Black Sails

Tia Dalma

~Ashley szemszöge~

A sötét tenger és mi. A kalózok jogosan kötődnek a tengerhez. Mások a kiszámítható szárazföldhöz. Nem tudom megmondani hogy utoljára mikor kötödtem egy földön lévő otthonhoz.
Mi olyannok vagyunk mint a tenger kiszámíthatatlanok és szabadak.

Furcsán nagy volt most a rend. Jack és Will bennt a térképeknél beszélgettek egy felettébb fontos témáról. Em pedig az újonnan szerzett fegyverével ütötte el az időt.
Lenntről fura hangokat hallottam.. Szitkozódást, csörömpölést. Lesétáltam halk léptekkel. Ekkor abbamaradt a zörgés. Elindultam körbenézni, a megszokott "rendben" volt minden, kivéve egy térképet.. Térkép itt? Érdekes...
-Ashely!-kiáltott Jack.
-Megyek.-mondtam majd gyors mozdulatokkal elraktam a térképet.
-Nah végyre hogy idefáradtál drága.-nézett rám mókásan.
-Nagyon vicces vagy. Minek hivtál?-döntöttem a fejemet a vállára.
-Megyünk Tiahoz!-húzott magához s megölelt.
-A Gyöngy miatt?-néztem fel félve a választól.. Nagyából ugy hozzánőttem a Gyöngyhöz mint ő maga.
-Is..-adott szomorkás választ.
-A Gyöngy.. Szóval igaz amit a legenda mondott? Tényleg elnyelik a tenger habjai a hajót?-dőltem neki a kabin falának.
-Bár tudnám.-emelte fel a fejét s a tekintete az éjfekete vitorlákra szegeződött.
-Davy Jones eljön érte.. Jack lejárt a tizenhárom év! Megszegted az alkut amit Jonesnak tettél.. Megtalál, elvisz.-mordult fel Gibbs.
-Hogyan?-kaptam fel a fejem Gibbs kijelentésére.
-Jack el kellett volna mondani neki!
-Nem most! Nem visz el! Nem nem és nem! Hol a rum..-ment be a kabinba.
-Milyen alku?-ráncoltam a homlokom.
-Jack Sparrow.. Tizenöt éve már hogy Davy Jones visszahozta a szeretett Gyöngyét és téged a hajóval együtt, kapott tizenhárom évet hogy téged felkészitsen az életre, cserébe száz kerek évig szolgálnia kell a Bolygó Hollandin. Már eltelt az idő.. Jones keresi, a kraken a nyomunkban van! Tiadalma talán segíthet mielött Jack a Gyöngyel együtt örökre odavész.
-Vagyis.. Az állatka a nyomunkban, és bármelyik pillanatban elkaphat.
-Pontosan Miss..-szólalt meg egy mély és ismeretlen hang.
-Mit keresel itt?!-rántott félre Will.
-Te is jól tudod kiért jöttem. Jack Sparrow! Most légy bátor!-kiáltotta.
-Davy Jones.. "Öröm" téged látni.-gimaszolt Jack.
-Francba..-szólalt meg Em.
-Köszönjük látogatásod, de igazán nem szorultunk rá.-forditotta el Will a kormányt ezzel lelökve a fedélzetről a polip fejű lényt.
-Vitorlákat kifeszíteni! Teljes sebességgel előre!-ordított apa.
-Em gyere!-kiáltottam rá, hogy jöjjön segíteni a köteleknél.
-Lehagyuk ha igy haladunk!-biztatott mindenkit Will miközben figyelte a mögöttünk haladó hajót.
-Ez az.. Ügyes lány.-simította meg apa a kormány kereket.
-Komolyan a hajóhoz beszélsz?-grimaszoltam.
-Lelke van! Kis Gyöngyöm.-ölelte át az árbócot.
-Jack az Jack.-rázta a fejét Will.
-Irány Tia Dalma!

Mikor meggyőzdtünk arról hogy a Bolygó Hollandit teljesen eltűnt lelassítottuk a hajót és biztos irányítással Tia Dalma felé vettük az irányt. Sose találkoztam vele ő mégis mindent tud rólam. Akár a többiekről.
Igen elég ilyesztő ez a tény de hasznos is.
-Erre emberek!-parancsolgatott.
-Minek megyünk hozzá?-nézett értetlenül Em.
-Miért ne?-húzta félmosolyra a száját apa.
-Rajtad kiigazodni.-fogtam a fejem.
-Ne nyávogj.
-Itt vagyunk..-mondta titokzatos hangon Gibbs.
-Nah végre! Tia Dalma!-lépett apám be a kis kunyhóba.
-Jack Sparrow! Hát végre eljöttetek..-kezdte nyájas hangon.
-Mindig boldogsággal telt el hogy láthatlak!
-Ahw Jack.. Mutasd a kezed!-kapta el apa kezét s levette róla a kötést.-Ez lenni baj! Követni titeket végzet árnyéka! Elvinni téged a világ végére!