-Internal Pain- {l.h} BEFEJEZETT

-part21/2-

-eslő randevú-

Kopogtak az ajtómon. Luke az. Szívem a torkomban dobogott...már megint.
- Szia! Mehetünk?- nyitottam ki az ajtót.
- Szia..menjünk!- válaszoltam Lukenak.
- Na és hova megyünk?
- Mit szólnál, hozzá, ha megmutatnám neked a kedvenc helyen a városban?- kérdezte.
- Legyen!- mondtam.

...

Úgy 10 perc séta után a partra értünk. Egész úton beszélgettünk és úgy éreztem, hogy sosem voltam még ilyen boldog. Nem zavart ahogy mások rámnéznek a külsőm miatt..Luke elfeledtette velem a gátlásaim.

- Na, hogy tetszik?- kérdezte miközben a vizet néztük.
- Tökéletes.
- Mióta érzel irántam valamit?- kérdése hirtelem ért.
- Hogy mióta? Amióta majdnem először csókolóztunk.
- Az óriás keréken?
- Igen. Na és Te?
- Miután megismerkedtünk jobban..tudod..mikor a húgodék..
- Igen, tudom. Várjunk csak! Olyan rég óta?
- Igen..csak még magam sem tudtam hova rakni az érzést!
- Eszünk egy fagyit?
- Enni akarsz fagyit?
- Igen úgy megkívántam!
- Örülök neki..akkor gyere keressünk egy fagyist!- mondtam majd ujjainkat összefűzve megfogta kezem és elindultunk. Wíí! Csak most esett le mit csinált az imént..jelenleg Luke Hemmingsel sétálok kézen fogva..oké..Emma nyugi!
- Nem gond?- pillant le kezeinkre.
-Dehogy is..inkább jó érzés!- csúszott ki számon, mire elpirultam Luke vigyora pedig még szélesebb lett.
- Tetszik ez a: mindent kimondok Emma!
- Miért a másik nem?
- Dehogy is nem.- adott egy apró csókot.
A boldogság ami akkor bennem volt..azta..hát szavakba nem tudom önteni. Úgy éreztem, hogy az összes bánat ami bennem volt, pillanatok alatt elszállt és átvette helyét a boldogság és a..szerelem.
A fagyizóhoz érve kikértük a fagyinkat. Még magam is meglepődtem azon, hogy gyakorlatilag enni akartam. Luke nagyban ette a fagyiját Én viszont csak néztem azt.
- Emma..- szólalt meg Luke- Ha miattam szerettél volna csak enni akkor nem mu..
- Nem Luke! Én tényleg meg akarom enni ezt a fagyit!- mondtam, majd elkezdtem elfogyaztani a jeges édességet.
- Na? Milyen?
- Ez..nagyon jó!- mondtam, mire egyszerre nevetni kezdtünk.
- Sose láttalak meg ennyit nevetni!
- Mert nem volt miért! De most..Luke Én hihetetlenül- itt tartottam egy kis szünetet- boldog vagyok!- mosolyogtam. És tényleg az voltam.
- Ha tudnád, hogy ennek mennyire örülök!
- Most itt ebben a pillanatban nem zavar, hogy megbámúlnak az emberek amiért ilyen sovány vagyok, és az sem, hogy Én igazából utáltam a fagyit mindig is!- a fagyis részhez érve mindketten röhögni kezdtünk de nagyon. Megettük közben a fagyikat is és kiértünk a móló(így írják?-szerk.)  végébe.
- Emma, nekem Te így vagy tökéletes ahogy vagy! Nagyon szép lány vagy, okos és egyben nagyon makacs de az mellékes! Úgy érzem Én vagyok a legszerencsésebb ember a Világon. - mondtata végére elpirultam és lehajtottam a fejem.- Emma!- emelte fel ujjaival az államnál fogva a fejem- Én így szeretlek ahogy vagy! Szerelmes vagyok beléd! Szeretlek!- szemem megtelt könnyekkel. De most végre valahára nem a szomorúságtól, hanem a boldogságtól. Kék íriszeit az Én barnáimba fúrta. Az Ő szemében is ott csillogott a boldogság aminek köszönhetően melegség járta át a szívem. Miattam boldog..
- Én is szeretlek Luke!- nem habozott tovább, megcsókolt. Sose tudok betelni csókjaival. Ajkai puhák és édesek. Csókjai lágyak és érzelmekkel teliek.
- Kérdezhetek valamit?- kérdezte mikor elválltunk.
- Már kérdeztél!
- Oké de ezen kívül?
- Most kérdeztél!- húztam tovább az agyát.
-Asszony!- nézett mérgesen.
- Kérdezz!- nevettem el magam.
- Szerinted ha egy csodálatos lányt akit szeretek nagyon, mindennél jobban, megkérdezem, hogy lenne- e a barátnőm, szerinted egy igennel boldoggá tenne?
- Lucas..a végén még féltékennyé teszel! Huh de mázlista a lány basszus! Amúgy 1001%, hogy igent mondana!
- Rendben akkor megyek megkérdezem!- állt fel és tett úgy mintha elindulna.
- Nagyon vicces!- nevettem.
- Na jó, de most komolyan! Emma, lennél a barátnőm?
- Hm..nem is tudom!
- Nem tudod?- kérdezte majd megcsókolt újra.- Na és most?
- Még mindig nem vagyok biztos a válaszomban!- húztam tovább az agyát.
- Figyelj Én örökké csókolnálak ha rajtam múlna de hatra vissza kell érnünk!- nézett a telefonján lévő órára.
- Persze, hogy leszek!- csókoltam most Én meg.

Újra megismétlem..soha életemben nem voltam még ennyire boldog, és szerelmes!

...................

Hepppppi vann!!4!4! Bár sokáig tartott(amiért bocsika) hihetetlenül jó volt ezt a részt megírni, a többit is imádtam megírni de ez csudijó volt!!
Van egy rossz hírem...
*drámia szünet* *szed nyuzik*
Ez az utolsó rész..még egy epilógus lesz és vége! Ez nem most ugrott be hogy hehe befejezem mert ehez van kedvem hanem már alapból is 20 résznél tovább nem is akartam írni de aztán még írtam mert láttam hogy tetszett tektek ezért elnyújtottam még tovább a sztorit de már nem tduom tovább! Szo ja..
Elírásokért bocsi, köszi, hogy elolvastad és nagyon arik vagytok hogy ennyien kommenteltek és voteoltok
Pusszantás embik❤
Ui: Lemma is real na báj báj!!!