II. évad 7. rész

450 28 1
                                    

Kimi

A dühtől alig látva rohantam végig a szálloda folyosóján.

Mikor Anna felemelte a kezét és megláttam rajta a gyűrűt, törni-zúzni szerettem volna, de nem tehettem. Nem akartam megijeszteni a gyerekeket, akik a másik szobában voltak.

Lefékeztem a keresett ajtó előtt és bedörömböltem. Mikor nem nyílt ki azonnal, még erősebben kezdtem ütni az öklömmel.

- Jövök már! - hallottam meg a barátom hangját. - Annyira tudtam, hogy te vagy - sóhajtott fel lemondóan mikor kinyitotta az ajtót. - Bejössz? - állt félre, de már toltam is arrébb.

- Van valami töményed? - kérdeztem köszönés helyett.

- Ó-ó - nézett rám elkomorodva - mi történt? Nem jöttek el? - kapta el a kezemet, mikor kinyitottam a minibárt azzal a céllal, hogy kifosszam a tartalmát. - Holnap időmérőd van - csukta vissza az ajtót.

- Leszarom - vágódtam le a kanapéra és a fejemet hátradöntve behunytam a szemeimet. - Kell valami amitől lehiggadok - morogtam.

- Nem hiszem, hogy a pia megoldaná a dolgot, de egy edzés talán igen - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Menjünk - sóhajtottam és már álltam is fel. - Most meg mi van? - kérdeztem idegesen Marktól, aki megkövülten bámult rám.

- Soha, ismétlem soha nem láttalak még annyira kibukva, hogy önként bevállalj egy plusz edzést - meresztette rám a szemeit. - Most már tényleg megöl a kíváncsiság, hogy mi történt?

- Eljegyezte - köptem ki a szót, mintha méreggel lenne átitatva.

- Basszus, sajnálom - tette a vállamra a kezét, de lesodortam.

- Ne, csak ezt ne - néztem rá fenyegetően - nem kell sajnálni. Valamit tennem kell, hogy visszaszerezzem.

- Kimster, nem akarok köcsög lenni, de szerintem talán már nem kellene erőltetned...

- Fogd be! - mordultam rá. - Eddig te is támogattál a tervemben, hogy visszakapjam, akkor most mi változott?

- Talán csak annyi, hogy menyasszony lett? Lehet, hogy utálni fogsz, de muszáj megkérdeznem - nézett rám lesajnálón. - Mi van, ha tényleg szeretik egymást?

- Ugyan már, az a buzi önmagán kívül senkit nem szeret - sétáltam az ablakhoz. Gyönyörű volt a kilátás, de én ezt most egy cseppet sem élveztem. - Miért nem tud egy modellt vagy egy színésznőcskét kifogni magának? - szaladt ki a számon. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy majd én keresek egyet és ráuszítom a portugálra, de nem akartam Anának fájdalmat okozni, ezért azonnal el is vetettem. Mert mi van ha tényleg szereti?

Soha nem éreztem még ilyen üresnek magam. A terveim egy szerető családról lassan szertefoszlani látszottak. Megtörve ültem vissza a helyemre és arcomat a kezeim közé rejtettem.

- Nem tudok beletörődni - nyögtem fel fájdalmasan. - Mióta találkoztunk, nem vagyok képes más nőre ránézni - vallottam be.

- Baszd meg! - hördült fel Mark együttérzőn. - Ezt eddig egy szóval sem említetted.

- Minek mondtam volna, hogy kiröhögj? - vontam meg a vállamat.

- Nem röhögtelek volna ki - húzta fel az orrát, majd elvigyorodott. - Na jó, talán egy kicsit.

- Kapd be!

- Hát kérlek ennyi önmegtartóztatás után elhiszem, hogy szeretnéd - cukkolt, de tudtam, hogy csak ezért teszi, hogy jobb kedvre derítsen.

Las Puertas de InfiernoWhere stories live. Discover now