ÖNKÉNTES | Cameron D. fanfiction

6. fejezet

Reggel, mivel tízre kellett mennünk az ajándékstandhoz fél kilenckor keltünk, hogy kényelmesen el tudjunk készülni és legyen elég időnk letusolni is.
Miután felültem a matracon éreztem, hogy Cameron illata tegnapról rajtam maradt. Mosolyogva elővettem telefonomat míg vártam, hogy Robin is felkeljen. Üzeneteim között megláttam egy ismeretlen nevű profilt, aminek a képe egy kutya volt. Vigyorogva ráböktem és válaszoltam az ő egyszerű "Sziá"-jára.
Mivel láttam, hogy Robin is kezdett felébredezni lezártam a telefonomat és magam mellé tettem. Köszöntöttem barátnőmet, majd elkezdtem kutakodni az aznapi ruhám után. A második, fekete színű önkéntes pólómat és hozzá egy farmer rövidnadrágot választottam. Barátnőm, példámat követve ugyan azt a szettet vette magához, mint én.
  Ruháinkkal a kezünkben indultunk el a tusolókhoz. Egyenként köszöntöttük a mellettünk elhaladó munkásokat, akik már szorgosan csinálták napi tennivalójukat. A tusolóba belépve rögtön ledobáltam magamról a pizsamámat és hosszú, barna hajamat kontyba kötöttem, hogy ne legyen vizes. Beléptem a zuhanyfüggöny mögé és elkezdtem magamra engedni a forró vizet. Nem szívesen mostam le magamról Cam illatát és a tegnap este emlékeit. Vajon igaza volt Nashnek? Tényleg összeillenénk? Nem, nem, nem. Ezt verd is ki a fejedből Annie. Csak egy rajongó vagy.
Miután rendesen letusoltam, felvettem az előkészített ruháimat és visszaindultam a sátrunkhoz Robin nélkül. Nem volt kedvem rá várni és érdekelt higy visszaírt-e az az úgy nevezett "Kutyás Fiú".
Elpakoltam a zuhanyzós cuccaimat, majd ráugrottam matracomra és telefonomat kezembe véve rögtön üzeneteimbe léptem.

Kutyás Fiú: Hogy vagy?
Me: Minden szuper. Ismerlek?
Kutyás Fiú: Hát meglehet, hogy találkoztunk tegnap.
Me: A Magcon koncerten?
Kutyás fiú: Úgy van. És véletlenül A.C. a monogrammom.
Me: Aaron?! Minek van ilyen kutyás profilod?
Kutyás Fiú: Így nem találnak meg a rajongók es marad egy kis magánéletem. Imádom őket, de itt tudok beszélni a számomra fontos emberekkel.
*Kutyás Fiú számára becenevet állítottál be: Aaron.*
Me: Értem.

Óriási mosollyal az arcomon feküdtem a matracomon indulásra készen, még mindig Aaronnal beszélgetve mikor barátnőm bebújt a sátrunkba.
-Na mi ez a nagy mosoly? -húzta ő is vigyorra száját.
-Semmi -legyintettem telefonomból fel sem nézve.
-Bárhonnan felismerem ezt a mosolyt...Ez pasi ügy! -sikított egyet barátnőm izgalmában.
-Nem pontosan. Aaron rámírt -fordítottam felé a telefonom kijelzőjét csak egy pillanatra, hogy a nevet el tudja olvasni.
-Ilyen titkos? -nyúlt a készülék felé, de elrántottam.
-Mi van, ha éppen a te és Hunter közötti kapcsolatot vesézzük? -húztam föl egyik szemöldökömet.
-Nincs köztünk semmilyen kapcsolat -felelte a vártnál ingerültebb hangnembem. -Csak barátok vagyunk. De közted meg Cameron között szinte süt a levegő.
-Robin! -csattantam föl. -Mi egy napja még utáltuk egymást. Majd valószínű, egymásba szeretünk egy pillanat alatt. Ilyen sajnos csak a mesékben létezik.
-De... -kezdett volna bele újabb érvelésébe barátnőm, de nem tudott, mert mutató ujjamat szájához tapasztva elcsitítottam.
-Nincs semmi "de". Sosem fogunk összejönni és pont. Én is csak egy rajongó vagyok semmi más az ő szemében. Menjünk mert elkésünk -keltem fel a matracomról, hogy kimásszak a friss levegőre. Nem akarom beleélni magamat abba, hogy mindenki a csapatban azt várja már, hogy összejöjjünk, amíg igaz nem lesz.
Robin követett és együtt indultunk el a második napunkra. Aznap reggel sokkal többen voltak kint, mint az első napon. A legtöbb ember pihent vagy éppen ivott. Néhányan sétálgattak a fesztivál területén, páran fényképeket készítettek egymásról.
Mikor a standhoz értünk Philip már ott volt és akkor nyitott ki. Üdvözölt minket, majd belekezdtünk az aznapi munkánkba.

