Nagypályások

▶Plusz2.+ könyvajánló◀

Fontos!
Sziasztok drágáim! Meg is hoztam nektek az új részt, ráadásul egy kis könyv ajánlóval is készültem! Nem tudom köztetek mennyi az olyan emberke, aki szeret olvasni könyvet, de gondoltam megmutatom nektek a mostani kedvencemet. Hányan ismeritek John Cure-t? Magyar szerzőről van szó és mostanság teljesen bele szerelmesedtem a könyveibe. Inkább horror, pszicho triller témában ír, és egyszerűen valami zseniális. Aki esetleg olvasta ( teszek be képet) a könyveit, neki mi a véleménye róla? Nagyon érdekelne. Már csak azért is, mert nekem nagyon sok könyvem gyűlt már össze, sőt, életem során számtalan könyvet olvastam, és gondoltam nyitok egy olyan kis blogot itt wattpadon, amiben könyveket ajánlok az olyan embereknek, akik szeretnek olvasni. Remélem lesz rá igény, mert ha igen, akkor januárban el is indítanám. Jelezzétek felém, ha tetszik az ötlet.
Na de nem is húzom tovább a szót, itt a várt rész!

___________________________________

Kivel is kezdjem. Lehet Adam lesz a megfelelő személy, aki tökéletes lesz arra, hogy elindítsa ezt a történelmi láncolatot.

Apuval már nagyon régóta barátok, minden hülyeségben benne voltak.
Mindig együtt csajoztak, együtt buliztak, együtt harcoltak a csatatéren, ahol már anyu is részt vett, ha emlékeztek.

Na de kezdjük is azzal, amikor anyu megérkezett a táborba.

***

Anyu nagyon jól álcázta magát, olyannyira, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy teljesen a női vonalat képviseli.
Adam mindig megfigyelte, várta a megfelelő pillanatot, hogy végre olyan dolgot tudjon róla, amivel teljesen ki készítheti. Bármilyen apró szálat megragadott volna, hogy a terve sikerüljön.
- Haver, ez a gyerek nem százas, hidd el nekem. - magyarázta mindig apunak. Minden áron beakarta mocskolni.
Bár nehogy azt higyjétek, hogy az én nagybátyám ilyen elmebeteg volt és rögeszmésen akarta ki készíteni az embereket, csak egyszerűen neki tökéletes érzéke volt az ilyenekhez.

Viszont egyszer csak meg tört a jég. Miután aput telibe fejelte anyu már a második nap, a nagybátyámban hirtelenjében tudatosult csak igazán, hogy nem akármilyen emberrel van dolga. Ugyanis az apámat senki nem merte megütni. Senki nem mert még csak csúnyán nézni sem. Skott volt a megtestesült vezető a táborban, akire mindenki felfigyelt.
Adam meg a csatlósa (na jó, ez csak vicc volt).
Ezután viszont felgyorsultak az események.

Apu és anyu között izzott a levegő, ezt le sem lehetett tagadni.
És ekkor jött Adam bácsi. Miután át kerültek a másik táborba a továbbképzés miatt, Adamnek minden magától érthető volt. Már csak azért is, mert anyu rossz helyre rakta el a tamponjait és a többi egészségügyi dolgot, majd ez volt az a pont, amikor minden kiderült. Ráadásként anya csókolózott Adammel.
Hát hogy őszinte legyek, ennél a résznél teljesen lehidaltam. Nem jutottam szóhoz.
De szerencsére fel ébresztett az a mondat, miszerint ez csak azért fordult elő, hogy Adam biztos legyen a dolgában, ami be is igazolódott.
(Huh, meg könnyebbülés)

Majd amikor Adam bácsit kérdeztem a továbbiakról, félve, titokban bevallotta, hogy miután a semmi közepén anyu felhúzta a ruhaneműjét a nagy leleplezésnél, ő azon nyomban beleszeretett. Nem tudja, hogyan, milyen okból, de szerelmes lett. Nem vállalta ezt fel soha sem nyíltan, de azért tett néhány célzást anyu felé, amikor apu nem volt a közelben, mint például:
- "Dögös ez a ruci!"
- "Micsoda combok!"
- "Jól áll a terhesség, szexi!"
- "Sokáig tervezel még együtt lenni Skottal? Nagyon egyedül érzem magam!"
- "Csak egy menetre?"
- "A szex szebbé tesz! Segítsek megszépülni?" ...

És ehhez hasonló mondatok. Samantha mindig azt hitte, hogy Adam csak viccel. Lehet volt benne poén, de több mint a fele igaz volt.
Viszont soha nem állt anyuék közé, tiszteletben tartotta a kapcsolatukat, sőt, a mai napig boldog, hogy megtalálták egymásban az örömöt.
- Barátom, le kell tenned róla! - mondogatta mindig Ben, próbált Adamnek mindig szebb és szebb csajokat keríteni, ami általában egy fél órára be is vállt.
De aztán vissza zuhant abba az álom világba, ami soha nem történhetett meg. Ilyenkor valamiért mindig depressziós lett, azt mondogatta, hogy ezt nem lett volna szabad.
Már pedig miért ne lehetett volna? Hiszen nem tartozott úgymond anyámhoz, saját, független ember volt. Felnőtt férfi, aki azt csinál, amit akar. Viszont elvakította a szerelem.

Soha nem volt semmire féltékeny. Legyen az az apám vagy én. Boldog volt, ahogy most is az.
Imád engem és én is őt. Szoros közöttünk a kapocs, és ez mindig is így lesz.

Na de viszont voltak csínytevések is, amiket nagyon sok emberrel meg tett.
Mint például anyu terhesen gyrost kért és elküldte Adamet, hogy azonnal hozzon neki, mert Skott kiképzésen volt.
Adam mint jó pótapuka el is rohant, csak viszont arra gondolt, kicsit leckéztessük meg anyut.
(Viszont tudjátok milyen egy terhes nő, ha nem kapja meg azt, amit akar)
Adam hamar vissza is ért, csak hát nem azzal, amivel kellett volna.
- Adam? Mi ez a zacskó kígyó uborka? - üvöltött az anyám, már a 8. hónapban volt és elég ingerült állapot uralkodott.
- Hát a fickó azt mondta, nem tudja elkészíteni, így küldött neked ubit, hogy csináld meg magadnak! - vigyorgott. Anyu kezébe adta a zacskót és az ajtó felé indult. - viszontlátás. - tisztelgett és faképnél hagyta.
Anyu nagyon ideges lett, meg tudta volna folytani Adamet. Természetesen ezek után Adam meg jelent két szatyor gyrossal. Anyu meg akarta verni, de nem bírt felállni.
- Te rohadt szemét! Ne szórakozz velem! -üvöltötte, tisztára kész volt.
- Imádom, amikor ilyen vagy! - kacsintott.

Gondoljatok bele, miket művelhetett még anyámmal ebben az időszakban.