit. Látni rajta, hogy nagyon nehezen folytja vissza a dühét.

– Elég lesz! – szólok határozottan rájuk. Kevin megigazítja a ruháját, a képét dörzsölgeti, fájdalmas lehetett, amikor elkezdett elemeire bomlani a fél arca. Nem szeretném elképzelni, hogy milyen is az. – Magyarázatot akarok! – nézek mindkettőre karba tett kézzel, majd utasítom őket, hogy foglaljanak helyet a kanapén, s szépen elbeszélgetünk. Kevinen látni, hogy csöppet szégyelli magát, Eron csak fortyog magában.

– Kezdje Kevin! – döntöm előre a fejemet, majd várok.

– Hát... ő... – vakarássza a fejét, mire Eron vállba veri. – Oké! – birizgálja az orrát, majd megszólal. – Sajnálom, Eron, de tetszik nekem Evelyn! – Zavartan néz rá.

Eron egy nagyot sóhajt.

– Ezt gondoltam... Evelyn meg tud vigyázni magára, legalábbis, azt hittem. – Feláll, mellém lép, majd megragadja a karomat, azzal magához húz és szorosan megölel. Fülembe suttogja: Remélem, nem tett még veled semmit.

– Ami azt illeti, csókolóztam vele... – mondom suttogva, közben szorítom a kezét, hogy ne induljon meg ismét szegény Kevin felé. Nem tehet róla, az érzéseket nem lehet irányítani. Nyilván azért visszafoghatná magát.

– Megcsókolt? – ordítja idegesen. A szeme szinte kidülled, fortyog és csak egy dolog tartja vissza, ami én vagyok. – Hogy merted? – kiabálja. Kevin meghúzza magát, majd jobbnak látja eltűnni.

– Sajnálom, Evelyn! – mondja, majd villámlik.

– Én megölöm! – erőszakoskodik Eron, ami már egyre jobban zavar. – A csók csak egy dolog, de, ha nem jövök most át hozzád, akkor lefeküdtél volna vele. – Erre nagy lendülettel ellököm magamtól.

– Szerinted nem vettem volna észre, hogy nem te vagy az? – rakom csípőre a kezem. – Mielőtt beléptél, akkor kezdtem furcsállni, hogy nem emlékezett Kevin arra, hogy már lefeküdtünk. A párom érintését csak megismerem.

Közelebb lépek hozzá és megfogom az arcát, a homlokom az övéhez érintem, vigyorgom a féltékenységén.

– Ne aggódj, nem fog többet előfordulni. – Nem szólal meg, csak bólogat, azután megpuszilja a számat. – Valamit el kell mondanom neked – engedem el ismét, miközben tengerkék szemébe nézek. Aggódva tekint rám, mert előre félhet, hogy megint miről nem tud.

– Hallgatlak!

– Találkoztam, és megküzdtem egy lélekfalóval.

– Miért nem hívtál oda? Segítettem volna! Máskor mindig szólj nekem, vigyázni akarok rád! – hadarja. Megértem az aggódását, de erős vagyok, persze tapasztalatlan még hozzá képest.

– Rendben van, szólok majd legközelebb! – mondom nevetve.

Megkajálunk, azután lemegyünk a többiekhez a nappaliba, ahol megnézünk a tévében egy filmet. Kevinnek színét se látni, de jobban is teszi, ha egy darabig kerüli legalább Eront.

– Hol van Kevin? – érdeklődik Eliza, miközben nézelődik a nappaliban.

– Nem hiszem, hogy látjuk ma – veti rá válaszul Eron. – Jobban is teszi, ha nem jön elő! – morogja, majd újra a filmre fókuszál.

– Majd elmesélem, mi történt – suttogom Eliza fülébe, mire ő bólint kettőt.

