She a good girl

New mate | History

Másnap reggel kómásan keltem fel. Magamra aggatva az egyenruhám, a fürdőbe mentem, majd fogat mostam, mert kicsit így is késésben voltam, utána pedig sebesen elhagytam a házat. Ma Erick előbb elment, viszont Cameron szokás szerint ment, mivel neki sem tesije lesz az első, (hogy akkor mi arról fogalmam sincs) így nem volt hajlandó korábban felkelni.
– Szia. -ültem be sietve. Már izzadni is elkezdtem, így egyenlőre levettem a blézerem, majd becsatoltam a biztonsági övet, és el is indultunk. Azaz legalábbis a kocsi, mi csak ültünk.
– Neked is sikerült elaludj? -vigyorgott.
– Ne is mondd. Nem tudom, hogy sikerült. -hüledeztem hitetlenkedve.
Erre felnevetett. Még mindig cuki. Öhm, vegyük úgy, mintha nem mondtam volna semmit.
– Neked mi lesz az első órád, ha nem tesi? -érdeklődtem.
– Töri. -fintorgott. Most én vigyorogtam. – Mi van? -pillantott rám oldalra.
– Nekem is. -mondtam, közben pedig már befejeztem a vigyorgást.
– Ne már. Ez de menő. -vigyorgott most ő.
– Te viszont, hogy kerülsz oda? -csodálkoztam. Eddig nem volt ott egy törin sem.
– Kicsit megváltoztatták az óra rendem. - – Mennyire vagy jó belőle?
– Maradjunk annyiban, hogy nem a kedvencem. -fintorogtam az ablak felé fordulva, hogy ne vegye észre.
– Óh. -emésztette meg, vagy mi.
Erre méregetni kezdtem.
– Ne nézz így, gondoltam felkapaszkodok rajtad. -emelte fel az egyik kezét védekezésképpen.
– Barom! -csaptam meg, ő pedig kicsit félre rántotta a kormányt, én pedig megijedtem. – Cameron! Utállak! -mondtam néhány fokkal hangosabban.
– Ne zavarj vezetés közben. -nyújtotta ki a nyelvét győztesen. Egy morgással jutalmaztam csak.
Épp, hogy beértünk órára.
– Nocsak, Cameron nem késett. -jegyezte meg a tanár, majd engem is észrevett. – Chloé. Örülök, hogy itt vagy. Cameron-t egy kicsit fel kéne zárkóztatni, ha nem lenne probléma, mivel az ő régi osztályával nem jutottunk még el idáig.
– Ö, persze. -feleltem megszeppenve. Én meg a felzárkóztatás, mikor jó magam sem értem. Nekem segíteni ki fog? Cameron csak vigyorgott, én meg visszamorogtam. Igyekeztem kissé kulturáltabb formában, már ha ilyet egyáltalán lehet csinálni. Ha nem, akkor most már igen.
Törin nem ismertem senkit, ezért nem volt padtársam, így most Cameron lett, nagy örömmel.
– Hátsó sor. Csendet! -próbálta a beszédesebbeket elhallgattatni.
– A mai órán, II Elizabeth angliai királynő megkoronázását fogjuk részletesebben kielemezni.
– Egyáltalán ki az? -suttogta oda Cam.
– Ezt most komolyan kérdezed? -suttogtam neki vissza.
– Ja, hogy.. -röhögött ki halkan, de a sátán így is észrevette.
– Cameron, Chloé! -szólt ránk.
Az óráról annyit, hogy Elizabeth koronázása biztos jó volt.
– Illene tudnod, onnan jöttél. -piszkált Cameron, mikor már kifele igyekeztünk a teremből, a következő óránkra.
– Pszt. -de nem bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak.
– Milyen órád lesz?
– Matek, neked?
Vállat vont. – Vagy angol, vagy tudomány. -gondolkozott el.
– Talán, ha megnéznéd rájönnél? -célozgattam. Időközben Erick is ideért.
– Hali. -köszönt Cameron-nak, engem meg átkarolt a vállamnál fogva, és egy puszit nyomott a homlokomra.
Közben Cam is megnézte milyen órája lesz. – Hát egyik sem nyert, nekem is matekom lesz.
– Még gyakorold egy kicsit. -veregettem meg a vállát.
– Kösz. Na megyek kikészítem Ms. Cubin-t. -vigyorgott. Ezzel el is tűnt.
– Mi újság, kicsim? -érdeklődött Erick, míg mi mentünk hátrébb két teremmel.
– Semmi érdekes.
– Sziasztok! -csapódott hozzánk Rach.
– Szia! -öleltük meg egymást.
