Feel Like Making A Deal With The Devil (Díjazott)

Egy ágyban az ördöggel

Reggel mikor felébredtem mellettem feküdt az ágyban. Nem pánikoltam be, hogy mi a picsát keres itt. Lementem a konyhába hogy csináljak valamit reggelire. Otthonosan mozgok bármely konyhában. Főztem kávét, és sütöttem palacsintát, majd felvittem a szobába és felébresztettem.

-Kai. Kai. Kelj fel.- szólongattam halkan és egyre hangosabban.

-Jó reggelt Joy! Édes vagy hogy csináltál reggelit.

Gyorsan bekapta a reggelijét es felkelt az ágyból. Akkor tudatosult bennem hogy egy szál boxerben van. Jesszus en még nem láttam olyan izmos lábakat és olyan gyönyörű kockákat, a karjáról nem is beszélve. De mikor rámnézett elkaptam a fejem, ciki lett volna ha azon kap hogy bámulom.

-Elmegyek tusolni.

-Rendben Kai.

-Velem tartasz? - mosolygott kacérul.

-Hogy mi?- próbáltam leplezni meglepettségem és zavarom, így elég flegmára sikerült a mondat.

-Jól van csak vicceltem..dee haa akaarsz...akkor esetleg..nem..nem? Na..mindegy.

-Ó ha tudnád.-mondtam miután elindult.

-Tessék?

-Semmi.

Amíg ő tusolt én elmélkedtem. Miért van az hogy nem érzek gyászt? Persze, sajnálom..de mégse annyira fájdalmas, mint Anya halála volt. Bár ő elég sokat szenvedett a rák miatt, és én ezt végignéztem. Ez lehet az oka? Kai miért hozott magával? Mi van Kai kezében? Mi ő egyáltalán? Mi ez a vonzerő benne? Miért érzem úgy hogy alig tudok neki ellenállni? Miért volt nehéz nemet mondanom a közös tusolásra? Egyáltalán mi ez az egész? Mi van velem? Félek, de lövésem sincs, mitől. Rossz az előérzetem azzal kapcsolatban hogyha vele maradok. De közben bennem van az, hogy különben meghalok. Nem tudom mit kéne tennem.

-Joyce..Joyce... Joyce jól vagy?-hozott vissza az elmélkedésből Kai, ahogy megsimitotta a vállam.

-Jól igen.-mosolyogtam rá, majd lejjebb pillantottam és azt láttam hogy meztelenül áll mellettem, egyik kezével takarva amit kell.-Te pedig pucér.-kaptam el egyből a tekintetem.

-Igen. Tudod kértem hogy add be a törölközőmet a szék támlájáról, de mivel nem reagáltál sokadszorra sem, kijöttem megnéztem mi a bajod. Azt láttam hogy az ágy mellett ülsz térdeden összekulcsolt kézzel így kicsit megijedtem.

-Bocsi.. Csak elgondolkodtam.

-Mégis min tudtál így begubózni?

-Hosszú. Hagyjuk. Én is letusolok.

-Okés.

Tusolás közben csak arra gondoltam hogy miért voltam olyan hülye hogy kihagytam a vele való tusolást. Basszus..nem kértem tőle törölközőt.

-Kai! Hallasz?

-Igen? Mondd.

-Ööö kínos szitu, dee tudnál hozni nekem egy törcsit?

-Vártam mikor szólsz.- lépett be az ajtón törölközővel. A zuhanykabinon át ugyan nem láthatott semmit de mégis kínos volt.

-Eeejha. Szép homokóra.-mondta hangján hallhatóan mosolyogva.

-Ööö.. Köszi..?

Hallottam ahogy az ajtó becsukódik és kilestem mert nem bíztam benne. Miután megbizonyosodtam hogy nincs ott folytattam a fürdést. Mikor kimentem a fürdőből Kai sehol nem volt így nyugodtan ledobtam a törcsit, elővettem a ruháimat és felöltöztem.

-Köszönöm a műsort.-hallatszott mögöttem Kai hangja.

-Jesszusom.. Te perverz disznó!- röhögtem el magam és nekimentem Kainak. Elkezdtem ütni, miközben ő magához szorította csípőm, és csak állt. Arca egyre közelebb került enyémhez, ahogy fokozatosan leálltam az ütögetéssel. Mosolyom is lelankadóban volt. Ő csak bámulta a számat. Kínosan éreztem magam. Egyre közelebb és közelebb került ajka az enyémhez. Majd végül összeért. Puha meleg ajka mintegy bekebelezte az enyémet. Isteni érzés volt. Az első. És nagyon jó. Szenvedélyesen csókoloztunk majdnem egy percig. De sajnos minden jónak vége szakad, ígyhát ennek is. Utána ebédig nem szóltunk egymáshoz. Egyikőnk sen tudta mit mondjon. Ebéd után Kai megköszönte a kaját es felállt az asztaltól.

-Joy..van egy olyan apró probléma hogy a házatok robbanása miatt keresni fognak. El kell tűnnünk. Messze.

-Hát. Mi? Dehogy! Miért menekülnénk? Nem csináltunk semmit.

-De ha megtalálnak kinyírnak!

-Kik? Kai mondd el kik!

-Nem akarod tudni.

Még pár percig veszekedtünk de nem emlékszem miről annyira elborult az agyam. Csengettek. Én elindultam az ajtó felé.

-Ne. Joy! Ne csináld!-mondta, de én már kinyitottam.

-Hello Joyce!

-Szia Matt.

-Te itt? Miért?

-Hát tegnap este átjöttem, mert a szüleinknek üzleti megbeszélése volt így elkülönültek a gyerekek es a felnőttek.

-Értem. És nem tapasztalatok olyan gyanús dolgot például hogy Kai szülei nem jöttek haza?

-Hát. Úgy beszéltük meg, hogy maradnak ameddig maradnak és valószínűleg Mr. es Mrs. Parker is igaz akkor.

-Hát. Többé nem isznak. Sajnos. Részvétem mindkettőtöknek. Tegnap a házatok felgyulladt. Bennégtek mindhárman.

Kai szeme is és az enyém is kikerekedett.

-Hogy mi? - kérdeztük majdnem egyszerre.

-Sajnálom Joyce. Kai.. Nem különben.

-Úristen!-kezdtem színészkedni-Ez nem igaz. Nem. Nem. Ezt nem hiszem el.- mondtam lerogyva a kanapéra, magammal húzva az engem átkaroló Kait.

-Donovan ez komoly?-csatlakozott a beszélgetéshez Kai- de mi történt?

-Azt nem tudjuk, csak azt hogy három halálos áldozat van. A szüleitek.

-Istenem.-mondtam elhaló hangon.

-Basszameg.-mondta Kai - Köszönjük Donovan. Magunkra hagynál? Bocs csak...érted.

-Ohh.. Persze. Bocsi. Részvétem mégegyszer. Sziasztok!

-Szia Matt. Köszönöm.

Mikor kiment még egy kicsit játszottunk, de nem sok idő múlva felrohantunk Kai szobájába és elkezdett pakolni.

-Joyce. Keress pár pólót, inget, pulcsit gatyát vagy amit csak akarsz a szekrényemben.

-Okés.

Előszedtem ami kellett, és oda tette ma bőröndje mellé az ágyra. Tíz perc alatt összepakolt, én addig készítettem egy-egy szendvicset, elraktam és elindultunk. Arról lövésem sem volt hogy hova megyünk, csak mentünk. Elhagytuk Mystic Fallst és szabadnak éreztük magunkat. Meglátjuk hogy alakul. De kiélvezzük amíg lehet.