-Internal Pain- {l.h} BEFEJEZETT

-part8-

-Majdnem csók-

Ajkainkat csak pár milliméter választotta el.
És akkor...
Hirtelen elindult a kerék ezzel megmozdult a kabinunk mi pedig szétrebbentünk.
Mi a franc?? Majdnem megcsókolt. Luke...majdnem...meg..csó..csókolt..
Mindketten kipirulva szálltunk ki a kabinból.
- Na és most mit csináljunk?- kérdeztem most én.
- Hmm..- körbenézett mire megakadt valamin a szeme.- Azt mondtad győzzem le a félelmem. Nagyjából megtettem...most te jössz!
- Mire célzol?- kérdeztem vissza mire a hátam mögé mutatott. Megfordultam és egy kajás standdal találkozott a tekintetem.
- Luke én ne..
- Csak próbáld meg! - feladóan sóhajtottam Ő pedig csuklómnál fogva rángatott a standig.
- Két hotdogot!- adta le a rendelését az úrnak. Kikaptuk az ételt Luke kifizette majd arrébb álltunk.
Luke jóízűen nekiállt az evésnek.
Egy darabig néztem csak az ételt. Nem akarok enni. De Lukeot se akarom megbántani.
- Oh ott lehet plüssöket nyerni! Megyek lövök párat célba!- mondta majd mint egy kisfiú odarohant a játékos standhoz. Mosolyogva néztem utána. Rápillantottam a kezembe lévő gyorskajára mire mosolyom lefagyott. Odamentem a legközelebbi kukához és kidobtam majd Luke után mentem.

Mikor odaértem Ő már nagyban játszott. Elbambulva gondolkodtam az előző majdnem csókunkról. Ami ha úgy vesszük..az első csókom lett volna. Nem értem ezt az egészet. Még csak egy hete ismerjük egymást..és könnyebben megnyíltam neki mint szinte Jennanak. Na de a legfurcsább, hogy egyszer bunkó volt velem az elején máskor meg kedves most meg szinte csak kedves. Nem értem...

-Tessék!- zökkentett ki egy óriás pingvin plüss a gondolataimból. - Ez a tiéd!-mosolygott rám kedvesen Luke.

-De édes! Köszönöm!!- néztem a pingvinről Luke szemébe. Szinte elvesztem azokban a tengerkék szemekben. Nem értem mi történik velem.

- Mindjárt tizenegy ! Mennünk kellene!

-Menjünk!- mondtam majd egymás mellett, csöndben elindultunk vissza a kórház épületébe.

Mikor visszaértünk a kórházba egy mérges Jenna fogadott minket.

-Elmondanátok, hogy hol a fészkes fenébe voltatok?? Az egész kórház titeket keresett!

- Luke! Azt mondtad szólsz neki!

- Hupsz? Elfelejtettem!

- Jenna nagyon sajnálom! Én úgy tudtam, hogy baj lesz abból ha elhagyjuk az épületet!

- Ajh..nem haragszom csak légy szíves máskor szóljatok!

-Rendben.

- Legalább jól éreztétek magatokat?

- Igen!- mondtuk egyszerre. Lukera néztem és éreztem, hogy arcomra pír szökik. Oké ez már ijesztő..Emma mivan veled? Najó most már magamban is beszélek...nekem elment az eszem.

- Annak örülök. Nos akkor jó éjt srácok!

- Jó éjt Jenna!- köszöntünk el tőle.

- Akkor..jó éjt Emma!- biccentett Luke egy mosollyal arcán.

- Jó éjt Luke!
- a szobámba érve a pingvinem az ágyamra raktam, lezuhanyoztam majd befeküdtem az ágyamba ésátöleltem a Luketól kapott pingvint. Épp, hogy becsuktam a szemem egy óriásit villámlott amit nemsokkal később egy hatalmas dörgés kísért. Gyűlölök viharban aludni. Az eső megeredt. Felültem az ágyamon úgy hogy a térdeim átöleltem. Az üvegen keresztül beláttam a városnak egy részét. Gyönyörű volt ahogy a sötét felhőket megvilágítja egy-egy villám. Kis lámpám felkapcsoltam mert félek a sötétben es borsódzott a hátam ahogy belegondoltam, hogy háttal ülök az ajtónak.
Hirtelen egy nagy csattanást hallottam és elsötétült újra a szobám. A vihar kicsaphatta a biztosítékot. Rohangálást hallottam így kimentem a folyósora ahol nővérek és orvosok rohangáltak ugyanis a műszerek is leálltak. Cseblámpával világított mindenki de a vészjelző fény is pirosan villogott állandóan. Ez a lámpa szerűség bekapcsol ha nem működnek a lélegeztető gépek meg ezek a fontos eszközök. Nem tudom miért de elindultam előre a tömegben.Valaki nekem jött így a földre estem. Gyűlölöm a tömeget. Szédülni kezdtem kicsit és alig kaptam levegőt. Még mindig a földön feküdtem hason. Bepánikolhattam? Nem tudom de szemeim bekönnyesedtek és remegni kezdtem. Egyik pillanatról a másikra egy kéz karon fogott és felsegített. Csak a vészjelző zaját és az orvosok hangját hallottam.
-Emma! Emma hahó! - Lukera pillantottam.- Te remegsz!- fogta meg apró kezem.
- Luke menjünk innen kérlek!
- Gyere velem!- kezemet nem engedte el. A 129-es szobánál megáltunk. Gondolom ez az övé. Kinyitotta majd előre engedett. Mikor beléptem megcsapott az a különleges Luke illat. Mindenhol bandás poszterek díszítették a kissé sötétebb árnyalatú, zöld falakat.
- Jobban vagy?
- Igen csak nem szeretem a tömeget és a mennydörgést se.
- Az utóbbiért én se rajongok! Elmegyek fürödni mindjárt jövök!- bólintottam egyet majd leültem Luke ágyára és bámultam tovább a villámokat.
- Itt is vagyok!- annyira elbambultam hogy észre se vettem, hogy Luke kijött a fürdőből. Megfordultam de a látványtól ledermedtem..

...........

Nagyon sajnálom hogy nem volt három napig rész de eddigi életem legrosszabb napjait éltem át szóval sajnálom tényleg. Kárpótlásul egy hosszú részt hoztam. Remélem tetszett ha igen akkor
Komment&vote :DD
Ui: ha elírtam valamit bocsánat érte de siettem hogy még ma betudjam fejezni !❤