Never enough•Harry Styles ff.• MAGYAR

Nyolc

1 évvel ezelőtt..

A folyosón sétáltam, mikor valami a hátamnak csapódott. Az ütés hirtelen ért, ezért is kötöttem ki a földön.

Felettem ott állt az iskola futball kapitánya, kezében egy labdával, amivel megdobott. A térdembe fájdalom nyilalt, s csak akkor fogtam fel, hogy mi történik, mikor a hasamba kaptam egy rúgást.

Matthew csak nevetett. Nevetett a fájdalmamon, amit ő okozott.

-Na mi van, Tara? Csak nem elbotlottál valamiben? - az arcán egy gúnyos mosoly volt. Nem tudtam mit tenni, így csak lesütöttem a szememet. Erre felkacagott, nevetése megtöltötte a folyosó kongó ürességét.

-Válaszolj, dagadék! - köpte a szavakat, majd mégegyet belém rúgott. Arcomat könnyek tarkították, vissza kellett folytanom magamba a zokogást.

-I-igen, véletlen elestem a c-cipőfűzőmbe.- a hangom remegett. Ő erre csak elmosolyodott, majd újból belém rúgott.

Ekkor hallottam, hogy valaki kiabál a háttérből. Egy fekete hajú srác tartott éppen felénk, s Matthew arca megváltozott.

-Csá Adrien! Nézd kit találtam. - nevetett a srácra, majd arrébb állt tőlem. Adrien arcán semmit sem lehetett látni, azonban a szemei bosszúsan csillogtak.

-Mit csinálsz, Matt? -kérdezte, s a hangja unottan csengett. Azonban a szemei mást mutattak.

-Semmit haver. Csak szórakozunk egy kicsit, ugye? - erre felém fordult, az arcán undor, s gyűlölet keveréke látszódott. A hideg rázott tőle, de erőt vettem magamon, és nemmel intettem a fejemmel.

Erre meglepődött, majd közelebb jött volna hozzám, de egy kéz megállította.

-Állj le! - Adrien hangja fenyegetően csengett. Matt erre felkapta a fejét és dühösen a barátjára nézett.

-Mi közöd van neked ehhez ? - egyre közelebb álltak egymáshoz. A feszültséget vágni lehetett a levegőben. Adrien csak gúnyosan elmosolyodott, majd felém nyújtotta a kezét.

-Aki mégegyszer hozzá mer nyúlni, esetleg szavakkal bántani meri, azt én fogom személyesen felkeresni. - ezzel közelebb húzott magához, majd kacsintott egyet, és maga után húzva elsétaltunk.

Út közben végig lesütve tartottam a tekintetemet. Kerültem Adrien pillantását, miközben ő folyamatosan engem figyelt.

-F-figyelj.- hallottam a saját hangomat, amire Adrien felkapta a fejét és tekintetét nekem szegezte, én meg éreztem, hogy elpirulok.- Nem kellett volna í-így ki-kiállnod mellettem. Már megszoktam az egészet. - rántottam meg a vállamat. Erre Adrien tekintete ellágyult, majd magával szembe fordított.

-Senki sem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Te sem, Tara. - honnan tudta a nevemet?-  Ha bármi probléma van, nekem nyugodtan szólhatsz, majd én lerendezem. - erre csak bólintottam egyet, majd ki sétáltunk az iskola ajtaján.

Tekintetemmel a földet pásztáztam, mire Adrien felemelte a fejemet, az államnál fogva, így az arcunk egyvonalba került.

-Figyelj, Tara. Gyönyörű lány vagy, és aki ezt nem látja, az egy idióta. - szemei csillogtak a napfényben. Majd közelebb hajolt hozzám és egy csókot adott az arcomra. Éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb lett, mire elnevette magát. Még életembe nem hallottam ilyen csodálatos hangot, mint az ő nevetése.

-Köszönöm, Adrien. -suttogtam, majd egy könnycsepp szántotta végig az arcomat, amit Adrien rögtön le is törölt.

-Ne sírj, hercegnő. Bennem bízhatsz. - és én hittem neki.