Turning Page //Camren//

Broken (1)

"Lauren" Hallottam meg Camila hangját miközben abban a fura szumó jelmezben próbált felállni. Nyújtotta a kezét, én megfogtam, és próbáltam felállítani őt. Esküszöm, csakis Camila képes ilyen idiótaságot művelni. Annyira nevettem rajta, ahogy próbált abban a nagy jelmezben menni. És még így is gyönyörű volt. Ahogy nevetése betöltötte a teret, ahogy próbált "nyerni".

Miután sikeresen meg tudott állni a lábán mosolyogva mentem vissza Dinahhoz, aki belecsípett az oldalamba:

"Elég zizi barátnőd van" Felnevetett én meg szeretettel néztem Camzira abban a fura jelmezben.

"De én így szeretem" Suttogtam.

"Lauren!" Hívott újra Camila mivel újra eltaknyolt, és megint nem tudott felállni.

"Lauren"

Felriadtam az álomból, miközben Camila hangja visszhangzott a fejemben, ahogy a nevemet mondja.

Szívem beleremegett... Hiányzott.

Már három éve nem láttam őt. És nem is fogom...

Végig néztem a szobámon. Körülöttem rendetlenség, tegnap este lusta voltam eltakarítani a dolgokat. Kinézve az üvegfalon az erkélyen észrevettem, ahogy egy sirály fel le járkált a korláton. Nem bírtam őket... Olyan antipatikus állatok voltak.

Kibújtam a francia ágyam fehér paplana alól. Pizsamám egy egyszerű fekete top és bugyi volt. Soha nem komplikáltam túl, hisz egyedül laktam.

Kikerültem a különböző ruhadarabokat a földön, pár üvegszilánkot is. Megláttam az üres vörösboros üveget, és egyből tudtam, hogy valószínűleg a falhoz vághattam a poharat, és ezért szóródtak szét a szilánkok.

Konyhába lépve türelmesen lefőztem magamnak egy kávét, megfogtam az öngyújtóm, és lekaptam a polcról a Malboro-s dobozt. Egyik kezemben a kávéval, másikban a cigivel mentem ki az üvegajtón az erkélyre. Tökéletes kilátás az óceánra. Imádtam Miamit, kár, hogy az utóbbi időben nem sokra emlékszem az itt töltött időből.

Mind az Ő hibája. Túl sok van itt ami rá emlékeztet.

Elhessegettem a tébláboló sirályt, és leraktam a széles, kőből épült korlátra a bögrémet, majd kihúztam egy szál cigit és meggyújtottam. Éreztem ahogy a nyugalom átjár, ahogy a füst és nikotin elárasztja a testem.

A hullámok erősen csapódtak a nyugati sziklákhoz, ámulattal figyeltem a víz erejét. Szembe velem a Nap jóval horizont felett járt, bár még mindig rózsaszínre festette a narancssárga égbolton úszó bárányfelhőket.

Imádtam a Napot. Rá emlékeztetett.

Csak álltam a korlátnak támaszkodva, miközben a kávét kortyolgattam. Cigi füstje az eget szelte, ámulattal figyeltem ahogy a fehér köd száll ki a számból.

Szinte kívülről láttam magam, ahogy ott állok szánalmasan, összetörve.

Fejem enyhén lüktetett, talán a tegnapi alkohol... Viszont a mellkasomban a nyomás egy pillanatra sem szűnt meg. Egyre erősebb lett.

Hiány és szeretet. Akarat. Akartam őt. De... De többé már nem volt itt.

Amikor meggyújtottam a második cigim szinte hallottam a hangját a fejemben, ahogy mondja: "Lolo, ez nem tesz jót neked! Utálom amikor cigizel".

Minél inkább rosszat tesz nekem, annál jobb.

Semmihez nem volt kedvem, de tudtam, hogy a lányok ma jönnek... Lehet fel kellene takarítanom...