She a good girl

He a good boy

Erick illedelmesen köszönt, majd kicsit feszengve bemutattam neki.
– Veled volt tegnap is a lányom? -kérdezte apa.
– Igen, uram. -válaszolt illedelmesen, amit azért díjazott apa.
– Örülök neki, hogy jóba vagy a lányommal, de a szemed fényénél is jobban vigyázz rá. -mondta, majd elment, mire fellélegeztem. Nem is volt végül is olyan vészes, mint képzeltem.
– Tényleg nagyon félt. -súgta oda Erick. Elmosolyodtam ezen. Tényleg nagyon félt. Azok után ami történt, örülök is neki.
– Én mondtam. -vigyorogtam rá.
Ezután már nem nagyon beszéltünk. Erick lassan ment is haza felé. Bár örültem volna, ha még marad, de apa miatt nem tartottam vissza, aki miután visszajöttem az udvarból le is támadott, amivel sikeresen a frászt is hozta rám, mert nem számítottam abban a pillanatban éppen rá.
– Ki volt az a srác és milyen kapcsolatban vagy vele? -méregetett.
– Mint mondta, Erick a neve és barátok vagyunk.
– Ühüm. -bólogatott. – Még valamit kell tudni róla? Esetleg iszik, cigizik vagy drogozik vagy...?
– Apa. -vágtam közbe. – Örülj inkább te is, hogy egyáltalán szóba áll velem.
– Lányom. -sóhajtott. – Én csak féltelek.
– Tudom apu, de semmi szükség rá. Most már Erick itt lesz, amikor te nem tudsz és megvéd. -próbálkoztam.
– Henry, lassan tizenhat éves lesz a lányunk. Már nem kicsi. Nem fog hülyeséget csinálni. -jött oda anya, ezzel együtt beszállva a beszélgetésbe is.
Ők még egy ideig vitáztak ezen, majd én addig megfogtam magam és elmentem lefürdeni és egyéb szükséges dolgokat elintézni.
A szobámba beérve nagyon nem akart álom jönni a szememre. Próbálkoztam a jobb oldalamra fordulva, át a balra, a fejembe húzva a párnát, sehogy sem akart összejönni. A bárány vagy mi a fene számolgatás sem. Mondjuk mikor?
Ezt megelégelve kinyitottam a szemem és felpillantottam a plafonra, majd egy hatalmasat sóhajtottam. Ideges voltam és fáradt, de a testem egyáltalán nem reagált rá, az még nagyon is fitt kedvében volt. Ó, hogy miért történik ez velem? -gondoltam. Végül addig-addig forgolódtam, míg már nem éreztem semmit, csak nyugodtságot, amit boldogan és mosolyogva fogadtam. Ami az illeti az utána következőket már kevésbé.

Reggel kábán keltem ki az ágyból arra, hogy a szüleim veszekednek, és a holdig kiszaladt a szemöldököm. Még azt is elfelejtettem, hogy nem aludtam este semmit, csak arra tudtam koncentrálni, hogy kiabálnak egymással. Létezik ez egyáltalán? Komótosan lesétáltam, mire már befejezték, de mind a ketten dühös fejet vágtak.
– Itt meg mi van? -néztem megszeppenve. Bevallom féltem, sosem volt még ilyen, most meg ennek köszönhetően nem tudtam, hogy ilyen helyzetben mi is van?!
– Semmi amiről tudnod kéne. -rivallt rám apa, amitől hátráltam egy lépést.
– Lányom pakolj, úgy döntöttem visszamegyünk Londonba. -jelentette ki idegesen anyám. Szinte fel sem fogtam mit mond.
– Nem hallottad? -nézett rám apa bunkón. A szívem szakadt meg.
– Nem akarok visszamenni! -könnyeztem be.
Apa erre csak morgás-szerűséget hallatott, én meg sebes léptekkel felmentem a szobámba, de mielőtt beléptem hallottam amint apám ezeket a szavakat vágja anyámhoz:
– Jobb is lesz, ha elviszed innen ezt a kis kurvát.
Itt kész. Betelt a pohár. Bőgve estem be az ágyamba. Ha rajtam múlna a következő életemig így lennék.
Fél óra után nagy nehezen abbahagytam, majd miután gyors rendbe raktam magam kicsit, átmentem Erick-hez, mire újra elkezdtem könnyezni ahogy beléptem a házba. Nem nyitott senki ajtót és nem értettem, hogy ilyenkor úgy what?
Belépve a szobájába, kissé sokkos állapotba kerültem. Épp valami szőke csajjal volt, szerencsére még volt rajtuk ruha, így is elég kínos és szar napom volt már.
– Öhm, bocs én nem... -kezdtem volna, de félbeszakított.
– Mi van, mit akarsz? -kérdezte kicsit sem kedvesen.
– Hát izé, megyünk vissza, aztán -ismét félbeszakított, amivel ha nem szakította volna félbe a szívemet is, most itt helyben leütöttem volna.
– Aztán, mi? -nézett rám unottan. – Menj inkább szia. -szállt le a lányról, majd konkrétan kilökött a szobájából. A zár pedig kattant egyet. Alig bírtam tartani a könnyeimet hazáig. Hogy tehette ezt? Pedig még ő ígérte meg, hogy nem engedi, hogy újra megtörténjen. Oh, god. Hogy lehettem ekkora naiv picsa? Az első helyes srácnak bedőlök.
Otthon sírva meséltem el anyának, hogy mi történt.
– Apádnak igaza volt. -sóhajtott, mire értetlenül néztem és ez a mondata egyáltalán nem segített a sírásom elállításában. Közben apa is előkerült valahonnan.
– Te meg miért bőgsz? -nézett rám egy pillanatra. Azt hittem már visszatért belé valami érzelem, de nem. Kurvára, de rohadtul nem. Hátranézett anyámra. Fogalmam sincs mit tudtak szemkontaktussal megbeszélni, de a következő pillanatban akkora pofon csattant el az arcomon apám által, hogy a világom is elfelejtettem.

