Black Sails

Visszaemlékezés

   ~15 évvel ezelőtt. Jack szemszöge~

Port Royal kikötője felé vettem az irányt az éppenséggel süllyedő csónakommal. Remélhetőleg kitart a partig..remélhetőleg. Szóval ez nem rossz hely hajó szerzésre. Elkötni egy szép gyors bárkat és lelépni mielőtt bárki bármit észrevesz. Aztán nagy vigyorral Tortugára menni fosztogatni és rumot inni. Tökéletes vigyorodtam el.

Hál Istennek kitartott a partig. Épp hogy át tudtam lépni a fára. De mielőtt azt hittem hogy ez ilyen egyszerűen fog menni egy parókás ember elém.
-Egy kerek schilling lesz és árulja el a nevét.-nézett komoly fejjel jobb kezében a füzetkéje vagy mi a fenét a bal kezét meg tartotta.
-Három schilling és név nélkül.-adtam kezébe az ezüst érméket.
-Üdvözölöm Port Royalban.-áll el az utamból.

Nagy léptekkel elindultam előre hátha láok valami tetszetős hajót. Közben elraktam az ellenőrféleség kis bőr tarisznyájat amit megrázva érmék csörömpölését hallottam.

Elindultam a kiszemelt hajó felé ami a Lopakodó nevet kapta. Felmásztam a fedélzetre de két őr utánnam rohant.
-Állj a dokkra a civileknek tilos tartózkodkni!
-Őszintén sajnálom. Ha látok egyet azonnal szólok neki.-vigyorodtam el.
- És mi szél hozta Port Royal-ba Mr. Smith?
- És ne hazudjon!
- Akkor, bevallom. Az a szándékom hogy elkötök egy hajót, Tortugára megyek és ördögi vigyorral fosztogatni és gyújtogatni fogok!
- Megmondtam hogy ne hazudjon!
- Szerintem igazat mond.
- Ha igazat mondana nem kötné az orrunkra!
- Hacsak nem tudná hogy ha igazat mond, akkor se hiszik el!
-Állj!-lépett elém az egyik.
-Pöpec hajó.-néztem fel a vitorlákra.
-A Lopakodó a leggyorsabb hajó a földön.-bologatott az egyik.
-Ez nem igaz.-rátam meg a fejem.-A Fekete Gyöngy a legsebesebb hajó.
-De a Gyöngy nem létezik.-vágta rá az alacsonyabb.
-De létezik.-szólalt fel a magasabbik őr s ebből egy kis vita kerekedett.
-Valóban láttál egy hajót fekete vitorlákkal aminek a legénysége elátkozott és a kapitánya olyan ördögi hogy a halál is fél tőle?
-Nem.
-Mint mondtam a Gyöngy nem létezik.

Elindultam szemügre venni a hajót de megint félbe szakitottak.

-Állj!
-Miért van az hogy két ilyen jó erős katoba nem az ünnepségen van?
-Valakinek itt is kell lenni.
-Hát igen..de kicsit lebecsülendő.-kezdtek el beszélgetni. Közben egy csobbanó hangot hallottunk.
-Nem ugranak utanna?-néztem a két katonára értetlen fejjel.
-Nem tudok úszni!-mondták egyszerre.
-A tengerészet díszpintyei.-vettem le az öveimet s kabátomat majd a fiatal lány után ugrottam.
Három éges lány lehetett. Feladta a küzdelmet a víz ellen s csak süllyedt a mélyre. Megfogtam s felhoztam a felszínre. Majd a hajóra emeltem. Hm.. a nyakába olyan medál van mint Williamnek volt. Lehetséges hogy a féltve őrzött egyszem lánya.

-Emily!-rohant felénk William.
-Üdvözöllek William. Rég találkoztunk.-vigyorogtam majd jött Norrington.
- Se lőszere, se puskapora. Az iránytű nem északra mutat. Már-már azt hittem ez is fából lesz. Sose hallottam még ennél pocsékabb kalózról!-vizsgálta meg a cuccaimat.
-De rólam már hallott!-vágtam rá.
-Elfogni. Nem fog ismét megszökni biztositom róla.
-Persze-forgattam a szemeim s Williamre néztem aki vette a lapot elindult a lányával az egyik jó állapotú hajóra majd bólintott jelezve hogy kezdhetjük a kis akciónkat.

Belöktem a parancsnokot a vízbe s futni kezdtem a hajó felé ami a kikötő elhagyására készülődött. A katonák először is kimentették a parancsnokot a vízből ami elég időt adva nekem megsegítette a dolgom s előnnyel rendelkeztem. Felugrottam a kötélse és átlendültem. Tökéletes érkezést tudhattam magaménak.
-Indulhatunk?-nézett rám William.-Jack ő Emily.
-Üdvözölöm kisasszony Jack Sparrow kapitány vagyok.-néztem le a kisemberre. Mire ő csak kuncogott.
-Lehetőleg ne taníts neki semmi hülyeséget.
-Igyekszek.