It's proved impossible

Part 2

-Látom nem vetted le!-utal a dögcédulára a nyakamban.

-Le kellett volna?-teszem fel a kérdést és zsebre vágom a kezeim. Ő nem válaszol ezért ujra nem felteszem a kérdést-Mehetek?

-Persze!-adja meg az engedélyt nekem. Én élek a lehetőséggel ígyhát a garázs fele megyek, hol szeretett motorom áll. Felkapom a bukósisakom és beindítom a motort.

^^

Nem tudom mennyit mehettem, csak száguldozom a kihalt utcákon. Csak gondolkoztam, így a legegyszerűbb.
Mikor a parkohoz értem, megálltam és leültem az egyik fához, hol legtöbbször gondolkozni szoktam.
Mindenféle dolgon gondolkoztam, legtöbbet anyán, vagy a jövőn. De felmerült az a téma is, hogy Adam miért tette azt Sammel, hisz szerelmes volt belé.

A gondolkozást a telefonom csörgése szakította félbe.
Meg sem néztem ki hív csak felvettem.

-Aiden! Hol a fenében vagy?-ordított le apám. Elemeltem a fülemtől a telefont, és az időre pillantottam.

~0:34~

Na most végem....

-Megyek, sajnálom-remegett meg a hangom.

-Rendben!-nyugodt volt a hangja, amit nem tudtam mire vélni.

Leraktuk, s azzonal indultam is haza. 2perc alatt hazaértem, mivel a szomszéd utcában voltam.
Amint beléptem, apa a nappaliban ült, s felém szegezte tekintetét.

-Figyelj apa én-kezdtem el, de a szavamba vágott

-Hol voltál?-kezdi nyugodtan

-A parkban, meg motoroztam.-mondom az igazat, hisz nem tudok úgy hazudni, hogy ne vegye észre.

-Rendben, ha ilyen van szólj, de ne legyen több ilyen!-szintén nyugodtan szólt és elindult a szobája felé, míg én csak álltam, szótlanul.

-Rendben!-hajtottam le a fejem, s elindultam lefeküdni, immáron ténylegesen.
Lefürödtem és bebújtam a puha ágyamba, még utoljára megnéztem a telefonom, hátha valami érdekes történt.
Rengeteg üzenet érkezett, miszerint láttak a városban, jöjjek bulizni. Régi "barátok" akiknek csak addig kellesz, míg hasznuk van belőled, de egy másik üzenet is megütötte a szemem.

§Sam§

Egy üzenet tőle;

Sam:Elmondtam anyának:(
Me:Hogy fogadta?
Sam:Azt mondta, csak azert is ki jutok innen, hogy kiherréljem.-szó szerint így mondta, meg elküldött orvoshoz, szo szerint, meg hivatott egy nővért es be íratott holnaputánra, úgyhogy dokihoz kell mennem majd
Me: Szeretnéd, hogy menjek veled?
Sam:Kérlek, nem akarok egyedül lenni.
Me:Soha nem leszel egyedul hugi
Sam:Szeretlek, puszi!
Me:Jóéjt

Ezzel letettem a telefont, beszélnem kéne Adammel. Valami nem stimmel itt.

Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba, mit sem sejtve, mi vár rám holnap.

^^

-Aiden!-hallom meg apám hangját az ajtó túloldaláról, mire nekem azzonal kipattantak a kék íriszeim.