Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Negyvenhatodik.

Harry szemszöge

Nem hittem volna, hogy még lehetek egyszer ennyire boldog.

Későre járt már és tudtam, hogy már régen haza kellett volna őt vinnem, de az, hogy megint itt tarthatom őt a karjaimban, miközben néha elbóbiskolt, egy hatalmast mosolyt csalt az arcomra.

A hátammal a falnak voltam dőlve, míg Ella mellett ült, azonban ahogy egyre később lett belebújt a mellkasomba. A térdeit felhúzta, az ujjaink össze volt kulcsolva.

„Baba," válaszképp csak hümmögött egyet és kicsit nyitogatni kezdte a szemeit.

„Haza kell vinnem téged."

Válaszul felnyögött, de nem mozdult. „Jó most így lenni."

Óvatosan felálltam mellőle, az egyik kezemet a térde alá, míg a másikat a hátára tettem és óvatosan felemeltem őt a földről. Hirtelen érte a tettem, de az arcát akkor is belefúrta a mellkasomba, a haja függönyként hullt az arca elé. Elsöpörtem onnan a haját, de ő felnyögött és visszarakta oda, ahol volt, így megint nem láttam a csodaszép arcát. Újra belebújt a mellkasomba, és a pólóm anyagát szorította picit.

Lassan kinyitottam az ajtót, kiléptem a házból majd a lábammal berúgtam azt. A kocsim felé vettem az irányt, ahol betettem őt a lehető legóvatosabban az anyósülésbe, majd átmentem a saját oldalamra és beszálltam.

Gyakorlatilag amint beszálltam már nyúltam is a kezéért és kulcsoltam őket össze. A fejét a sebváltóhoz emelte, ahol a kezeink voltak, majd adott a kezemre egy puszit.

Hazafelé halkan szólt a zene, és próbáltam minden gödröt, és lényegében mindent kikerülni, hogy ne ébresszem fel.

Amikor a házuk elé értem felkeltettem őt, ő pedig szemét dörzsölgetve nézett rám.

„Szeretlek," láttam, hogy vissza akarta mondani, de helyette egy ásítás jött ki az ajkai közül.

„Maradhatok veled ma este?" Kérdezte hezitálva.

„Persze," mosolyogtam rá, ő pedig lassan kiszállt az autóból és bement a házba, én pedig addig leállítottam a motort. Pár perccel később két táskával a kezében jött ki, az egyikbe a könyvei, a másikban pedig a ruhái voltak.

Amikor kilépett a házból odamentem hozzá és elvettem tőle a táskákat, habár egyik sem volt nehéz, majd kinyitottam neki az utasoldal felőli ajtót, ő pedig beszállt. Becsuktam az ajtót, gyorsan bedobtam a cuccait hátra, majd én is beszálltam az ajtóba.

„Akkor egész hétvégén maradsz?" Kérdeztem tőle, mire rám nézett és bólintott.

„Ha rendben van.." akadt meg a mondatban, de én még azt sem értem, hogy miért hezitált ezzel kapcsolatban. Tudta, hogy azt akartam, hogy ott legyen. A pokolba is, azt akartam, hogy pakolja össze az összes holmiját és költözzön hozzám.

Várj, mi?

„Hiányoztál," pusziltam meg a homlokát, majd beindítottam a kocsit és a házam felé vettem az irányt.

Pár perc múlva újra elaludt a kocsiban. Amikor megérkeztünk gyorsan felvittem a cuccait a szobámba, majd visszamentem, hogy őt is felvigyem úgy, hogy ne ébredjen fel, de ez nem sikerült, mivel felébredt. Álmosan rám mosolygott, én pedig vigyorogva néztem rá. Bementünk a házba, majd amikor beértünk, kulcsra zártam az ajtót.

A szobám felé vettem az irányt, ahol letettem Ellát az ágyra, ő pedig automatikusan emelte fel a lábát, hogy vegyem le róla a farmert, ahogy ő szokta.

Ráadtam az egyik pólómat és egy puszit nyomtam a homlokára. Elképeztetett az, hogy mennyire nyugodt volt velem ilyen rövid idő együttlét után.

Alsógatyára levetkőztem és befeküdtem mellé az ágyba, és a dereka köré fűztem az egyik karomat, miközben reménykedtem, hogy soha nem kell őt elengednem.

A telefonom megszólalt az éjjeli szekrényemen, én pedig szemforgatva vettem tudomásul, hogy Jay az. Egyszerűen elutasítottam a hívást. Most, hogy Ellát visszakaptam, nem fogok a szarjaival foglalkozni.

Újra és újra csörgött, én pedig próbáltam nem rá figyelni, de nem ment. Lehalkítottam, de az az idegesítő rezgés még mindig hallható volt, és kurvára idegesített.

„Válaszolj," ásította, „lehet fontos."

„Nem olyan fontos, mint te." Gyengéden rám mosolygott amikor megpusziltam az arcát.

„Szeretlek."

Mosolyogva szólaltam meg: „Én jobban szeretlek."

Odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de mintha az univerzum szövetkezett volna ellenünk, megszólalt Ella telefonja. Felnyögött és megforgatta a szemeit. Levette az éjjeli szerkényről a töltőn lévő telefonját és felvette.

„Igen?" Ásította megint, és a telefonját az arcára rakta miközben engem nézett. Csak az ő válaszait hallottam a beszélgetésből.

„Igen, én voltam."

„Nem, nem otthon vagyok."

„Valahol."

„Nem kötelességem semmit sem elmondani. Majdnem tizennyolc vagyok."

„Nem."

„Hétfőre hazaérek."

„Igen, hétfőre."

Megforgatta a szemeit. „Igen, igen. Mindegy, én is szeretlek, jó éjszakát."

Letette a telefont, visszarakta töltőre és újra rám figyelt. Elmosolyodott, és a mellkasomba bújt.

„Nagy tesó?" Bólintott.

„Kérlek, ne bánts meg megint," motyogta álmosan, és még közelebb bújt a mellkasomhoz, habár ez szinte lehetetlen volt.

„Soha többé, baba," pusziltam meg a homlokát.

Csukott szemmel felemelte a kisujját, én pedig nevetve fűztem össze az enyémmel.

A hátamra fordultam őt pedig magamra húztam, a haja szétterült mindenhol, és átkozottul szexin nézett ki a pólómban.

Ha ez most egy hónappal ezelőtt lenne, az éjszaka közepén kiosonnék és Jaynek intézném az ügyeit. De nem most. Nem tehettem meg egyszerűen. Alig pár órája kaptam őt vissza, és nem fogom megint elbaszni. Jaynek a szarjai várhatnak.

Pár perc múlva hallottam, hogy Ella teste ellazult és a légzése lelassult, így tudtam, hogy elaludt. A kezem folyamatosan simogatta a hátát.

„Szeretlek, El," motyogtam neki, miközben tudtam, hogy alszik.

„Tudom, hogy rengetegszer elbasztam, és tudom, hogy egy seggfej vagyok az idő kilencven százalékában, de a szerelmem irántad soha nem szűnt meg, és mindig csak egyre jobban foglak szeretni."

„Ne engedj el," csuktam be a szemeimet.

Következő rész: 40 csillag és 5 komment után! xx.