Egy lány, fiúként egy katonai táborban. Forr benne a bosszúvágy egy durva helyzet miatt, ami arra készteti, hogy egy táborban kiképzést tanuljon.
Hogyan is fogja megállni a helyét, illetve hogyan fog bírni a sok, izmos és jóképű katonával. Vajon a...
A két órás utazás alatt rengetek időm volt gondolkodni. A család számomra mindent jelent. A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból. Ezek az emlékek a szívem mélyén vannak elraktározva, várva a megfelelő pillanatra, hogy végre a felszínre törhessenek és utat engedve az érzelmeimnek, hasznosíthassam azokat.
Megakarom egyszer mutatni valakinek, hogy milyen az igazi Aaron, hogy milyen volt az édesanyám, az édesapám, és milyen rossz is egyedül maradni. Szükségem van egy lelki támaszra, egy bizalmasra, egy társra. Csak mivel a következő 3 évemet egy táborban fogom tölteni, nem valószínű, hogy a következő pár évben ez bekövetkezhet. Fiúkkal össze zárt táborban kizárt, hogy én valaha bárkinek is elmondhassam ezeket.
Plusz dologként nem vagyok az a jó kisfiú, amire édesanyám is gondolt. Nagyon sok rossz dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. A sötét múltamat próbálom kiűzni az életemből, elzárni jó mélyre, és soha többet még csak rá is gondolni. Egy bunkó paraszt vagyok, ez nem vitás.
Próbálok az emberekkel normális lenni, de ahogy ismerem magamat, ez lehetetlen lesz. Egyáltalán nincs idegzetem semmihez, hamar bepipulok, ráadásként a nőhiány teljesen úrrá lesz rajtam. Nem tudom mit fogok ezzel a helyzettel kezdeni, talán ez lesz a legnehezebb. Ráadásként az a tudat, hogy nincs senkim, a földbe tipor. Próbálok erős maradni,és minden erőmmel azon leszek, hogy minden érzést kiölhessek magamból. Az emberek, a haverjaim a megszokott Aaron képét lássák, ne a depressziós énemet.
***
Miután a kocsi beparkolt a tábor elé, a hányinger kerített hatalmába. Ha nem ebben a helyzetben lennék, talán nem éreznék így. Talán még élvezném is, hogy egy továbbképzésen részt vehetek. Mert ha a pozitív oldalát nézzük, ez egy nagyon jó lehetőség. Szeretnék hivatásos katona lenni, mert az apám is az volt. Sőt, itt volt katona, ami nekem egy sokkal nagyobb megtiszteltetés. Egyszer egy ütközetben vesztette életét, akkor voltam két éves. Anya szerint soha senkinek nem mesélt rólam a táborban, csak az igazgatóság tudott arról, hogy létezem. Nem is értem, hogy miért nem vállalt fel apa, vagy hogy miért volt ez. De ez már a múlté.
A kapu elé érve körbe kémleltem. Azt mondta a fickó, aki hozott, hogy itt várjak, szól valami hadnagynak. Felőlem. A tábor egy viszonylag nagy erdő mellett feküdt, a semmi közepén. Azt mondták a város körülbelül 10 perc gyalog. Az egész tábort végig drótkerítés ölelte körbe, az udvar rohadt nagy volt, nagyon hosszú épületekkel, gyakorló pályával, és egy ellenőrző kis kőház állt a kapu mellett. Már lassan délután van, van kint egy csoport, aki a gyakorlópályán ügyeskednek, és valami vén idióta üvöltözik felük. Királyság lesz, úgy érzem.
5 perc elteltével egy magas, terepmintás gatyában, pólóban álló férfi lépett elém, kezét hátra kulcsolta. Vele azért nem akartam össze kapni, így a zsákomat ledobva magam mellé, tisztelegtem. Biztos ismerte apámat. Majd egyszer lehet rákérdezek. A férfi vissza tisztelgett, majd nagyon komolyan méregetni kezdett. Már felismerhetett?
- Aaron? - kérdezte tekintélyt parancsolóan.
- Igen, Uram. - válaszoltam erélyesen. Nagyon remélem nem fog kérdezni semmit anyáról, még egyenlőre nem menne ez nekem.
- Megmutatom a szobádat. Pakolj le, és ha gondolod, ebédelj meg. Viszont az esti edzésen már részt kell venned. - utasított, majd intett, hogy kövessem. Eddig elég rokonszenves a pali. De persze a későbbiekben, majd minden kiderül.
Lassan vezetett végig az udvaron, ahol tulajdonképpen senkit nem érdekelt a jelenlétem, vagy az, hogy most érkeztem. Szerencsére. A folyosón minden átlagos volt, úgy tűnt, ez nem az a lepukkant tábor, ahol eddig mi voltunk. Egy darab repedés sincs a falon, semmi kosz, vagy mocsok. Talán azért lepődök meg ezen annyira, mert eddig a másik táborban soha nem láttunk ekkora tisztaságot, mint amilyen itt van.
A 309-es szoba előtt állt meg a csávó, majd rám nézett. Addig egy pillantásra sem méltatott.
- Itt lesz a szobád, 4 másik társaddal. Ha kérdés merülne fel, akkor fordulj hozzám. Az étkezde - mutatott ki az ablakon egy nagy épület felé- ott lesz. Este vacsora után gyülekező lesz a pályán pontban 7 órakor. Nem szeretem a késést. - és ezzel a lendülettel már sehol nem volt a fickó. Hátborzongató.
A táskámat a vállamra dobva léptem be az ajtón. A srácok az ágyon feküdtek, és amikor meghallották, hogy megy be valaki, egyszerre fordították felém a fejüket.
- Haver! - vigyorgott legjobb barátom, Greg.
- Greg, öregem! - vigyorogtam. Legalább van itt olyan személy, aki mellettem van.
A többiekkel kezet fogtam, Greg meg egy öleléssel üdvözölt. Örülök, hogy ennyire tisztelnek. Nem szeretem, ha nem tisztelik az embert. Mindig is vezér egyéniség voltam. Felnéztek rám, sőt a mai napig így van.
- Milyen itt a kaja? - kérdeztem, miközben ledobtam a cuccaimat az ágyamra, ami az ablak alatt helyezkedett el. Elég otthonos volt ez a kis szoba. Egyszerű, de mégis otthonos.
- Egészen jó. Még jobb itt a koszt, mint nálunk volt. - szólt a sarokból az egyik srác.
Gyorsan at öltöztem közben, mert eléggé bele izzadtam a ruhámba, úgy hogy amíg kajálni megyek, egy laza mackó nadrágot és egy sima fehér pólót vettem fel. Eléggé izmos testem van, amire nagyon büszke vagyok. Sokat dolgoztam azért, hogy most így nézhessek ki. Szerencsére a csajok is oda vannak a kidolgozott felsőtestemért, amit sűrűn ki is használtam. Igen. Én már csak ilyen vagyok.
- Haver! Lesz egy meglepetésem. - vigyorgott Greg.
- Micsoda? - érdeklődtem.
- Majd a vacsoránál meglátod.
Sziasztok drágáim! Gondolkodtam, hogy hogyan is nézhet ki Aaron és találtam egy képet, ami közelít ahhoz,amit én elképzelek. Ti mit gondoltok? Millio puszi.😘
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