Villámgyorsan pattantak ki a szemeim. Remegtem és izzadtam, mintha épp most futottam volna le a maratont. Még be is könnyeztem. Nyugi, Chloé, ez csak egy hülye, buta álom volt. Minden oké. De nem bírtam, heves zokogásban törtem ki, mire anya nyitott be.
– Chloé, szívem. Mi történt? -jött oda aggódva, közben egy hajtincset a fülem mögé helyezett, hogy ne lógjon bele az arcomba.
– Anya, ti ugye apuval szerettek? -néztem rá könnyes szemekkel. Meglepte a kérdésem, de válaszolt rá gyorsan.
– Persze. De honnan jött ez vagy mi a baj? Mondj valamit!
– Csak meg szerettem volna győződni róla, hogy tényleg csak rosszat álmodtam. -motyogtam.
– Jaj kicsim, gyere ide. -ölelt át, ami kicsit megnyugtatott
Olyan hülye vagyok csessze meg! Komolyan elhittem, hogy valós? Nem hiszem el, hogy egy pillanatig is komolyan, egyáltalán feltételeztem, hogy ilyet tennének. De persze ki tudta volna megkülönböztetni az álmot a valóságtól? Olyan...élethű volt. Na, meg persze akkor ott van Erick is. Rendesen felkavart ez az álom és úgy éreztem, egy jó darabig nem fogok tudni beszélni vele. Nem bírnék a szemébe nézni ezek után. Félnék, meg kellemetlenül érezném magam.
Olyan hülye vagy Chloé. Hiszen ő egy jó fiú. -szólalt meg az idegesítő hang a fejemben, hogy halna már meg vagy essen ki a szeme, vigye el valaki vagy bánom is én. Bármi csak dugulna már be végre.
Mai napra az ágyam nyert meg magának, de fogat mosni azért betértem a fürdőszobába.
Végezve azzal lehűsítettem magam egy kis hideg vízzel, ami jólesően folyt le néhány cseppben az arcomról.
Enni egyáltalán nem volt kedvem. Az álmomra már kezdtem egyre távolabbi emlékként tekinteni.
Viszont a szobám elé érve, anyát pillantottam meg a nappaliban.
– Hát te? -kérdeztem leérve hozzá.
– Nem kellett ma bemennem, ami nem lesz olyan gyakori az elkövetkezendő időben szóval használd ki.
– Nem inkább neked kéne? -néztem rá nevetve.
– Jobban vagy már?
Ja, hogy erre ment ki a játék. Aha, jól van anyuci.
– Aha. -foglaltam helyet mellette a kanapén. – Mit nézünk?
– Nem tudom. -szólt miközben néztük a tévé képernyőjét. Valami borzasztó romantikus, csöpögős, nyálas film ment. Fúj. Fúj, fúj.
– Ezt én biztos nem nézem. -fintorogtam, ezzel nyúltam is a távirányítóhoz, hogy elkapcsoljam. Egyszer csak megálltam.
– Ez jó lesz? -nézett anya.
– Nem tudom, de az a férfi szexi. -utaltam a televízióban lévő orvosra, miközben beharaptam a számat zavaromban és kicsit megpirosodtam. Anya erre felnevetett.
– Tényleg az. -mondta így, miután jobban szemügyre vette. Erre elvigyorodtam, de rám nézve ő is.
– Amúgy, hogyhogy nem kellettél a munkahelyeden? Azt hittem az orvosi állás ilyen éjjel-nappal  szerű. -magyaráztam össze-vissza.
– Most nyaralnak az emberek és úgy tűnik nincs idejük összetörni magukat, vagy akik bent vannak majd el tudják intézni azt a párat.
– Oh, értem.
– Szeretnél ma valamit csinálni?
– Nem nagyon. -húztam el a számat.
– Semmi baj. -válaszolt anyu. – Megpróbálkozok összehaverkodni a szomszédokkal. -vigyorgott.
– Hát sok sikert. -nevettem fel. Nem, nem nevettem ki. Nem az volt a szándékom, de ő is érezte.
Így lett tehát, hogy anya sütögetett valami pitét majd átbattyogott, én meg fel a szobámba.
Sokat gondolkoztam, hogy mit csináljak, de nem jutottam semmire. Végül neki álltam sorozatot keresni, mert amiket nézek épp nem rendelkeznek következő résszel. Mindegyiknél az új évadra várok, amik csak októberben óhajtanak kijönni. Nemsokára találtam is egy tökéletesnek tűnőt. Ugyan az által aki a TWD-t is kitalálta vagy mit csinált, szóval rossz nem lehet. Outcast - helló új kedvenc sorozat.
Egyébként Erick nem is keresett egész nap aminek nem tudtam, hogy örüljek-e, végül inkább nutellába fojtottam a gondolataim. Annyira finom, csak kár, hogy elhízok tőle.