Black Sails

A szökés

~Ashley szemszöge~

Somolyogva követtem a párost, ám mosolyom azonnal lelohadt, amint megláttam Jacket a folyosó túlsó végén. Em szerencsére időben reagált, és berántotta Wonhot egy másik kabinba. Én pedig álltam ott, mint egy elveszett bárányka.
-Szervusz Ashley - vigyorogva lépkedett hozzám, tekintetével azt sugallta, hogy pontosan tudja, mit tettünk. Pontosabban mit tett Emily, én akaratomon kívül kerültem az embercsempészetes botrány kellős közepébe.
-Szia Jack - nevettem fel kínosan, és igyekeztem a lehető legokosabb megoldást kiötölni.
-Mi ez a huncut kis csillogás a szemeidben? - kuncogott, és ezzel megadta a kezdőlöketet az elterelő-hadműveletemhez.
-Háát... - egyre közelebb araszoltam hozzá, míg kezem a mellkasára nem tudtam simítani. Arca egy pillanatra halványpiros árnyalatot vett fel, de aztán a megszokott vigyorával figyelt tovább.
Bizsergő ajkaim először nyaka, majd önnön, rumtól bűzlő ajkai felé irányoztam, mire szemei kikerekedtek. Hallottam, ahogy az ajtó nyílik Jack háta mögött, így nemes egyszerűséggel összeérinthettem ajkainkat. Mint aki erre várt, hevesen rántott magához, én pedig türelmesen (meg egy kicsit kiélvezve a helyzetet) megvártam, amíg a szökevények valami jelet adnak.

Mire elváltunk egymástól, Emily és Wonho köddé váltak.

~Wonho szemszöge~

-A barátnőd remek elterelő - kuncogtam, miközben követtem Emilyt a fedélzetre. Ő csak hümmögött valamit, majd intett, hogy maradjak ott, egy hordó takarásában. Emily kinézett a rejtekünkből, majd pár másodperc múlva hátraszólt.
-Nincs szabad csónak, ugranunk kell - szitkozódott, és visszaguggolt mellém.
-Ugrani?
-Ugrani - ismételte meg, majd maga mellé rántott.
-Úgy kell csinálnunk, mintha elrabolnál. Tarts mindig magad előtt, engem nem fognak meglőni - bátorsága, és eszessége szinte lenyűgözött, öröm lett volna ilyen értelmes emberrel összedolgozni. De természetesen úgy, hogy én diktálok, nem más.
-Értetted? - lengette tenyerét az arcom előtt, mire föleszméltem gondolataimból. Bólogattam, és nagy erővel rángatni kezdtem. Először rémült fejet vágott, majd egy pillanatra elvigyorodott, és beszállt a színészkedésbe.
-Eressz el te kis...! - kiabált, miközben kitántorogtunk a fedezékből, egyenest Williamék elé.
-Ott van! - kiáltott fel az egyik idióta a sok közül, és fegyverét ránk, pontosabban Emilyre fogta. Will jó hogy nem ölte meg.
-Eszednél vagy? És ha lelövöd a lányomat?! - üvöltött. Én eközben hátráltam a korlát felé, Emily csuklóját szorongatva. Nem mintha el akart volna menekülni, de a biztonság kedvéért.
-Mit akarsz, húzott szemű? - köpte Will a szavakat, dühösen méregetve engem.
-Elmenni - feleltem szűkszavúan, majd hátravetettem magam, bele a tengerbe.

~Jack szemszöge~

Mire fölértünk, már állt a bál, és esélyem sem volt Ashleyvel szót váltani.
-Mi történt? - léptem oda Williamhez, aki távcsövön keresztül figyelte a partszakaszt.
-Az a rohadék elrabolta a lányomat... - mondta, mire bennem az ütő is megállt.
-Az a koreai?!
-Az.
-Remélem van erényöv Emilyn - nevettem fel, majd csatlakoztam a távolba random módon lövöldözőkhöz.
-Most azonnal utánuk kell indulnunk Jack! - Will, akár egy hűséges kiskutya, úgy követett, de én már nem is figyeltem rá.
Ashley a korlátnak támaszkodva figyelte a partvonalat, s hogy jobban megnéztem, már láttam is, ahogy Wonho és Emily mászik ki a partra a vízből.
-Nem hiszem el, hogy sikerült neki... - ez a mondata enyhén sántított, mert a végén aprót elmosolyodott, mintha büszke lenne a párosra.
-Rád is fegyvert fogott? - kérdeztem, közelebb lépve hozzá. Próbára akartam tenni, hiszen ha mi tudtunk a potyautasról - lehet, hogy ők is?
Ash szeme felcsillant, szinte hallottam, ahogy a fantáziája elindul a saját útjára.
-Igen! Megfenyegetett, még a puskáját is rám fogta, miközben Emilyt rángatta maga előtt...Ó Jack, olyan borzasztó volt! - drámai fogalmazása ellenére karon ragadtam, és húzni kezdtem a kapitányi szoba felé.
-Hé, mit csinálsz? - sipította, de akkor már magunkra zártam az ajtót.
-Most pedig elmondasz mindent - szigorú tekintetem sem vált be, ugyanúgy nyomta a magáét.
-De én már mindent elmondtam!
Nem hazudnék neked! - erre felnevettem.
-Ezt gondold át még egyszer aranyom.
-Micsoda?
-Wonhonál nem volt fegyver.