Mikor már esteledni kezdett kezdtem fáradni az egész napi munkától és a tucatnyi embertől akiket ki kellett szolgálnom. Az egészre az tett rá egy lapáttal, hogy újra megjelent a tegnap esti pasi. De most józannak tűnt. Megpillantott és óriási mosolyra húzva a száját felém sietett.
-Szia -köszöntött. -Figyelj amiket tegnap mondtam felejtsd el.
-Nehéz lesz -mosolyogtam rá.
-Bár azért adhattál volna egy esélyt és felhívhattál volna -húzta féloldalas mosolyra száját és hajába túrt.
-Nem volt rá időm -hazudtam. Igazából eszembe se jutott.
-És lesz rám időd munka után? -hajolt közelebb hozzám.
-Nem tudom. Legyen? -feleltem.
-Jó lenne -vigyorgott önelégült arccal. -Mikor végzel?
-Hétkor -válaszoltam, majd otthagytam mert két fiatal platina szőke lány tipegett a standhoz. Nem néztek ki többnek, mint 15, mégis a fél seggük kint volt a nadrágjukból és olyan vastagon állt rajtuk a festék, ha valakit megölelnének otthagynák a fél arcukat az illető pólóján.
-Mit adhatok? -léptem hozzájuk.
-Hát két ugyan olyan pólót szeretnénk. De nem tudjuk milyen legyen -sipította a magasabbik lány. A hangja is tökéletesen tükrözi a személyiségét.
-Szerintem jó lesz az a rózsaszín. Olyan cuki színe van -mutogatott az alacsonyabbik a számomra legundorítóbb póló felé.
-Akkor legyen az -nézett rám a magasabbik. -Egyforma pólónk lesz júj -kezdett el ugrálni minkettő miután odaadtam és kifizették a pólókat. Bár ezeket a lányokat gyorsan letudtam, éreztem, hogy agyam egy apró része ez a pár perc alatt is elhalt.
A beszélgető partnerem helye felé pillantottam, hogy ott van-e, de hűlt helyét sem találtam, ezért elővettem a telefonomat és megnéztem, hogy Aaron írt-e. Arcomon újra hatalmas vigyor terült szét mikor megláttam, hogy írt.

Aaron: Amúgy mikor végzel?

Itt lettem falfehér. Arcomról a vigyor eltűnt, helyét aggódás vette át. Ha ő is idejön mikor végzek és az a pasi is akinek még mindig nem tudom a nevét, akkor választás elé kell állnom.

Me: Hatkor.

Muszáj volt hazudnom. Ő sokkal fontosabb nekem, mint az a pasi akinek még a nevét sem tudom.

Aaron: Szuper akkor Cammel elmegyünk hozzátok.
Me: Rendben.

Előre tudtam, hogy ez az este elég érdekes lesz.
__________

Itt is vagyok egy extra rövid résszel, de egy új borítóval. Ha minden jól sül el, akkor még a héten hozok kárpótlásul mégegy fejezetet.
Remélem, hogy tetszett nektek ez a fejezet a hosszát leszámítva. 💕💕