Feel Like Making A Deal With The Devil (Díjazott)

New Orleans

-Ez volna az. Ha megfelel az egyágyas szoba.
-Persze Klaus. Tökéletes.- csapott Klaus vállára Kai,  mire Ő egy elég gonosz pillantást vetett rá.- Jól van na. Azt hittem nem harapsz ezért.
-Jaj de szellemes valaki. Nehogy magad legyél a szellem...vagy rosszabb.
-Jesszus Klaus megijesztesz.
-Az volt a lényeg Malachai.
-Fiúk. Ne már. Már most bosszant ahogy szívjátok egymás vé..oké rossz hasonlat. Ahogyan csesztetitek egymást.
-Jó bocs.-szégellte el magát Kai.
-Engedd meg hogy bocsánatodért esedezzem.-mondta főt hajtva előttem Klaus.
-Bocsánatkérés elfogadva mindkettőtöktől.
Klaus kiment mi meg tusolást követően lefeküdtünk aludni. Másnap reggel kipihenten ébredtem. Kai már nem volt mellettem. Hát kkosontam megkeresni. És akkor meghallottam amint Klausszal beszélget.
-Mivan?-kérdezte Klaus-nem is tudja?
-Nem. De éreztem hogy ami belőle áramlott az valami más. Erősebb. Nem szimpla emberi energia. Ez megrémít. Mi van ha nem tudja használni. Azaz irányítani.
-Nyugi Kai. Meg kell tanítani. De ha nem is tud róla hogy mi van benne akkor nagyobb kárt okozhat. Mondd el neki. Menj és ébreszd fel. Amúgy is késő van már az alváshoz.
-Már nem alszom es valoban jó lenne egy magyarázat. Mi a francról beszéltek?-rontottam be meglepve őket.
-Jesszus. A szívbajt hozod rám.-ugrott ijedtében Kai.
-Joyce. Először is, nyugodj le. Másodszor.. Inkább mondd Te, Kai.
-Basszus nemár Klaus.
-A te csajod.
-Jó oké. Szóval. Amikor a konyhátokban elszívtam az energiád akkor éreztem hogy nem olyan mint egy átlag ember energiái. Sokkal..erősebb..koncentráltabb. Szóval mágikus. De egy normál boszorkány energiáitól is eltér. Teljesen új és érthetetlen. Nem tudom mi az ami benned rejlik de nagyon erős. Nem szabad engednünk hogy elszabaduljon.
-Hogy mi van?-néztem Kaira és Klausra felváltva értetlenül.
-Röviden:van benned valami ami nagyon erős és soha nem tapasztalt dolog.
-Jesszus jöhet még valami?
-Joy..ezt a gyűrűt viseld. Mindig. Barmi történjen is.
-Kicsit korai és elég érdekes lánykérés.-nevettem el magam.
-Klaus. Te jössz.-mondta Kai mire Klaus szívendöfött egy tőrrel. Fájt, de nem történt semmi.
-Mi. A. Fasz?-képedtem el.
Mindenki a terembe jött ahol voltunk. Senki nem hitt a szemének.
-Ez meg mi a franc?-hangzott el mindenki szájából más-más formábam és időpontban a kérdés.
-Halhatatlan vagy...De hogy?-képedt el legjobban Kai.
-Szerinted én tudom?-néztem rá döbbenten-nagyobb meglepetés ez számomra mint neked.
-Jó az jogos. Klaus segíts már. Mi a franc legyen vele? Igazából ha bárkinek bármilyen ötlete van az szóljon bátran.-hadarta kétségbeesetten Kai.
-Kai..nyugodj már le. Nem lesz semmi baj. Nem benned van ismeretlen eredetű mágia hanem bennem. Nem lesz bajod. Senkinek nem lesz baja. Csak kérlek nyugodj le. Ha felkúrsz engem idegileg attól nem lesz jobb.-simogattam meg a hátát.
-Jó okés. Nyugodt vagyok.
Miután megnyugtatta magát közel húzott magához és megcsókolt. Jól esett.
-Jajj menjetek már szobára.-mondta pfujolva Kol, mire Kai provokálva Kolt a fenekemre csapott.
-Hé. Ez nem így megy ám.- mondtam egy Kai arcán csattant pofon kíséretében.
-Jaj. Bébi nyugi.- húzott tovább.
-Kai én nem tudom mi az ami bennem van,de az fix hogy rajtad fogom tesztelni ha folytatod. Szóval én a helyedben abbafejezném.
-Jólvan. Nyugi van Joy.
-Inkább gerlicéim azon agyaljatok, hogy hogyan tapasztalhatja ki Joy erejének hogyhasználatát. Hasznos lehet számunkra ha utólérnek esetleg, és nem tudhatjuk mennyi időnk van addig, szóval mihamarabb neki kéne állni. - szakította meg civakodásunkat Klaus.
