She a good girl

Just friends | Past

Másnap reggel kipihenve bújtam ki az ágyamból. Még csak kilenc óra. Fantasztikus.
Miután kipihentem a reggeli fáradalmaimat, lementem a konyhába ennivaló után kutatva, közben pedig találkoztam apával, aminek meg is örültem.
– Jó reggelt -köszöntöttem boldogan.
– Neked is -mosolygott. Mintha telibe küldtem volna egy kis darabbal a boldogságomból. – Gyere reggelizz gyors valamit, mert vissza kell mennünk még az iskoládba, mielőtt dolgozni megyek.
– Oké -szökdécseltem a konyhába, majd gyors elfogyasztottam valami általam reggelinek ítélt kaját és felmentem elkészülni.
Fehér hosszú szárú csőfarmert vettem fel egy fekete ujjatlan pólóval.
A fürdőbe érve megigazítottam a hajam, ami jobban hasonlított egy szénakazalhoz, mint valaha.
Gyors megmostam még a fogam, ami után bekaptam egy rágót majd mentem is le.
Kivételesen szandált húztam. Fene sem tudja mi lelt engem. Apa is furcsállta.
– Te meg a szandál? -nézett rám furcsán.
– Szellőztetem a büdös lábam -feleltem mire mindkettőnkből kitört a nevetés. Ezt én sem gondolhattam komolyan.

Suliba beérve örömmel konstatáltam, hogy ugyan az egyenruha itt sem fog elmaradni. Jó isten, gyere le, hova jöttem én?
Mondjuk sima fekete volt az egész, csak a suli lógója volt az egyetlen ami, úgymond díszként szolgált.
Egy dolog volt amit úgy őszintén utáltam az egyenruhában: a nyakkendő. Mondjuk a blézerrel sem jöttem ki mindig jól, főleg mikor olyan meleg volt, hogy folyott rólam az izzadtság.
Le sem tudtam volna tagadni, hiszen rengetegszer szóltak az előző sulimban miatta. Nem tetszett nekik a különleges nyakkendő-viseletem, amikor persze hajlandó voltam hordani, de az már más téma.
Miután végeztünk a hülyeségeikkel, apa hazadobott, majd sietett a munkahelyére. Anya délelőttös szóval gondolom egy óra körül beállít valamikor. Addig kéne csinálni valami. Na de mit?
Oh, oh, a szobám! Tudtam, hogy elfelejtem. Pedig ahogy kinéz, legszívesebben a közelébe sem mennék, nemhogy még ott lézengjek vagy aludjak.
Nagy nehezen neki láttam.

Mire végeztem már anya is hazaért.
Egy csomó mindent érdekesnek találtam, olyan cuccaim is előkerültek, amiket akár évek óta keresek vagy esetleg csak nem láttam régóta.
– Chloé! Itthon vagy? -kiabált is fel. Még nem egészen nézett ki késznek, de otthagytam. Így is jobban nézett már ki, sokkal.
– Itt -mentem le.
– Nem is voltál sehol a kis barátoddal? Nem volt unalmas egyedül itthon?
– Áh, rendbe tettem kicsit a szobám -mosolyogtam. – Apuval elmentünk az egyenruháért -motyogtam az orrom alatt, de lehet, hogy inkább hallatszott morgásnak. Közben pedig leültem az asztalhoz. Anya csak a fejét rázva mosolygott.
– Elmegyek veszek egy gyors zuhanyt, utána van kedved segíteni főzni valamit? -nézett rám.
– Persze -feleltem lelkesen.
– Remek. Akkor mindjárt jövök -ezzel otthagyott.
Addig felléptem a közösségi oldalakra és végig böngésztem minden érdekes meg nem érdekes posztot.
Hát ettől nem lettem okosabb.

