Never enough•Harry Styles ff.• MAGYAR

Öt

*A fejezetben trágár szavak és megrázó jelenetek lesznek*

Egyszerűen untam az elzárást. Nem tudtam volna szebb szavakkal kifejezni, hogy mennyire unatkoztam. Borzalmas volt. Mr. Gregory, aki az ügyeletes tanár volt, egy szót sem szólt hozzánk, csak megvetően pislangatott felénk. Egy szavunk sem lehetett, különben plusz egy órát kaptunk volna. Mondhatni fasza volt.

-Psszt. -hallottam mellőlem egy hangot, mire Mr. Gregory feje felém fordult.

-Ugye nem beszélget, Miss Watson? - szólt maga a sátán. Utáltam a faszit. De ez kölcsönös volt. Egyszer rajtakaptam, hogy Mr. Darwin-nal smárol az egyik osztály teremben, és azóta utál. Pedig senkinek sem mondtam el! A nap végen magához hivatott és megfenyegetett, hogyha elmondom valakinek is, hogy mi történt, akkor kirugat az iskolából. Nem féltem tőle. Tudtam, hogy van egy felesége, azonban én mégis egy férfi tanárral kaptam rajta. Mekkora botrány lenne belőle! De én nem voltam ilyen, és nem is leszek. Szóval megesküdtem neki, hogy a sírba viszem a titkát. Ettől függetlenül utál, pedig semmi értelme sincs. Talán azért volt baja velem, mert én kaptam rajta, és nem nagyon hisz nekem, hogy nem adom tovább a titkát.

-Dehogy is, Mr. Gregory. - válaszoltam flegmán, mire csak fenyegetően megrázta felém az ujját, s a figyelmét visszaterelte a telefonja képernyőjére. Miközben valamit babrált a telefonjával, feltűnésmentesen próbálta megigazítani az asztal alatt a nadrágját. Fogadjuk, hogy Mr. Darwin-nal beszélgetett. Sajnos eléggé nyilvánvaló volt számomra, de inkább a figyelmemet a mellettem ülő felé fordítottam. Harry mosolygós arcával találtam szembe magamat. A gödröcskéi láthatóvá váltak, mitől a szívemben melegség áradt. Nem tudtam ellenállni neki! Olyan aranyos volt, s közben szexi. Sosem találkoztam még olyan sráccal, aki ilyen hatással lett volna rám.

-Tara. - suttogta, és az asztalomra csúsztatott egy füzetből kitépett kis papír darabot. Gyorsan elvettem, és az asztal alatt kibontottam a levelet.

Jól vagy?

Erre csak elmosolyodtam, és lefirkantottam neki a válaszomat.

Jobban. :)

Gyorsan visszacsúsztattam neki, és ő elvette. Mikor elolvasta, az arcán egy mosoly jelent meg. Valamit irt rá, aztán újból nekem adta. Így ment ez, s közben Mr. Gregory észre sem vette, túlságosan is el volt foglalva, a tudjuk mivel..

H: Mik a terveid mára?

Én: Próbálok nem önsajnálatba süllyedni, te?

H: Lesz ma este egy koncertem. El szeretnél jönni, ahelyett, hogy otthon ülnél? ;)

Én: Hát nem is tudom Harry.

H: Na, kérlek. Sokat jelentene. :)

Ekkor felnéztem rá, és ő kölyökkutya szemekkel nézett vissza rám. El is felejtettem, hogy ő híres embernek számít. Akkor miért került elzárásba?

Én: Még átgondolom. Mellesleg, te neked miért kellett elzárásba jönnöd? Ebben az iskolában egy elő legendának számítasz!

H: Mielőtt az iskolába jöttem volna, megkértem az igazgatóságot, hogy ugy kezeljenek, mint a többi diákot. Ne kivételezzenek velem.

Én: Értem. Nagyon gáz, hogy nekem fogalmam sem volt arról, hogy ki vagy?

H: Dehogyis! Tudod, hogy most mennyire megkönnyebbültem?

Megkönnyebbült? Nem lenne egyszerűbb neki, ha mondjuk úgy ismerném őt, mint ahogyan Lana ismeri? Jó, nem ismeri, hanem tud róla dolgokat, de értitek mire gondolok. Gyorsan vetettem egy pillantás a barátnőmre, aki a padra borulva aludt. Ilyet se láttam meg! Nyugton tudott maradni, ami rekordnak számított. Mikor náluk aludtam, akkor is mindig talpon volt, folyamatosan beszélt, aztán mikor meguntam, el fordultam és aludtam. Közben hallottam, hogy dúdolgat , volt hogy énekelt is..