Formula 1 Never Give Up

Teljes szívemből utállak!

-Na, hát köszi, hogy kibírtad. -Nyom egy puszit a fejemre, ami elég váratlanul ér.

-Ja, nekem is tetszett, csak félelmetes volt.

-Az tuti. -Nevet fel, és távolabb rakja a laptopot. -Egyedül hagyhatlak? -Húzódik el, és feltérdel az ágyra.

-Nagylány vagyok már. -Nyújtom ki a nyelvem.

-Attól még beszartál tőle. -Biccent a gépem felé nevetve.

-Na, húzzál innen! -Nevetek én is, és neki dobok egy párnát. -Jó éjt.

-Neked is. -Áll fel. -Akkor holnap jön az unalom. -Húzza el a száját.

-Figyelj, elmegyek helyetted az interjúkra. 

-Nem kell. -Néz rám. -De értékelem. 

-Dani! -Állok fel én is. -Szarul vagy, engedd, hogy segítsek. -Lépek közelebb hozzá. -Annyira jó vagy hozzám. -Nézek le a földre.

-Borsó. -Simítja meg a vállam. -Te csak maradj nyugodt. -Emeli fel az arcom. -Meg ugye, az a taktika amivel Lewist fenyegetted... van egyáltalán? -Kacsint.

-Még szép. -Kacsintok vissza. -És tuti siker. 

-Elmondod? -Ül le az egyik kanapé karfájára.

-Majd holnap a csapattal együtt megismered.

-Naa, ne csináld már!

-Jó, akkor mondom... -Forgatom a szemem, és lelököm a kanapé ülő részére, majd én is helyet foglalok a másikon. -Na, szóval. -Teszem a kezem a dohányzóasztalra. Ehhez az kell, hogy egymás mellől rajtoljunk, vagy legalábbis közel egymáshoz. Tegyük fel, hogy te vagy előttem. -Szorítom ökölbe a bal kezem. -Én vagyok a jobb kéz, na szóval a rajtnál hamar kialakul melyikünknek sikerült jobban, de aki előrébb kerül bevárja a másikat. 

-Tehát egymás mögött kell lennünk szorosan.

-Igen. -Bólintok. -Utána a hátsó utazik a másikon, és körönként változtatjuk a sorrendet, persze ha valamelyikünk jóval gyorsabb az marad elől, de a másik szorosan mögötte kell hogy legyen. Ezzel a megoldással felszökünk, mint a talajvíz. Utána jön a nagyobb munka. Elérjük az előttünk lévőt. Mondjuk Lewist. Akkor, mivel ez a pálya elég széles hozzá egymás mellé megyünk, két oldalról támadjuk, megpróbálunk egyszerre előzni, persze a gyorsabbnak kel előbb kezdenie, hogy ne érjünk össze. Miután mindketten elé kerülünk újra jön a helyátadós utazás, és ezzel meglépünk előle, főleg, hogy ugye a folytonos helyátadás miatt nem tud majd normális manővereket csinálni. És így kell kicsinálni a mezőnyt. Érted?

-Igen, de... ezt hogy?

-Ez életem munkája. -Nevetek fel. -Amúgy túraautóban volt elmélet, de nem minden pilótával lehet megcsinálni. Most gondolj bele, te csak úgy odaadnád a helyedet? Nem. De szerintem mi meg tudjuk csinálni.

-Veled sima ügy. És ha meg van az első két hely?

-Na, igen... akkor jön a csapat. Ha megfelel a sorrend akkor utána verseny, vagy a pontokból kiindulva... esetleg leszakadunk, utána gyors kerékcserék, és utána a verseny. Na, de tetszik? Ha visszaesünk valamiért ugyanúgy ez lép életbe.

-Mesteri. -Mosolyog lenyűgözve Daniel. -Borsó... nagyon fasza vagy! -Nevet fel, és feláll. -De megyek aludni. Ezt az estét meg kell emésztenem. 

-Ja. -Mosolygok én is, és kikísérem az ajtóig.

-Jó éjt. -Ölel át.

-Neked is. -Suttogom, és ahogy az Ausztrál mellett elnézek Kimit látom, aki magasra húzott szemöldökkel rángatja a vállát.