Black Sails

Kalóztanács

                  ~Emily szemszöge~

-Jack Sparrow!
-William Turner!
-Shin Wonho!
-Ez így nem lesz jó! - csapott rá Barbarossa az asztalra, félbeszakítva a vitatkozást. Én karbatett kézzel álltam előttük, és hitetlenül meredtem a társaságra.
-Semmi értelme az üvöltözésnek - ráztam a fejem, kivételesen egyetértettem Barbarossával. Apám vetett rám egy mérges pillantást, míg a többiek kihívóan méregettek. Főleg a szőke kalóz, aki szintén pályázott a kalózkirályi rangra.
-Ebbe te ne szólj bele, Emily - dörrent rám Will.
-Én kíváncsi lennék a fiatalság véleményére - Jack szokásos bugyuta vigyorát felvéve támogatott.
-Te mire nem vagy kíváncsi? - húzta fel szemöldökét Wonho.
-Rád, példának okáért - kacagott fel a kapitány. Wonho kardját rántva akart nekiesni Jacknek, aki apa mögé menekült a felbőszült ázsiai elől.
-Csinálj már valamit! - fordultam Barbarossa felé, de ő csak tovább bíztatta a 'férfiakat'. Ashley, aki eddig csendben ült a helyén, most hirtelen felpattant.
-Fejezzétek már be! Rosszabbak vagytok, mint a nyávogó úrihölgyek, bezzeg ha szájhősködni kell, akkor mind a toppon vagytok! - hadonászott idegesen.
-Jack, ne vágj pofákat - böktem meg, mire a másik kettő kezdte ugyanezt, kifigurázták Ashleyt. A kezdők hibája.
-Még egyszer, csak még egyszer valamelyik.... - kezdte morgolódva Ash, kikapva Wonho kezéből a kardot.
-Emily, te viseld gondját ennek, a tanácskozás végéig egyiknél sem lehet fegyver - erre persze mindannyian nyavalyogni kezdtek, de végül kipakolták elém a fegyverarzenáljukat. Úgy döntöttem, lenyúlok még egy kést és egy pisztolyt Wonhotol, senkinek sem fog feltűnni.
Folytatódott a tanácskozás.

~~~~~~~~~~~~~

-Ügyes voltál ma, lányom - veregette meg a vállam apa mosolyogva.
-Odabent még nem ezt gondoltad - forgattam a szemem.
-Én nem is a felszólalásodra gondoltam - vágta rá, majd kikapta a csizmám szárából a pisztolyt. Ijedten kaptam utána, de látva az elégedett arckifejezését, hamar megnyugodtam.
-Rég kinéztem már ezt a fegyverét a kis rohadéknak - forgatta a kezében, majd nemes egyszerűséggel zsebre vágta. Legalább ennyi eredménye volt a mai tanácsnak, ha már kalózkirályt ismételten nem sikerült választani.
A Gyöngy ott feketéllett a kikötőben, teljes pompájában. Ash és Jack eközben beértek minket, együtt léptünk fel a fedélzetre.
-Hiányoztál - ölelte át a hajókormányt Jack, Ashley pedig felháborodottan nézte.
-Jack, kérlek - nevette el magát végül. A legénységet munkába fogták, mi pedig bezárkóztunk a kabinunkba Ashleyvel. Előkaptam a zsebemből a tokjába csúsztatott kést, és szórakozottan forgattam az ujjaim között. Ash ezt természetesen észrevette, kaján tekintettel vette el tőlem.
-Ez Wonhoé? - kiáltott fel, majd különböző teóriákat kezdett el gyártani, hogy vajon hogy kerülhetett hozzám az a kés. Én igyekeztem leállítani, mielőtt eljut a veszélyesebb vizekre is, de felesleges volt minden próbálkozásom.
-Mikor találkoztatok először? Apád tud róla? Miért nem? Jó, végülis megértem, nem bírja nagyon a gyereket....
-Ashley! - kiáltottam fel, mire Ash ijedten nézett rám.
-Te is hallottad?
-Mit? - ráncoltam a szemöldököm.
-Valaki mászik a hajó oldalán.

William szemszöge

-Jack, szerinted holnap újra behivat minket a kalóztanács?
-Remélem, hogy nem. Különben lesz egy-két kedves tanácsom nekik, hova tegyék a Dalukat - morgolódott, össze-vissza járkálva a fedélzeten, barna tincsei minden fordulatnál szétrebbentek, csoda, hogy a gyöngyök nem verték ki a szemét.
-Ugyan, szerintem hazudott, aki bejelentette, hogy hallotta. Csak azt akarták, hogy királyt válasszunk - feleltem a sötét tengert pásztázva. A Hold a horizont alján kezdett megjelenni, fényes hidat képezve a hajó és a végtelen víz között.
-Hé, az ott nem egy kalap? - mutatott egy lebegő foltra a vízen Jack. Ahogy jobban megnéztem, az tényleg egy kalap volt, méghozzá kapitányi. Hamarosan a lábunk alól a kalap gazdájának szitkozódását is meghallottuk.
-Aigoo~ - ebből az egy szóból tudtuk, kivel állunk szemben.
-Wonho - vigyorodott el Jack, és már rohant is a legénység többi tagjához, hogy bejelentse - elhajózunk.
-Szóljunk Emilyéknek? - kérdeztem, miközben követtem Jacket.
-Nem kell. Rajtaütés szerűen kapjuk el a kölyköt.
-Remek - bólintottam, idegesen körbenézve. Az a mocsok, aki kinézte magának a lányomat, itt van a hajónkon, és fogalmunk sincs, hogy hova bújhatott.

Akárhol lehet.