Nagypályások

▶2/3.rész◀

Holy

Elhelyeztem a srácokat a szobákban, majd szóltam nekik, hogy a vacsora 6 körül szokott lenni, úgy hogy majd jövök értük.

A folyosón végig szambáztam és anyáék felé vettem az irányt.
Meg akartam kérdezni, hogy kell-e majd valamit segítenem, esetleg lesz-e rám szükség a csapat nevelésében, mert ha nem, akkor vissza mennék a srácokhoz és velük folytatnám az eddigi edzésemet.

Apu pont akkor fordult ki az ajtón, amikor oda értem.

- Apa? - értem mellé.

- Mondjad Holy! - közben elindult a nagy iroda felé, ahová szeretettel követtem.

- Kell még segítenem? Mert, ha nem, akkor vissza mennék a fiúkhoz. - tördeltem az ujjaimat, remélve, hogy azt mondja, vissza mehetek. Hiányoznak a haverjaim, rossz lenne, ha nem láthatnám őket mindennap. Mert nekik teljesen máshogy vannak az edzési idejük, mint a most érkezett vendégeinknek.

- El kell, hogy szomorítsalak Holy, mert sajnos te leszel az egyik, aki ügyel a fiúkra és be segít a másik edző társamnak. - felelte, majd megsimogatta a fejem tetejét.

Teljesen össze törtem. Mi lesz Andyvel? Reggelente nem tudok vele menni a rutinos gyakorlatunkra, ami teljesen elszomorít.

- De ki lesz a másik, aki segít? - kérdeztem lehangoltan. Reméltem, hogy nem egy olyan valaki lesz, akit nem kedvelek.

Apa csak egy mosollyal nyugtázta kérdésemet.

- Adam. - vigyorgott, majd egy puszit nyomva az iroda felé ment. - keresd meg, kérd el a papírokat. Azon rajta lesz minden. -intett, majd be zárta maga után az ajtót.

Fantasztikus.
Nem csinálhatom tovább azt, amit eddig szerettem. Jó, itt is tudok edzeni, talán többet is, de nem a megszokott emberekkel. Meg ezek a fiúk annyira kezelhetetlenek, nem tudunk majd előrébb haladni a ki írt tervvel.

- Csessze meg. - morgom magamban, majd beszaladok a nagyapához, mert Adam egy irodában dolgozik az öreggel.
Ketten intézik a papír munkát.

Amikor az ajtó elé érek, kopogás nélkül berontok, általában nem várom meg, amíg nagyapa engedélyt ad, mert ha nyílik az ajtó, tudja, hogy jövök.
Most sem volt ez másképp, mosolyogva várt az asztalánál, Adam éppen telefonált.

- Szia nagyapa! - suttogtam, mert nem akartam Adamet megzavarni, amint hallottam valami nagy fejessel beszélgetett, egy gyűlést rendeztek.

- Szia drágám. - állt fel nagyapa és magához húzva szorosan meg ölelt.
Imádom, amikor meg ölel, annyira megnyugtató a karjai közt lenni.

- Jöttem a papírokért. - suttogtam, majd miután elengedett, az asztalhoz invitált, hogy üljek le.

- Milyen papírokért? - húzta fel szemöldökét. Gondolom apa nem szólt neki.

- Be fogok segíteni apának az edzésben..

- Így van, még pedig velem lesz. - tartotta el a telefont a fülétől Adam, miközben egy hatalmas vigyor ült ki az arcára.

- Nagyon örülök. - vágtam grimaszt. Persze nem Adam miatt, hanem emiatt az egész miatt. Már több éve a fiúk körében szoktam lenni, minden reggelemet velük indítom, és mivel a most érkezett csapat miatt máshogy lesz minden, nem láthatom őket, ami nekem egy rohadt nagy érvágás.

- Na! Ne legyél már ilyen kincsem, hidd el nem lesz ez olyan rossz, mit ahogy gondolod. - simogatja meg nagyapa az arcomat, de én nem hiszek ebben. 3 hónap úgy, hogy szabályosan velük leszek össze zárva. Hihetetlen.

Miután Adam letette a telefont, azon nyomban a nyakamba ugrott. Erős vállizma teljesen össze törte a fejemet. Lassan 38 éves, de még mindig olyan jóképű, mint fiatal korában. Katonai ruhája a mai napig csak úgy feszült rajta, szerintem minden csaj megirigyelne engem. Egy ilyen szívdöglesztő fogadott nagybátyja senkinek nincs! De természetesen apánál senki nem jobb.

