Taehyung POV
Nem igazán hallottam tisztán minden egyes szavukat, hisz kicsivel messzebb voltam tőlük. Sajnálatos módon nem mehettem közelebb, hisz akkor tuti lebukok, normális magyarázatom pedig úgysem lett volna. De még így is, a lényegesebb dolgokat sikerült kiszűrni. Mondjuk, fogalmam sincs, ki lehet az a Rap valaki, vagy Kyung... De egy biztos; amiről ez a két fura alak beszélt, nem holmi játék. Valahol számítottam is rá, hogy ezek a srácok nem egyszerű esetek. Látszott rajtuk, meg hát jó szemem is van az ilyenhez. Aztán ott voltak a fegyverek, a füstbomba meg mi egyéb, amik szóba jöttek. Tisztára úgy hangzott, mintha bandaháborúra készülnének, akárcsak egy filmben. Nem is tudom, miért vagy hogyan, de izgalmasan hangzott, kezdtem egyre kíváncsibb lenni. Talán... mi lenne, ha kideríteném, mi fog történni? Vagy... mi van, ha tényleg egy összecsapás kellős közepébe készülök belevetni magam? Veszélyes. De ezzel meg tudnám mutatni, hogy nem vagyok gyáva, és igen is senkisek sem vagyok a lábtörlője! Ezzel akár bizonyíthatnék is. Lelkesedésem egyre jobban elborította a még józan eszem, de mellkasomban egyre csak dübörgő szívem egyre csak azt kiáltozta: Tedd meg! Menj velük!
Eddig ez oké is volt, de mit is képzeltem? Hogy csak úgy odamegyek hozzájuk, és egy ezer wattos vigyor után hozzájuk vágom, hogy "Hali, igazából kihallgattalak titeket, mer' miért ne? Tudom, hova készültök, vigyetek engem is!" Haha, persze. Még ha el is vittek volna, akkor max. egy sikátorba, ahol lepuffantanak. Bizony ám, kinéztem belőlük, ezek után hogy a francba ne?! Alaposan eltávolodhattam a valóságtól, mert mire felkaptam fejemet a félig nedves padlóról, addigra a hármas asztalnál ülő kerti törpe meg a társa már készültek felállni, sőt már az egyik munkatársam is ott állt mellettük a tálcával. "Ajaj, nem hagyhatom őket elmenni. Mit tegyek?" Agyam hamar megoldásért kezdett el kutakodni. Ekkor mentek el mellettem. A kisebbik, aki még nagyjából tíz perce engem sértegetett, visszafordult, s másodpercek tört része alatt, utoljára csak azért is végigstírölt tetőtől talpig. Nem igazán volt időm reagálni, tudtam, ha most nem megyek, ez a lehetőség örökre elúszik előttem.
- A faszba is már! - kissé dühösen csaptam vissza a rongyot a vödörbe. A csattanásra páran fel is figyeltek, többek közt egyik felettesem is. Bele sem telt negyed percbe, már ott is volt mellettem. -Tae, mi a baj? - mire mellém ért, bal kezét jobb karomra helyezte. MIVAN? EZ MOST LETAPIZOTT?! Amint belém csapott a felismerés, elrántottam karom a közeléből, s öklöm alaposan viszketni kezdett. Minden mindegy alapon úgy döntöttem, engedek már rég bennem raboskodó indulataimnak, így bal horgomat örömmel ismerkedtettem meg a mellettem álló állkapcsával. Istenem, de jó érzés volt!
- Neked csak Taehyung, paraszt! - máris lekaptam magamról a már régi, kissé megviselt köntösöm, és belevágtam a vízzel teli vödörbe. Fejemet felszegve hagytam el a kávézót. Még szerencse, hogy semmi cuccomat nem szoktam hozni a munkába. Hatásos, és felejthetetlen kilépőt akartam. Asszem, ezt meg is kaptam, nagy örömömre. Azt hiszem, még csak most jöttem rá, milyen szar hely is volt ez. Nem is értem magam, hogy bírtam eddig. De ez mostantól a múlt. Nem érdekelt semmi és senki, végre elkezdhettem azt csinálni, amit akartam! Büszke voltam magamra, gondolatban még vállon is veregettem magam. Ideje volt már kilépnem a komfort zónámból.
