ÖNKÉNTES | Cameron D. fanfiction

1. fejezet

Végre elszántam magamat és nekikezdtem egy Wattpados sztorinak. Remélem tetszeni fog mindenkinek.😄 Jó olvasást!💕
_______________

Mindenem ellenőriztem, hogy elpakoltam-e, majd mikor meggyőződtem róla, mindent elcsomagoltam, átlestem barátnőm, Robin szobájába. Az ajtófélfához támaszkodva mosolyogva figyeltem ahogy bőröndje cipzárjával szenvedett és szinte lesült róla, hogy egyedül semmire se megy.
-Kell segítség? -léptem be nevetve a helyiségbe.
-Hát, lehet jól jönne -vakarta meg tarkóját a hatalmas, megpakolt bőröndre sandítva.
Mellé léptem, majd egy óvatos mozdulattal ráültem a bőröndre majd Robin azzal a lendülettel gyorsan összehúzta a cipzárt és pacsizott velem egyet.
-El sem hiszem, hogy felvettek minket önkéntesnek a Rock in Rio fesztiválra -mosolygott Robin az ágyára lehuppanva.
-Én se. Először úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, de nem hittem benne, hogy felvesznek már azért is, mert úgy leégettem magam az elbeszélgetésen -fogtam fejemet visszagondolva arra, hogy milyen kínos is volt. De nem tehettem róla. Nem tudhattam, hogy az a kislány az elbeszélgetős pasi lánya. Én meg neki mondtam, hogy van kint egy tök vicces kinézetű kissrác, aki nem tudtam, mit keres ott. Utána fel lettem világosítva, hogy igazából lány.
-Na igen az elég vicces volt -nevetett Robin.
-Mikor is indul a gépünk? -haraptam be szám szélét, mert szégyeltem magamat, hogy ma már harmadjára kérdeztem meg ezt, de ez van. Izgatott voltam és ezért könnyen felejtettem.
-Annie Williams! Harmadjára is elmondom, de jól figyelj! Most mondom el utoljára. Negyed háromkor indul a gépünk. Ha mégegyszer megkérdezed kitekerem a nyakadat és megyek egyedül -rázta a fejét Robin,majd átölelt.
-Akkor indulnunk kéne -néztem telefonom kijelzőjére. -Fél kettő van. Húsz perc mire kiérünk, utána remélhetőleg gyorsan átesünk minden ellenőrzésen.
-Oké, akkor kapd fel a cuccaidat, a nappaliban találkozunk
Visszaszaladtam a szobámba és gyorsan végigfutottam a dolgokon amiket vinni akarok a fesztiválra és a repülőútra. Megfogtam a cicás Vans táskámat es beledobtam telefonom, külső akkumulátorom, fülhallgatóm és egy könyvet.
Nem lepődtem meg azon, hogy a nappaliban csak én voltam. Robin sosem a gyorsaságáról volt híres. Elővettem a telefonom és felnéztem Snapchatre. Végignéztem az összes mystory-t mire Robin lebotladozott az emeletről.
-Így mostmár tényleg csak reménykedek, hogy elérjük a gépet -fújtattam szemeimet forgatva.
-Bocsi -húzta el a szó végét. -Jake Paul rakott fel új videót és muszáj volt megnéznem.
-De útközben is meg tudtad volna nézni -tártam szét a karjaimat majd combjaimnak csaptam. -Mindegy -legyintettem -Induljunk! -sikítottam öklömmel az égbe ütve.
Bedobáltuk a bőröndöket hátra, majd én a vezető, Robin pedig az anyósülésre ült. A gázba taposva húsz perc helyett tíz perc lett az utunk a reptérig. Leparkoltam a kibérelt helyünkre és Robint magammal rángatva siettem egyik pulttól a másikig.
-Annie Williams és Robin McCarthy. Nyújtottam át a jegyeket a biztonságiaknak.
-Jó utazást! -nyújtotta vissza a jegyeket.
-Köszönjük. Gyere! -fogtam meg barátnőm kezét és bámészkodásából kizökkentve magam mögött felrángattam a gépre.
-Bocsi, sose voltam még reptéren eddig.
-Én sem, de Robin, majdnem lekéstük a gépet, most nem lehetett nézelődni. Az a te helyed -mutattam egy öreg néni mellé. -Az meg ott azt hiszem az enyém. Ott vagyok ha valami baj van -böktem fejemmel ülőhelyem felé.
Átfurakodtam az embereken és végre kényelembe helyezhettem magamat és négy óráig pihenhetek. Rio jövünk!
-Bocs Jack, dugóba keveredett a taxi -hallottam egy ismerős hangot a biztonságihoz beszélni. -Jó tudom, ez már nem az első. -túlságosan ismerős ez a hang. De nem tudom kihez kötni.