- Hülye, össze törsz..- nem tudom befejezni a mondatomat, mert minden egyes szónál még erősebben szorít, lassan megfulladok.

- Nem baj, az a jó, ha fáj! - nevet, miközben lassan elenged, de amikor meglátja dühös fejemet, úgy tesz, mint aki megijed, maga elé kapja kezeit védekezésképpen, és hülye fejet vág. - oh ne, a kicsi Holy mérges lett. Mi lesz most így? - ezen nem tudom vissza fogni magamat, a képébe röhögök. Imádom. Egyszerűen imádom.

- Az lesz nagyokos, hogy megverlek! - bokszolok egyet a vállába.

- Jól van gyerekek, csigavér. - kacag nagyapa, ami zene füleimnek. Egyből össze szedem magam és vissza ülök a székbe. Még azért egy bosszús pillantást küldök Adam felé, amire csak egy grimaszt vág.

- Szóval, mi az, amit csinálnom kell? - érdeklődöm.

Adam megköszörüli a torkát, egy papírt maga elé vesz az asztalról és tanulmányozni kezdi.

- Hát reggelente, ha továbbra is tartani akarod a reggeli "tornádat", akkor csatlakozhatsz a csapathoz, és esetleg csinálhatod azt, amit ők. (Ez az!) Másrészt ha fegyverhasználatra kerül sor, vagyis a gyakorlatra, akkor segítened kell a srácoknak a lőtéren, vagy ha túrára megyünk, akkor természetesen eldöntheted, hogy szeretnél-e jönni vagy sem. - nézett fel rám a papírból.

Elgondolkodtam és rájöttem, hogy ez egy remek ötlet. Egyébként sem vagyok az az esetlen leányka, ugyanis a sok gyakorlatnak az lett az eredménye, hogy végre egy kis enyhe kockák látszódnak a hasamon, a combom is izmosodott, ezáltal eléggé jól bírom a strapát. Hosszú szőke hajamat mindig lófarokban hordom, teljesen megvagyok magammal elégedve. Ez az igazi Holy. Kell a kiképzés.

- Rendben van, legyen, benne vagyok. - fogadtam el az ajánlatot. Nem is annyira vészes a helyzet.

Adam arcán egy hatalmas nagy vigyor jelent meg.

- Annyira jól fogunk szórakozni Holy. Reggelente eléggé durva szoktam lenni az edzést illetően, kíváncsi vagyok, hogy fogod bírni.- kacsintott.

Nagyapa figyelmesen végig hallgatott minket, biztos voltam benne, hogy magában nagyon jól elszórakozik.

Felálltam a székemből, egyenesen a nagybátyám elé álltam, eléggé alacsony voltam, így az arcom teljesen a mellkasába ütközött, fel kellett rá néznem. Egy huncut, ám de kaján vigyort öltöttem magamra. Annyira jól szórakoztam.

- Rendben van kedves Adam. Megmutatom neked, hogy kivel kezdtél ki. - a mutatóujjam végével megböktem a mellkasát, amitől egyből megugrott a szemöldöke. Nagyapa a hátunk mögött csak kuncogott.

- Drága Holy. Alig várom. - kapta el a kezemet, és megcsókolta. - Holnap reggel várlak.- majd tisztelgett nagyapa előtt és kiment az irodából.

- Hihetetlenek vagytok! - nevetett nagyapa.

-Most miért? - hitetlenkedtem.

- Semmi kincsem, semmi..

***

Aaron

Nem tudok ott lenni anya temetésén. Abba a kibaszott táborba kell elmennem. Próbáltam őket felhívni, hogy szeretnék még egy hetet, de azt mondták, ez most egy különleges képzés, amin kötelező részt vennem, így is örüljek, hogy egy napot kaptam.

Seggfejek.

Az édesanyámat nem tudom eltemettetni, mert abba a szarba kell mennem. Teljesen össze törtem lelkileg, a szívem apró darabokban hulltak a földre, mikor édesanyám kilehelte a lelkét. Nem bírom feldolgozni, nem bírom elviselni. Ő volt az egyetlen menedékem, a vigaszom, a támaszom. Egyke gyerekként a második szülőmet is elveszítettem. Egyedül maradtam. Úgy érzem nincs értelme tovább élnem. Nem lesz olyan ember, aki ezek után boldoggá tehetne. Nekem anya volt a mindenem. De mi lesz ezek után? Én tudom. Itt ülök ezen a rohadt kocsin és éppen a tábor felé tartok. Ha tehetném, felgyújtanám. Nem érdekel, nem fogok jó pofizni senkinek. Nem leszek rendes.

Egy bunkó leszek.