A film két órás volt körülbelül. Eron vállán bealudtam kicsit, olyan jól esett ott feküdni rajta. Vígjátékot néztünk, elment egynek, láttam már jobbat is. Miután vége lett, mindenki nyújtózkodni kezdett, mert elzsibbadtunk.

***

Hajnali öt van, amikor felébredek. Nincs szükségem ébresztőre. Kikászálódok az ágyból, lezuhanyozom, felöltözök, majd a konyhába tartok. Hiányzik a kávé íze, ezért iszom egyet. Édesen szeretem, két kiskanál cukorral és egy kis tejjel. Simán feketén is kóstoltam egyszer, de nekem az túl tömény volt, nem ízlett. Sokan meg úgy isszák, fúj.

Fürdőben a hajamat fésülöm, az arcom megmosom, a kezembe kapom a tükör alatt lévő polcról a vörös rúzsom és lassan felkenem a számra. Szeretem ezt a kihívó színt. Ma érkeznek a tanárok és az újabb lakók. Vajon, hányan jönnek? Ezt nem említette Melzenor. Lehet, hogy egyszerre többen. Mi öten nagyon jól megvagyunk, leszámítva azt, hogy Kevinnek tetszem, viszont én Eronnal vagyok.

***

Melzenor közli, hogy már ne tervezzek semmit, mert nem soká megérkeznek a lelkek. Nagyon izgatott lettem.

Hatan állunk a hallban, várva az újakat. Nagyot nyelek, majd Melzenor parancsára kinyitom az ajtót.

Négy tanár áll az ajtóban, valamint tíz személy. Mindannyiunk csodálkozva nézi őket végig. Az ajtóban két nő és két férfi áll, akik valószínűleg a tanárok az öltözékük alapján. A többiek közt pedig három lány, a többi fiú, ahogy látom. Közelebb lépnek, aztán gyorsan mindenki bemutatkozik. A tanárok lelépnek az Istennel. Ezután még beszélgetünk az újakkal.

Eltelik tíz perc, mire Melzenor megjelenik és lapokat oszt mindenki kezébe. Pontosabban a napirendünket. Elég tartalmas, mit ne mondjak. Elsősorban a termekbe kell mennünk és a tanárokkal ismerkedni. Először egy terembe megy mindenki, vagyis a villámlás órára. Kicsit viccesen hangzik így.

Helyet foglalunk a székeken, Eron az egyik oldalamra, Eliza a másikra, mögém Stephen, elém pedig Kevin. Micsoda őrzők vesznek körül. Elmosolyodom a gondolaton.

Belép az egyik tanár, mire mindenki felé kapja a tekintetét. Felállunk, s tisztelettel meghajolunk előtte. Ő erre csak bólint, azután a tanáriasztal mellett megáll.

– Üdvözöllek titeket! – köszön mosolyogva. – Az én nevem, David Ramsay. – A férfinak rövid, barna haja van, kicsit vastagabb szemöldöke. Alacsony, és kicsit duci, de kedvesnek tűnik.

– Jó napot!

– Üdvözöljük!

Köszön mindenki egyszerre.

Miután mindenki bemutatkozott, elkezdődhetett az óra. Azt gondoltam, hogy lazán fog telni az első óra, de nem így történt. Átbeszéltük azokat a dolgokat, amik az alapjai a villámlás képességének. Ezeket mi ugye tudtuk, de az újoncok még nem, tehát nagyokat pislogva hallgatták a tanárt.

Az óra után sóhajtoztunk, lassan felálltunk, azután megindultunk kifelé a teremből. Melzenor Stephennek és Kevinnek adta a feladatot, hogy a többieknek mutassák meg a szállásukat.

Ám történt egy kellemetlen dolog, miután kijöttünk a teremből és elindultak Kevinék az újoncokkal. Az egyik sunyi férfi megmarkolta a fenekem, amit Eron észre is vett. Teljesen elborult az agya és már indult is a férfi felé, hogy felnégyelje.

Egyszerűen nem bír magával, ha rólam van szó.