-Igaz is. Hogy a francba álljunk neki? Nem tudom hol és min tesztelhetné.-mondta Kai elgondolkodásra utaló hangsúllyal - ha nem tudjuk mi az ami Joyce-ban lakozik akkor hogy tesztelhetnénk?
-Nem tudom, de lehetne hogy előbb bármi energiát bevigyek a suervezetembe? Csak mert bő fél órája cseverészünk, és én ezalatt egy csöppet megéheztem. Szóval nem tudom ti mit szoktatok reggelizni, de én valami szendvicset szívesen bekapnék. És nem túlzottan vagyok otthon ebben az egyébként csodálatos házban...szóóval ha valaki esetleg. Na azt megköszönném.
-Ohh. Bocsánat. Eszembe se jutott.-mondta Klaus.-nem messze van egy kávézó. Menjetek oda reggelizni. Kai tudja hol van.
-Köszönöm. Kai. Akkor menjünk. Éhen halok.
-Várjatok!-szólt Freya-teszek rátok egy rejtő igét. Senki nem fog felismerni titeket. És találjátok ki más nevet. Úgy lesz teljes.
-Rendben. Tom mehetünk?
-Persze, Taylor!-mondta Kai mire csúnyán néztem rá.
-Tudod hogy utálom ezt a nevet.
-Jaj. Bocsi. Azt hittem ha én Tom akkor te...jó bocs.
-Egy: eleve nem voltak egy álompár, kettő: már szakítottak, három: sosem engedném hogy felvegyél egy "I ❤ J. S." felirattal ellátott pólót.
-Okés akkoooor. Mia?
-Tökéletes. Rövid, könnyen megjegyezhető.-mondtam es átöleltem Kait.
Kimentünk a csodálatos boltíves kapun és mintha másik világban lennénk. Enyhe változás volt Mystic Falls-hoz képest. Jazz szólt mindenütt, ki se értünk az egyik utcazenész hallótávjából, már kapásból két másik hallatszott. Csodálatos város, csodálatos épületek, zene és mennyei kaják. Beültünk a kávézóba amit Klaus említett és megreggeliztünk.
-Légyszi, sétáljunk utána egy kicsit. Mindig erről a városról álmodtam és most itt vagyok. Bármily szükséges is volt itt vagyok és akkor már felfedezném minden zeg-zugát.
-Rendben. Ha erre vágysz akkor természetesen menjünk.-mosolygott édesen Kai.
Úgy is lett. Sétáltunk egy elég nagy kört és Kai elvitt egy temetőbe. Lafayette.
-Mit keresünk itt?
-Találkozunk valakivel aki megpróbálja kideríteni, mi lakozik benned.
-Mégis kivel? Mi jöhet még? Faunok? Jó bocs ez köcsög volt.
-Egy Davina nevű boszilánnyal aki az itteni koven régense.
-Jó de mi az a régens és a koven? Érthetően beszélj légyszi.
-A koven az egyfajta boszorkány "falka". Olyan egység, mint a farkasoknál. A régens meg olyan mint a farkasoknál az Alfa. Így megvan?
-Ááh. Értem. És akkor ő gondolom valami hiperszuper varázserővel rendelkezik.
-Pontosan. Nagyon erős. És talán meg tudja mondani milyen erőd van. Esetleg meg is taníthat a helyes használatára. A temetőbe bármikor kijöhetünk gyakorolni. Itt nem ártasz senkinek. Max a holtaknak.
-Nagyon vicces vagy. És hol van ez a Davina?
-Gyere. - mondta Kai és kezemnél fogva vezetett.
Egyhamar elértünk a kripta bejáratához ahol egy gyönyörű szép fiatal lány fogadott minket.
-Üdv. Davina Claire vagyok. Ti kik vagytok és miért jöttetek?
-Heló. Malachai Parker vagyok. Energiaelszívó boszorkány. Ő itt a kedvesem, Joyce Summers. Pontosan nem tudjuk mi. Ebben szeretnénk a segítségedet kérni. Kol Mikaelson küldött ide. Azt mondta te biztosan tudsz és fogsz is segíteni.-mondta Kai, és a Kol Mikaelson névre Davina elmosolyodott. Aham. Ezek szerint együtt járnak. Ez az a fajta mosoly volt.
-Kol? Rendben. Gyertek beljebb.
Mikor beléptünk leesett az állam. Csodaszép volt belül. Gyertyák mindenütt, mindenféle mágikus cuccok.
-Pontosan mik a tünetek?-kérdezte Davina.
-Pontosan annyi hogy mikor elszívom az energiát belőle alkot nem is azt érzem, mint egy embernél és nem is azt amit a boszorkányoknál. Valami egészen mást ahhoz képest is, amit vámpíroknál vagy akár farkasoknál érzek. Valami sokkal koncentráltabb,  és erősebb.
-Hűha. Ez nem hangzik túl jól.-mondta Davina döbbent arccal.