Miután végzett anya, letettem a telefont, majd neki láttunk a kaja elkészítésének, amiből később, miután kész lett, jót lakmároztunk.
Én ezután felmentem a szobámba. Nem kellett sokáig gondolkozzak, hogy mit csináljak, mivel alig ültem le, hogy folytassam, amihez sok kedvem nem lett volna, megszólalt a csengő, amire, mint akit rakétából lőttek ki, szaladtam le majd egy nagy lendülettel, kis híján ki is szedtem az ajtót a helyéről.
– Chloé. Ne olyan hevesen -rivallt rám anya, valahonnan a nappaliból.
– Bocsi -szóltam vissza.
– Szia -láttam meg az ajtóban vigyorgó Erick-et, mire én is mosolyra húztam a szám.
– Nem jössz be?
– Bemehetek -jött be, majd becsuktam mögötte az ajtót és odavezettem a nappaliba, hogy bemutassam anyának, aki miután meglátta, fejben szerintem az esküvőnket tervezte már.

– Egyébként megtudakoltad már, hogy melyik iskolába fogsz járni? -kérdezte Erick, miközben mentünk felfelé a lépcsőn a szobámba.– Nem. Viszont rajta van a francos egyenruhámon.
Beérve a szobámba elterült az ágyamon, majd rádobtam a nemrég említett ruharabot, azaz darabokat, és leültem mellé, ő meg szemügyre vette.
– Ez szexi -vigyorgott én meg csak megforgattam a szemeim. – Hé! -szólt egy fokkal hangosabban, mikor észrevette az iskola nevét a ruhán. – Úgy tudtam! -folytatta. Kérdőn néztem rá. – Én is ide járok. -felelte, mire el kellett, hogy képzeljem őt ilyen, hülye, vacak sulis ruhában. Végül belevörösödtem, mert eléggé szexi látvány tárult képzeletben elém.
– Mi a baj, Chloé? -vigyorgott, mire én megfogtam egy párnát és bele temettem az arcom. – Mi jár abban a piszkos fantáziádban?
– Semmi -motyogtam bele a párnába, szóval nem tudom mennyit érthetett meg belőle.
– Most higgyem is el?
– Aha -emeltem fel a fejem, ami már kevésbe pompázott piros színben, azaz remélhetőleg.
– Chloé, Chloé -mondogatta a nevemet, amitől megijedtem és készültem is menekülni, de Erick gyorsabb volt és leterített az ágyamra, majd addig csikizett, amíg el nem árultam neki, hogy mire gondoltam.
– Azon gondolkoztam, hogy -kezdtem el nyugodtan mikor már befejezte, de azért még nem engedett el, hátha meggondolom magam. – Mi most akkor tényleg barátok vagyunk és ugyanabba az iskolába fogunk járni, te meg nem piszkálsz? -hazudtam. – Vagyis de, zaklatsz, de az már más téma -nevettem fel, mire elvigyorodott, majd visszaváltott az arca komolyra, amiatt amit az előbb mondtam. Tudta ő is, hogy miről beszélek, hiszen elmeséltem neki. Igaz nem mindent és olyan részletesen, de amiről nem tud az nem fáj. Nem de?
– Figyelj -szállt le rólam és leült mellém. Felültem én is. – Itt nincsenek olyanok, akik ilyet csinálhatnának, legalábbis következmény nélkül plusz én is itt vagyok veled, nem fogom hagyni. -simította meg az arcom. Megúsztam, hogy ne kelljen beszámolnom a képzelgésemről, de majd úgyis fogom úgy látni szóval lesz még időm, hogy zavarba jöjjek, ami a mozdulatától így is sikerült és kissé rózsaszínűbb árnyalatot felvehetett az arcom, ezért inkább lehajoltam, mintha szomorú lennék. Bár kicsit az is voltam, de inkább boldog, hogy itt van nekem Erick.
– Köszönöm -néztem fel rá.
– Na gyere ide -nyújtotta ki a kezeit ölelésre, ami jól esett és örömmel fogadtam.