-Szia -szólalt meg most mellettem a hang. Rögtön odakaptam a fejemet. És akkor esett le. Aaron Carpenter.
-Szia -mosolyogtam rá egy kissé nagyra sikerült mosollyal. De csak így sikerült visszafognom a kitörő fangirl énemet.
-Aaron vagyok és én foglak boldogítani egész úton -mintha nem ismerném. Mindent tudok róla és a Magconról.
-Örülök a találkozásnak Aaron. Annie vagyok és szerintem nem fogsz mellettem unatkotni.
-Nem vagyok neked ismerős? -húzta föl egyik szemöldökét. -Mármint a mosolyodból az jön le, hogy ismersz -vakarta meg tarkóját zavarában. Most vagy elmondom neki az igazat vagy rögtön hazudok neki, ami valljuk be nem lenne jó ötlet.
-De Aaron Carpenter nagyon is ismerős vagy -nevettem.
-Hű, te vagy az első rajongó, aki nem támadott le az első pillanatban -boxolt a vállamba -Már bírlak -ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondta volna, hogy eljutottam egy menő fesztiválra szinte ingyen és Aaron Carpenterrel utaztam együtt elküldtem volna melegebb éghajlatra. Most meg itt ülök Cameron Dallas legjobb barátja mellett és éppen utazok Rióba. Nekem mostmár senki se mondja azt, hogy bármi is lehetetlen.
-Ennek örülök. De engem mindenki bír -kacsintottam rá. Jajj Annie, ne add az öntelt ribit.
-És még szerény is! -nevetett, majd én is csatlakoztam hozzá megnyugodva, hogy értette a poénom. -Imádna Cam -Aaron ha te tudnád, hogy Cam már a titkos férjem... -gondoltam magamban, de önkéntelenül elmosolyodtam
-Na mi ilyen vicces? -boxolt újra vállon.
-Ha így folytatod az út végére lila lesz a vállam -nyújtottam rá a nyelvemet, vállamat simogatva.
-Nem is ütök olyan erőset. Ne legyél puding. Gyere inkább csinálj velem egy képet,hogy irigykedjen Cam milyen csajjal utazok.
Lőttünk legalább tíz képet amiből Aaron szerint egy lett elfogadható, mert a többin vagy a haja nem áll jól, vagy a fények nem jók. És méghogy a lányok foglalkoznak sokat magukkal.
-Aaron. Mennyi az idő? -hajoltam telefonjához, hogy megnézzem.
-Mindjárt vége az útnak. Te voltál a legjobb utazótárs. Néha összeugorhatnánk majd, ha gondolod -kacsintott. -Add a telefonodat. Beírom a számomat. Itt az enyém. Írd be a tiedet. -Aaron Carpenterrel számot cseréltem. Alig hiszem el.
-Amúgy miért utazol Rióba? -nézett fel Aaron a telefonomból.
-Nem egyedül utazok -ráztam a fejemet. -A legjobb barátnőmmel Robinnal. Fesztiválönkéntesnek megyünk a Rock in Rio fesztiválra.
-Az nagyon menő -mosolygott. -Hol ül barátnőd?
-Ott az a néni mellett -böktem alvó barátnőm felé.
-Szegénynek nem jutott olyan menő útitárs, mint neked -rázta szomorúságot színlelve a fejét.
-Te miért mész Rióba? Fellépés? -kérdeztem vissza.
-Így van. Holnap este. Csak a többiek már tegnap elindultak, de nekem családi vacsorám volt. De mostmár csöppet se bánom, hogy nem velük mentem -nézett rám kaján mosollyal.
-Hülye vagy -nevettem és most én boxoltam bele a vállába.

Kedves utasaink! Megkezdjük a leszállást! -szólt a hangosbemondóból a végszavunk. Ez azt jelentette, hogy búcsúzkodnunk kellett Aaronnal. Nem gondoltam, hogy élőben is olyan, mint a többszáz videóban, amit láttam róla.

-Hát, szia Annie. Nagyon jó volt megismerni -ölelt meg még mindig mellettem ülve. -Ne feledd. Nekünk mèg találkoznunk kell. Ha nem hívlak hívj te. Bármikor szívesen beszélek veled -nyomott puszit az arcomra
-Szia Aaron -mosolyogtam rá.
Mindketten felültünk a helyünkről és leszálltunk a gépről. Egy utolsó ölelés után szétváltak útjaink és én Robin keresésere indultam.
Mikor minden ellenőrzőponton átmentem, hirtelen egy Robin-fejet véltem felfedezni a rohanó emberek között.
-Végre megvagy! -rohant oda hozzám barátnőm. -Azt hittem itthagytál -nevetett.
-Téged? Sose -öleltem meg.
_________________
Hát itt ez a nagyon érdekes 1.
fejezet. Ígérem, hogy a következő fejezet izgibb lesz.
-Kate S.