– Mizu srácok? -csevegett. – Nem lenne gond, ha átülnék Chlo mellé erre az órára? -nézett ránk felváltva.
Erick-re pillantottam. – Rajtam ne múljon.
Szájon pusziltam, Rachel pedig folytatta a mondandóját. – Nincs ma Mrs. Gavin, szóval valami helyettesítő tanár lesz. Elvileg férfi. -osztotta meg velünk mielőtt leültünk a helyünkre.
– Honnan vagy ilyen jól informált?
– Voltam a tanáriban. -vonta meg a vállát, mintha hétköznapi lenne.
– Mi dolgod volt ott?
– Bevittek valamiért. -vonta meg a vállát. Közben bejött a helyettesítő tanár is.
– Lányok. -pillantott ránk, majd a többiekre nézett. – Csendesebben, ha lehet, kérem.
– Ki maga?
– Hol van a tanárnő?
– Mi van Mrs. Gavin-nal? -érkeztek a kérdések.
– Nem tudom. Viszont -csapta össze a két tenyerét. – én csak ma leszek.
Elmondta a nevét, hogy tudjuk szólítani valahogy, ha szükségünk van valamire.
Ezután még volt két unalmas óra, és végre mehettünk enni. Kilyukadt a gyomrom azt hiszem.
Csütörtökhöz híven rizs volt valami kicsit csípősebb szószos hússal.
– Na mizu lányok? -csatlakozott Cameron a hármasunkhoz (én, Erick, Rachel). A csapatunk fiú tagja oldalba vágta.
– Ja bocs, elfelejtettem, hogy te nem az vagy. -kapott oda, ezzel próbálva kivédni az ütést.
– Milyen kis szerény. -cukkolta. – Jó volt az új órád?
– Aha. Boldogítottam Chloé-t.
– Csak a problémát hoztad rám. -játszottam a sértődöttet. Erick-re néztem. – A tanárnő azt mondta segítsek neki. Nekem akkor ki fog?
– Rám ne nézz. -emelte fel védekezően a kezét. – Bocsi, cica, de nekem örülök, hogy nincs törim.
– Mi az, hogy nincs? -hüledeztem.
– Lehetett választani, te nem kaptál lapot? -szállt be a beszélgetésbe Rach.
– Nem?
– Nem lehet, hogy a szüleid kitöltötték helyetted? -kérdezte Cameron, aki kivételesen a társaság legokosabb tagjának bizonyult.
– Lehet.
Közben megvettük a kajánkat, és leültünk a szokásos helyünkre. A többiek már ott voltak. Sosem fogom megérteni, hogy tudnak ilyen hamar végezni, mikor mindenkinek ugyanaddig tart az óra.
– Hogy lehettek ti ilyenkor mindig itt?
– Van ilyen cuccunk, hogy kaja előtt öt perccel eljöhetünk. -mondta vigyorogva Jack. Igen, Jack. A napokban biztosra mentem, hogy az a neve.
– Ez nem ér. -nyafogott Rachel.
– Ugye? -értett egyet Cameron. – Ha már ma kidobtak tesiről, ennyivel kárpótolhatnának. -mondta, közben pedig a fejében már szerintem el is képzelte az egészet.
– Tényleg. Hogy-hogy nem voltál reggel? -kérdte Aron.
– Megváltoztatták az órarendem. Törit kaptam. Lesz még tesim persze, de már nem ugyanúgy.
– Mit szoktatok tesin csinálni? -kezdtem saját beszélgetésbe Erick-kel.
– Ha jók vagyunk focizunk, ha nem akkor meg mindenféle hülye feladatot, ami elég gyakran előfordult, hála Cameron-nak. -itt az említett személyre pillantott.
– Mi van velem? -nézett felénk, meghallva a saját nevét.
– Kérdezte mit csinálunk tesin. -magyarázta Erick.
– Én már semmit, törit tanulok. -vonogatta a vállát.
Erre többen felröhögtek.
A továbbiakban Erick beszélgetett a fiúkkal, én meg Rachel-lel kezdtem el, aki a jobb oldalamon ült, miközben ettünk tovább.
– Te, hogy reagálnál arra, ha megtudnád, hogy a szüleid nem hagytak neked választási lehetőséget? Mikor igazából rólad van szó? -kérdeztem, mert nem tudtam mit gondoljak erről az egészről. Nem fogom őket melegebb éghajlatra elküldeni, pedig úgy érzek. Ez simán lehetett volna az én döntésem. Sőt! Az a papír nekem szólt. Azt hiszem.
– Én biztos csúnyán összevesznék velük. -ingatta a fejét. – De szerintem nem lenne túl jó ötlet. Jobb inkább megtartani a józan eszünket, és leülni, megbeszélni velük, normálisan.
