Never enough•Harry Styles ff.• MAGYAR

Kilenc

Miután Adrien elment, úgy éreztem, mintha egy kamion hajtott volna át rajtam. Olyan érzések cikáztak bennem, amiket még sosem éreztem. Szomorúság, düh és egyfajta melegség lepte el a testemet. Dühös voltam rá. Mit képzel, hogy hirtelen beállít az éjszaka közepén? Azonban egy kis részem őrült is neki, hogy látta. Hét hónap az sok idő. Ez idő alatt rengeteget változtam, már nem az a lány vagyok, akit megismert. Bekerültem egy gödörbe, ahonnét senki és semmi nem tud kihúzni. Magamban kell lerendeznem az egészet. Nem akarom, hogy amit felépítettem ez idő alatt, összedőljön.

Ezekkel a gondolatokkal vonszoltam fel magam a szobámba, majd a kimerültség ledöntött a lábamról, és álomba zuhantam.

~
-Tara! Hé, várj meg!

A gondolataim cikáztak, mikor egy hang félbeszakította. Megfordultam és Lana futott felém.

-Szia, Lana. Mi újság? -kérdeztem, de a figyelmemet közbe más valaki vonta el.
Harry sétált felém, mögötte Adrien állt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak, mindketten elindultak felém. Lanára néztem, aki viszont teljesen el volt merülve a telefonjában. Lefagyva álltam velük szemben, és egy dolog jutott eszembe. Megfordultam és elkezdtem gyorsabban sétálni. Hallottam, ahogyan Lana ordít utánam, hogy várjam már meg, de nem figyeltem oda. Minél előbb el akartam tűnni onnét.
Ahogy beértem a suliba, könnyebb dolgom volt.   Tele volt diákokkal a folyosó, így el tudtam vegyülni. Éreztem, hogy valaki figyel. Nem akartam megfordulni, tudtam, hogy olyasvalaki figyel, akivel nem biztos, hogy találkozni akarnék. Ez azonban nem sikerült. Egy kéz rántott be az egyik folyosó eldugott részébe. Éreztem az illatát. Remegtem, azonban nem a félelemtől, hanem az érzéseimtől. Az érintése olyan volt számomra, mint egy áramütés. Ennyi idő után is ilyen hatással van rám.

-Hercegnő, miért futottál el? -hangja érdes volt, s a szavai után ismerős mentolos illat csapott meg. Még mindig ezt a cukorkát eszi. Ez volt a kedvence.
Nem válaszoltam neki, inkább a cipőmet bámultam. A Vans cipőm eleje már kezdett szétfoszlani, hamarosan egy újat is kéne vennem, de hát miből.. Régebben jobb volt minden, aztán apa elhagyott minket, és onnantól fogva csak lefelé tartottunk. Anyám elkezdett nyugtatokat szedni, mert nem bírta elviselni azt, hogy a férje elhagyta. Voltak utána pasik, de azok vagy kihasználták, vagy engem zaklattak. Egyre többet kezdtem enni, míg a végén túl sokat. Minél olcsóbban és nagyobb kiszerelésben vettem az édességeket. Fagyasztott ételek minden mennyiségben. Gyors éttermek? Naná. Csak jöttek és jöttek fel a kilók, erre meg anyám nemtörődömsége is rá segített. Csak a gyógyszerek, pasik, aztán az alkohol.
Régen minden jobb volt.

-Tara, kérlek...- Adrien újból próbált beszélni hozzám. Az arcomon végigsimitott, keze hideg volt, azonban nem zavart. Érintése olyan volt, mint az első tavaszi szellő. A karomon a szőr is felállt. Hiányoltam ezt az érzést. Magamban olyan mélyen nyomtam el a hiányát, hogy furcsa volt, hogy ténylegesen itt van velem szemben.

-Adrien, nekem ez nem megy.- rántottam el az arcom, majd megfordultam és elsétáltam. Adrien sóhajtott egyet, de nem szólt utánam. Tudta, hogy nem érne el vele semmit. Magamban kell először lerendeznem a dolgokat.