Mielőtt még hivatalosan is "kiléptem", megjegyeztem, merre ment az a két alak, így gondolkodás, teketóriázás nélkül megindultam utánuk. Ugyebár délelőtt volt, mindenki munkába volt, a megszokotthoz képest, kevesebb volt az ember. Nem is kellett sok idő, szemeimmel újra fel véltem fedezni "áldozataimat". Félmosolyra húzva számat kezdtem el tisztes távolságból követni őket. Elhatároztam, kerül amibe kerül, de én akkor is velük tartok. Hogy megbántam-e, amit tettem? Nem igazán, csak is a szívemre hallgattam.
Jimin POV:
Csendesen sétálgattunk egymás mellett, az egyre melegebb időben. Sokszor gondolkoztam el azon, hogy, vajon hogyan is jutottam ide? Hiányzott valami az életemből vagy egyszerűen csak hajszoltam a hatalmat, ami ebben a világban talált meg engem? A hatalom, a pénz, de legfőképpen a félelem amikor kiejtik a nevem. Ez tetszett a legjobban.
- Jin... - szólaltam meg magamhoz mérten halkan. Rám emelte sötét tekintetét és bólintott. Befordultunk az utcánkba és Jin megszaporázta a lépteit. A ház fehér falai rikítottak, az enyhe napsütésben, ami az eső után köszöntött minket. A nagy tölgyfa ajtóhoz léptem, majd benyitva az épületbe, eltűntem a folyosókon.
- Jimin! - hallottam meg a hangját, amely végigsöpört a sötét folyosón. - Végre visszajöttél... - súgta a fülembe, átölve a derekam. Megnyaltam kiszáradt ajkaim, és egy kuncogás kíséretében, én is suttogni kezdtem:
- Csak nem játszadoztál? - Yoongi az ajkaimra mart, majd lihegve elvált tőlem. Éreztem a számban a vér vasas ízét, de nem érdekelt. Szó nélkül betolt a legközelebbi szobába ahol csak egy hatalmas vörös lepedővel letakart franciaágy volt. Hamar a puha selyemanyagon találtam magam, szemeim sötétséget kémlelték. Yoongi szerette a furcsa vagy épp beteges dolgokat, én pedig nem álltam ellent az ilyeneknek. A következő pillanatban egy apró csengettyű hangja szakította meg a szoba csendjét. A csilingelő hang egyre csak közelebb jött hozzám végül a nyakamra fonódott nyakpántként. Yoongi lehelete a nyakamat égette, míg rám kötötte az új "ékszerem". Elhajolt tőlem, de mikor felemelte az állam, a nyakpánt hangosan csilingelt egyet.
- Ez pont illik a hangodhoz... - tapadt újra az ajkaimra, felszakítva a gyógyuló félben lévő sebeket. Ujjai elkalandoztak a ruhám alá. A hideg végigfutott a gerincemen, ahogy hozzámért. Átkaroltam a nyakát, közelebb vonva magamhoz.
- Mit keresel itt?! - hallatszott egy üvöltés, majd egy még hangosabb sikítás. Yoongi felkapta a fejét, és egy mozdulattal rántott magával a földre.
- Nem hiszem el... - morgott magában, mire felnevettem.
- Majd ha ezt elintéztük, akkor folytatjuk... - simogattam meg az arcát. Kinyitotta az ajtót és velem együtt a folyosón lévő emberekre pillantott.
- Ki ez? - nézett végig hidegen a földön fekvő fiún, mire bennem megállt a lélegzet is. Ez a srác volt a kávézóból..