– Igaz. - – Majd... talán jön a mondandóm magától.
– Lehet. -értett egyet. Már végzett a kajával, elkezdett felállni, hogy elvigye. – Nem jössz velem ki?
– De, mehetünk. -mondtam, azzal én is felálltam, a tálcám pedig kitoltam az asztal végére, hogy ott majd felveszem, és úgy viszem el.
– Ejnye, cica. -húzott vissza Erick.
– Igen?
– Csak úgy itt hagynál?
– Gondoltam tudsz élni nélkülem. -vigyorogtam kissé pirosan.
– Nem is tudom. -ezzel megfogta a kezem, és odahúzott magához egy csókra.
– Fúj. -fintorgott Adam röhögve. Eddig észre sem vettem. Csóri.
– Menjetek szobára. -szólt Aron.
– Így van. -bólogatott helyeslően Jack.
– Most már talán megleszek nélküled. -mondta Erick, figyelmen kívül hagyva a többiek beszólását. Azaz kivéve Cameron-ét, aki nem szólt semmit. Vagy megszokta, vagy pedig igen nyomós oka volt rá.
– Majd még úgyis találkozunk. -mondtam, és mentem Rach-el.
– Észrevetted, hogy Cameron milyen csendben volt? -kérdezte mikor odaértünk, ahova le kell rakni a tálcákat, ezzel egyben biztosítva, hogy hallótávolságon kívül vagyunk.
– Mi van vele? Biztos morog még a töri miatt. -de ahogy bele gondoltam a végén kuncogni kezdtem, mire Rachel felvonta a szemöldökét.
– Már többet beszélgettek, mint ezelőtt, ugye?
– Kicsit.
– Mesélj. -követelte.
– Erick-nek tesi volt az első órája, így csak ketten jöttünk.
– Erről beszéltek? Cameron-nak nem az volt az első órája, ezért később jött, ergo veled. -rakta össze a fejében a még számára nem tiszta darabokat.
– Aha, és neki is törije volt. -egészítettem ki.
– Mit csináltatok azon az órán?
– Tanultunk? -kérdeztem vissza.
– Igen? -méregetett gyanúsan, mint aki tud valamit, pedig nem is tettem semmit. Legalábbis rosszat.
– Aha.
– Nem tudom csajszi, félek, hogy valami rossz fog ebből kisülni. -rázta meg a fejét.
– Mi lenne? Adam-mel is fogjuk rá, hogy jóban vagyok. -értetlenkedtem.
– De felzárkóztatnod is kéne Cam-et.
– Nem fogom, én sem értem. Viszont attól még nem értem mi a bajod ezzel?!
– Sokkal többet lesztek együtt.
– Te is sokat lógsz vele együtt! –vágtam vissza.
– Igen, de én eddig sem akartam tőle semmit. Sőt, soha. -sóhajtott.
– Én sem. -védekeztem. – Plusz Erick-kel vagyok együtt még mindig.
– Erick-kel barátokról indultatok. Hatvan százalékban még mindig azok is vagytok.
– Miért pont hatvan?
– Mert ez inkább a barátság fele fog húzni. Na jó, ne haragudj, nem beszélem tele a fejed hülyeségekkel, mert téged ismerve, még a végén egy száznyolcvan fokos fordulatot veszel. -nevetett fel.
Elmosolyodtam. – Igaz.
Két (nem) izgi óra után végre mehettünk haza.
A szokásos helyünknél Erick-kel forró, érzelmes csókkal váltunk el, mivel megbeszéltem Rachel-lel, hogy vele töltöm ezt a napot, és vásárolgatunk, meg ilyesmik. Amolyan csajos nap.
– Szeretlek. -mondtam mikor elhúzódott az ajkaimtól.
– Én is. -mosolygott, majd újra megcsókolt. Puha ajkai most is gyengéden simultam az enyéimre, érzelemmel tele.
Otthon, (ahol se anya, se apa nem volt) miután átöltöztem, (szabadidő rövidnadrág, fehér ujjatlan póló) Rachel írt is facebook-on. Mintha csak tudta volt ezt.

Bezzie💞: Hogy jössz el ide?

Chlo😍: Gyalog?

Bezzie💞: Szüleid?

Chlo😍: Nem tudom..jó lesz nekem a séta

Bezzie💞: Komolyan?

Chlo😍: Igen?

Bezzie💞: Aha, ja. Fogsz te még eleget sétálni nyugi. Na készülj el

Chlo😍: Már igazából kész vagyok

A következő pillanatban dudálást hallottam lentről. Lerohantam felhúztam a cipőm, majd kimentem.
Ezt nem hiszem el? Rachel. Komolyan? Pont őt? Biztos átgondoltad ezt?