Természetesen késve értem be az órára, Mrs. Higgins csak a fejét rázta. Tudta, hogy nincs minden rendben, azonban semmit nem tett, hogy érdeklődjön. Lehajtott fejjel kullogtam végig a hátsó padsorig, ahol Lana várt rám. A szemeiben megcsillant a kíváncsiság, ahogy rám nézett. Megráztam a fejem, annak jele képen, hogy majd később mindent elmesélek. Ő csak bólintott, majd visszatért a tervezett ruhák színezéséhez. Imádott rajzolni, Lana amolyan művészlélek volt. Számtalanszor kapott büntetést, mert órán épp a rajzaival volt elfoglalva, a matematika csodás világa helyett.

***

Amint véget értek az órák, Lana le is támadott a kérdéseivel.
-Miért rohantál el?
-Rosszul lettem.
-Dehogy lettél rosszul, láttam, hogy nem. Láttál valamit, valakit amitől megijedtél. Mi vagy ki volt az? - Lana teljes mértékben tudta, hogy nem voltam rosszul, és ahhoz képest, hogy a telefonját bűvölte, egész jól észrevette a dolgokat.
-Jó, nem lettem rosszul.
-Tudtam! -vágott közbe, majd a tekintete felcsillant. -Mitől ijedtél meg? Vagy kérdezzem úgy, hogy kitől?
Tudott valamit. Láttam rajta, hogy tud valamit.
-Mit tudsz? -szegeztem neki a kérdést. Lana csak elmosolyodott, majd bele is kezdett.

***

Még mindig nem hittem el, hogy tudott róla. Tudott az egészről. Nem volt előtte több titkom már. Amint Lana közölte, hogy látta a foltokat, a sebeket rajtam, majd egyre mélyebbre ásott a dolgokban, biztos volt benne, hogy bántalmaznak, sőt önmagam is bántalmazom. Onnantól fogva nem volt visszaút, muszáj volt el mondanom neki a dolgokat, mert túl sokat sejtett és tudott. Kitaláltam neki az otthoni dolgokról, majd mintha egy kést döftek volna belém, közölte, hogy látott tegnap este egy srácot bemenni hozzánk. Meg is kérdezte Harryt, hogy ő volt-e az, mert sötét volt és a kapucni eltakarta az arcát az idegennek. Harry azonban nem értette, hogy miről beszél, és meglepve kérdezett vissza, hogyha nem ő volt az, akkor ki.

Az a bizonyos keverő beindult.

-Tara, ha bármi van, hivj fel, és ott vagyok.- ígérte Lana, majd elbúcsúztunk és mindketten hazafelé vettük az irányt.

Útközben végiggondoltam a dolgokat. Anyám ellen muszáj lesz szembeszállnom, helyre kell ráznom őt is, de előbb magamat. Eldöntöttem, hogy nem hagyok a terrornak, megpróbálom nem vagdosni magam, az életemet az egyenes útra fogom terelni. Nem élhetek örökké ebben a nyomorban. Munkát fogok keresni, félre fogom tenni a pénzem, s amint lesz elég, és betöltöm a 18-at, elküldöm anyát egy rehabilitációs központba, majd  a sarkamra fogok állni.

Mosollyal az arcomon léptem be az ajtón, de az a mosoly rögtön le is fagyott az arcomról. Ami bent fogadott a lakásban, nem egy 17 éves lánynak való látvány volt.

***

Sziasztok! Tudom, hogy rég volt már, de sajnos sem ihletem, sem időm nem volt írni. Ez a fejezet sem lett az igazi, de valahogy késztetést éreztem, hogy írjak egy picit. Ilyen sokat nem vesződtem meg egy fejezettel, ez meg is látszik. Kérlek nézzetek el nekem, hogy ilyen rövid, és nem a legjobb. Amint lesz időm át fogom írni az egészet, de ez sajnos nem mostanában lesz.. Remelem azért tetszik nektek, és el nézitek nekem 😊
xxx.